Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 11 Elnök: Az interpelláló képviselő urat il- i le ti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Kötelességemnek tartom ezekben a válságos időkben, hogy a kormánynak véleményünk szerint végzetes és tarthatatlan pénzügyi politikáját ide az ország színe elé hozzam. Valamennyien tudjuk, hogy ezek a rendkívüli idők rendkívüli terheket rónak ránk. Valamennyien tudjuk, hogy a világesemények forgatagában kiszámíthatatlanul, egyik napról a másikra, óriási költséggel kell megmozdítani a hadseregeket. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a terheket szó nélkül kell viselnie ennek az országnak, de azt is tudjuk, hogy e néha százmillió pengőket kitevő különleges terhek fedezetének előteremtése a pénzügyminiszter úr kötelessége, mert hiszen ő van hivatva finanszírozni ezeket a rendkívüli eseményeket. Ahhoz azonban nagyon sok szó fér, hogy r ezeket a rendkívüli, százmillió pengős szükségleteket milyen módon teremtik elő és vájjon ki fizeti meg ezeket az óriási összegeket. Ez az oka annak, hogy ezt a kérdést idehozom. Arról van ugyanis szó, — és emlékszünk ínég nagyon jól erre — hogy ebben a Házban az, év első három hónapjában a pénzügyminiszter úr beterjesztett itt adójavaslatokat, amelyek — valljuk meg őszintén — nagyon gyenge árnyképei voltaik csak azoknak a plakátoknak, amelyeket egy évvel korábban az adóreform vonalán bemutattak. (Derültség a Szélsőbaloldalon.) Elsősorban Ibeterjesztette a pénzügyminiszter úr és le is tárgyaltuk, a régóta húzódó társulati adóreformról szóló javaslatot. Volt szerencsém a javaslatot itt bírálni és rámutatni annak legnagyobb hibájára, arra, hogy nem mert hozzányúlni a társulati adók kulcsának komoly emeléséhez, hanem mindössze azokat a réseket tömte be, amelyeken elszivároghatnak vagy elszivárognak az adóalapot alkotó jövedelmeik. Itt az országgyűlés előtt különböző oldalakról világítottak meg ezt a kérdést és a kormánypárt egyik eminens szónoka, Laky Dezső kifejtette, hogy ez a javaslat az ő számítása szerint 5 millió pengős többletet eredményezhet. Én más számítási módszerrel 6 millió pengőt hoztam ki. Lényeges az, hogy 5—6 millió pengős többletjövedelemről van szó ennél a törvényjavaslatnál. Ezt a javaslatot alig két hónappal ezelőtt követte az itt a Házban letárgyalt egyenesadók reformjáról szóló törvényjavaslat, amelynek bírálatánál újra kisült, hogy ettől a javaslattól, mint törvénytől legfeljebb 8—10 millió pengő többletjövedelmet remélhetünk a legjobb esetben. Kérdem: hogyan egyeztethető össze a komoly vezetéssel az olyan pénzügyi politika, amikor itt az ország színe előtt két hónapon keresztül a legélesebb támadások kereszttüzében tárgyaltuk ezt a két adójavaslatot, amely összegét tekintve, legfeljebb 10—15 millió pengőt eredményezhet, ugyanakkor azonban egyszerre csak május 9-én a pénzügyminiszter úr egy rendelettel diszkréten, Csendben, suttyomban 150 millió pengőt kitevő fogyasztási és forgalmi adót akasztott a magyar dolgozó társadalom nyakálba. (Maró

