Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

14:8 Az országgyűlés képviselőházának 118, A törvényjavaslatban nincsen meghatározva az iskolák átszervezésének időtartama. A 12. § szerint (olvassa): »A vallás- és közoktatásügyi miniszter — a községek, városok által fenntartott népiskolák tekintetében a belügyminiszterrel egyetértően — állapítja meg azt, hogy az iskolafenntartók népiskoláikat mily sorrendben és időben kötelesek e törvény rendelkezéseinek megfelelően átszervezni.« Az indokolásban azt olvassuk, hogy a miniszter úr öt évre tervezi az iskolák átszervezését. A legmélyebb tisztelettel és bizalommal viseltetem a miniszter úr iránt, de azért mégis szükségesnek tartanám a törvényjavaslatban pontosan meghatározni az átszervezés időpontját. A tapasztalat legalábbis a múltból azt bizonyítja, hogyha nines kötött marsruta, a kulturális ós iskolai intézkedések Magyarországon cl szoktak maradni. (Maróthy Károly: Na tessék! Rendes ember! — Derültség.) T. Ház! Helyes rendelkezésnek tartom azt, hogy az iskolai mulasztásokért a gondviselőt pénzbüntetéssel sújtja a törvényjavaslat Helyesnek tartom ezt azért, mert a befolyó bírságokat, pénzbüntetéseket és rendbírságokat a népiskolába járó szegény gyermekek segélyezésére keli fordítani. T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak, szerény megítélésem szerint, a magyar falu, a magyar nép műveltségének emelése szempontjából kétségtelenül kultúrtörténeti jelentősége van. Azt is meg kell azonban őszintén mondanom, hogy ez a nagyvonalú kultúrmuuka csak akkor lesz teljes és tökéletes az egész magyar nép és a magyar falu számára, hogyha ehhez a nyolcosztályú elemi oktatásról szóló törvényjavaslathoz hasonlóan el fog* készülni a hasonló nagyvonalú törvényjavaslat az iskolánkívüli népnevelésről is. Az az érzésem, hogy a két törvény majd szervesen ki fogja egészíteni egymást. Hiszem, hogy ezt a törvényjavaslatot is ide fogja hozni a Ház elé a kultuszminiszter úr. Az az érzésem, hogy a kultuszminiszter úr és munkatársai jelenleg rendkívül nagy szolgálatot tettek a magyar népnek és azért a magam részéről a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Maróthy Karoly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! Három tényező szokta kimozdítani kormányzatunkat a semmittevésből, helyesebben, a kormányzat szavaival élve, a »fontolgatásból«. A három tényező közül az első az évtizedek múlása, a második a külföldi nagy események, a harmadik pedig a belpolitikai elégedetlenség. Ezzel a három tényezővel azonban szemben állnak bizonyos ellensúlyok, ilyen ellensúly a nagybirtok és a nagytőke. A 'kettőnek a harcából alakulnak ki azután a törvényjavaslatok és lesznek ilyen kompromisszumok, mint például az előttünk fekvő törvényjavaslat. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Nincs benne kompromisszum!) Majd ki fogom fejteni, igen t. miniszter úr. (Hóman Bálint vallás- és ls'óz oktatásügyi miniszter: Elvi meggyőződés van benne!) Erre a javaslatra már ötven év óta szükség lett volna. Felvetődik a kérdés, miért ilyen későn jött. Vájjon talán pénzügyi akadályai voltaké (Egy hang a középen: Jobb későn, mint ülése 1940 június 6-án, csütörtökön. soha!) Eat a viccet én is ismerem, jobbat kérek. (Derültség.) Azt kérdezem, t. Ház, hogy vájjon pénzügyi akadályai voltak? Nem hiszem; tudniillik én az indokolásból olvasom azt ki, hogy ebben a minutumban, illetve szeptemberben már 3500 iskolában azonnal be tudja vezetni a miniszter úr a nyolc osztályt. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Elköltöttem 15 milliót!) Igen, az 15 millió. Tehát 3500 iskolába he tudja vezetni a nyolcosztályú oktatást és mivel eddig is megvolt 462-ben, így egyszerre 4000 iskolában lesz meg, ami az iskoláknak 57 százalékát jelenti. Anyagiakban tehát nem lehetett komoly akadály idáig sem. De ha Columbus tojásaként ilyen könnyen tudtuk mégis megoldani ezt a kérdést, akkor valóban felvetődik az a probléma, hogy miért maradtunk el ezzel ilyen sokáig, különösen akkor, amikor — mint az indokolás is mondja — kormányzó urunk már 12 évvel ezelőtt utasítást adott az igen t. miniszter úr elődjének, hogy készítse el ezt a javaslatot. 12 éves adósság törlesztéséről van tehát most itt szó és nem 12 év, de már 20 év óta, mint az indokolás mondja, a papság, az egyházi hatóságok, a katonaság, azután a különféle kamarák, az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági szakemberek követelték, hogy ez a nyolcosztályú iskola bevezettessék. Valósággal a társadalom sürgette ki tehát ezt a javaslatot és meg kell állapítanunk, hogy a társadalom sürgetése hozta tulajdonképpen létre a kérdés megoldását, nem pedig a kormányzat. (Derültség a jobboldalon. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék elolvasni öt év előtti igéretemet, hogy idehozom!) Vagyis az államfői utasítást tulajdonképpen egy társadalmi presszió előzte meg és ez a törvényjavaslat most nem más, mint egyfelől az időközben már a gyakorlatban bevezetett nyolcosztályú elemi iskolának a kodifikálása, másfelől pedig ennek a gyakorlatnak a kiterjesztése. T. Ház! Előttünk fekszik ezek szerint egy javaslat, amely tulajdonképpen a gyakorlatban már 20 esztendeje készül és Klebelsberg tervei szerint már éppen lejárt äz az idő, amely alatt ő a törvény végrehajtását 1940-re be akarta fejezni. Sajnos azonban, hozzá kell tennünk: ahhoz, hogy ebből a törvényjavaslatból csakugyan valóságos nyolcosztályú elemi iskola legyen, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Le kellett küzdeni a gazdasági válságot!) — igen — még az is szükséges, hogy 20 év teljen el és így necsák a neve legyen meg ennek a Tiyolcosztályú elemi iskolának, hanem valóban maga az intézmény is megszülessék. Régóta nem vitás már az, amiben maga a törvényjavaslat is összesüríti azokat az indokokat, amelyek miatt be kellett hozni ezt a. nyolcosztályú elemi iskolát. Az indokolás ugyanis azt mondja, — helyesen — hogy a hatosztályú elemi népiskola a gyermeknek legérüeklődésteljesebb idejében és legfogékonyabb korában zárta be előtte az iskola kapuit, másrészt pedig az erkölcsi nevelés szempontjából a legrosszabb korban, a serdülés pillanatában engedte el. a gyermeknek a kezét és nem vezette tovább a gyermeket. Egy másik indok az. hogy a hatosztályú népiskola a maga mostani formájában a tantervet csak nagyon nehezen, csak kedvező körülmények között tudta megvalósítani, végül a harmadik, hogy nem akartunk az utolsó középeurópai állam lenni, amely népoktatását a közel egy évszázad előtti alapokon akarja tartani.