thy Károly: Megint a kisembert sújtották! — Paczolay György: Nemzeti pénzpolitika! A beígért reformok!) Nem tudom megérteni, hogy ez a pénzügyi politika milyen összefüggésben van azzal az adóreformmal, amelynek Ígéretével a választásokba annakidején belementek és amelyet az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ" VI. 2. ülése 19UO június 5-én, szerdán. 139 egész ország társadalma kíván. Mi úgy képzeltük, hogy az adóreform azt jelenti, hogy a közterheket, különösen rendkívüli időkben a rendkívüli terheket, a kisemberek válláról leemeljük és a nagyok vállára helyezzük át. Most, amikor talán a legnagyobb megpróbáltatás éri ezt a nemzetet és éppen a magyarság dolgozó tömegei, a parasztság és a moinkásság fogják vállalni és viselni a legnagyobb áldozatokat, még a véráldozatokat is, ugyanakkor az adóreform vonalán azt látjuk, hogy itt nagy színházi jelenetek közepette végigtárgyaljuk ezeket, a nagytőkét és a vállalatokat érdeklő adókérdéseket, viszont a kisemberek... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni az ilyen beállításoktól, mint »színházi jelenetek között tárgyalni«, (Egy hang jobbfelől: ök rendezik!) mert különben kénytelen leszek rendreutasítani. Matolcsy Mátyás: Ebben a kérdésben sokkal nagyobb komolyságot kell mutatnunk, mert itt igenis arról van szó, hogy a jelenlegi pénzügyi kormányzat — ez vitán felül áll — nem lépett arra a szociális lítra, amely a kisemberek terhének csökkentését és a nagyok terhének növelését jelenti. (Zaj és mozgás.) Meg kell mondanom és hangsúlyozom, éles bírálat illeti a pénzügyi kormányzatot azért, hogy akkor, amikor a kicsi embereket terhelő ilyen óriási adótételeket bevezeti, elfelejti, hogy vannak más források is, ahonnan ezek a rendkívüli szükségletek igénybe vehetők lettek volna. (Maróthy Károly: Kérdezzék meg Imrédytől. Megírta cikkében!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Nagyon sajnálom, de itt megdöbbenéssel kell boncolnom a kormány pénzügyi politikáját. Ha január és február végén itt két törvényjavaslatot tárgyalunk s azokat komolyan vitatjuk, ahol 15 millió pengő érdekel és izgat valamennyiünket, ugyanakkor a pénzügyminiszter úrnak ezek szerint tudnia kellett volna, hogy néhány héten belül bevezeti a fogyasztási és forgalmi adókat. Ez az, amire céloztam. Mi itt komolyan tárgyalgatunk, ugyanakkor már a zsebében van az az intézkedés, amellyel a 15 millió mellett a 150 milliót a kicsiny dolgozóktól fogják elvenni. (Fricke Valér: Talán sajnálja a képviselő úr a hadseregtől a pénzt?) Ha pedig az a vélemény, hogy akkor még nem tudták, hát ne tessék elfelejteni azt, hogy egy pénzügyi kormányzatnak pontosan tudnia kell, hogy két hónapon belül micsoda rendkívüli szükségleteket mi módon lehet fedezni, (Zaj és ellenmondások a jobb oldalon.) hiszen már két hónappal korábban tisztában voltunk a világesemények forgatagával, tudtuk, hogy miféle különleges terheket kell viselnünk. De ezen ne is vitázzunk, kérdezzük meg a pénzügyminiszter urat, (Zaj. — Elnök csenget.) a pénzügyminiszter úr már nagyon jól tudta, mert el volt készítve ez az intézkedés két hónappal korábban is. Azt nevezem álparlamentárizmusnak, hogy tárgyaljuk a vállalatok, a bankok adókérdését, de a kicsiny emberek adóterhének emelésén csak egy rendelettel, diszkréten, úgy mint ahogy a holland megszállás folyt, észrevétlenül csúszunk át. (Frieke Valér: Most jött a vámelengedés, az nem a kisembereké?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Ez a pénzügyminiszter által május 9-én kiadott rendelet a következő adóemeléseket tartalmazza: az ásványolajnál 100 kg-ként 34 pengőről 53 pengőre, a könnyűnél 15 pengőről 31 pengőre emelték az adót, a 20