Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
140 Az országgyűlés képviselőházának mezőgazdaság számára eddig adómentes petróleum vagy ásványolaj adóját 0 pengőről 8 pengőre emelték fel. Az ország legszélesebb és legszegényebb társadalmi rétegei által fogyasztott és vásárolt petróleum adóját 13 pengőről 20-ra emelték fel 100 kg-ként, a kenőolajét 35-ről 50 pengőre, a dohány árát 25%i-kal drágították, az általános forgalmiadókulesot 3%-ról 4%-ra emelték fel. Vagyok bátor utalni arra, hogy a Südost Economist német nyelvű közgazdasági folyóirat közöl egy kalkulációt az új adónemek emelésének mértékéről. Szabad legyen itt egypár adatot felemlítenem. Ezek szerint a fogyasztási adók 111-5 millió pengős összege 27 millióval, vagyis 24.6%-kai fog emelkedni, a forgalmi adók 168 milliós tétele 58 millióval, Vagyis 34.5%!-kal fog emelkedni, a dohányjövedék 37 millióval vesz be többet 25%-os áremeléssel, a szesz egyedáruság 20%!-os áremeléssel 12 millió többletre tesz szert. A 485.7 millió pengőt kitevő antiszociális közvetett adók ezzel a diszkrét intézkedéssel 134 pengővel fognak emelkedni a Südost Economist adatai szerint. (Fricke Valér: És mégis helyes volt! — Maróthy Károly: Szociális olaj cseppek. — Paczolay György: így néznek ki nálunk a szociális reformok.) Elnök: Fricke képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Matolcsy Mátyás: Legyen szabad rámutatnom arra, hogy mélyen meg vagyunk döbbenve, hogy akkor, amikor a magyar fogyasztótársadalomnak, a széles tömegeknek életszínvonalát befolyásoló és csökkentő adókat emelik, ugyanakkor a pénzügyi kormányzat nem vette tudomásul azt, hogy ebben az országban hadinyereségek is keletkeztek (Fricke Valér: Ez már jó! — Maróthy Károly: Weiss Manfréd!) és talán 120—130 millió pengős ilyen megterhelést elsősorban azon az oldalon kellett Volna keresni, (Fricke Valér: Azt is meg kell fogni, abban benne vagyunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Árra kívánok rámutatni, hogy igenis, azzal a Gyosz. által nagyszerűen elterjesztett közvéleménnyel szemben, amely azt mondja, hogy mindaz az óriási megrendelés, amelyet az 1000 millió pengős beruházás során -adtak ki, minden jövedelem nélkül kerül leszállításra, mert hiszen ott az árkormánybiztos és mindent lefarag, én uedig azt akarom'itt bebizonyítani, hogy igenis mégis vannak hadinyereségek, ennek ellenére is, mégpedig nagyon tetemes összegek. (Paczolay György: Vájjon miért kímélik? — Fricke Valér: Nem fogjuk kímélni!) Néhány adattal rá szeretnék mutatni arra, hogy igenis az 1000 millió pengős különleges beruházás során rendkívüli konjunktúra keletkezett, ami a hadifelszerelés folyamán egyszerű badïnyerészkedés vonalait mutatja. Az ipari munkáslétszám 1929-ben a háború utáni konjunktúra csúcspontján 613 ezer volt, a válság mélyén, 1932-ben 448-ra esett, de 1938-ban, márciusban amikor Darányi miniszterelnök úr kihirdette az 1000 millió pengős tervet, az ipari munkáslétszám már 599 ezer, azaz kerekén 600.000 volt s 1938. év végére átlagosan már az 1929-es maximumot jóval túlhaladta és 689.000-et tett ki. Amikor pedig megindult az ipar erőteljes foglalkoztatása 1939-ben, átlagban 760.000 már az ipari munkáslétszám. (Fricke Valér: örvendetes jelenség.) örvendetes körülmény, egy pillanatig sem arról beszélünk, hanem arról, hogy az a 160.000 munkástöbblet óriási értéket termelt a tőke l 112. ülése 19W június 5-én, szerdán. javára is és nekünk £12 cl felfogásunk, hogy ez a jövedelem hadinyereség és ezt el kell venni. Az, amit ilyen módon szereztek, kizárólag az 1000 millió pengős rendkívüli beruházás következménye és azokat ilyen rendkívüli időkben elsősorban meg kell szerezni az ország javára, nem pedig a kicsiny emberek vállára helyezni ezeket az óriási terheket. (Zaj.) Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy mi mélyen meg vagyunk rendülve most, amikor itt állunk, egy évvel a választások után, a zsidótörvény hangoztatása idején és a pénzügyi kormányzat a kicsinyek vállára ró 150 milliót és nem veszi észre a hadinyereség 100 millió pengős tételeit. Ez az ok, amiért mi teljes bizalmatlansággal vagyunk a kormány iránt a nemzeti szocialista oldalon és ezért hangsúlyozzuk, hogy párton felül alakítsunk olyan közvéleményt, hogy a régi liberális elavult rendszer helyett egy modern szociális adópolitikát és adóreformot vezessenek be. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az illetékes miniszter úrnak. Következik Tóth János képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a vízkárosult kisbérlők megsegítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az árvízjárta vidékeken a kisbérlő gazdatársadalom helyzete tarthatatlan és az állam által nyújtott adókedvezményt is sok helyen a tulajdonos élvezi, holott a vízkár a bérlőt sújtotta elsősorban 1 ! 2. Hajlandó-e a miniszter úr a kisbérlő gazdatársadálom megsegítéséről gondoskodni és mi az elgondolása a megsegítés módja felől?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Ház! Amikor az árvízkárosult kishaszonbérlők ügyét hozom a Ház színe elé, teszem ezt azért, (Zaj. — Elnök csenget.) mert vidéken lakom és látom, hogy majdnem az a legszegényebb népréteg, amelyik a földdel foglalkozik; a kishaszonbérlő társaságokat a múlt évi júniusi nagy esőzések s az idei nagy talajvizek és vízkárok következtében ezek a csapások a csőd szélére vezették. Amint tudjuk, a kishaszonbérlők, akik minden lehetőséget megragadtak, hogy munkájukkal családjuk és sajátmaguk fenntartását és életét biztosítsák, az elmúlt évek során — amikor száraz esztendők jártak — a vizenyős, lapos talajokat is jónak találták és elég magas haszonbérösszegek mellett ezeket is bérbevették. Most azután egymásután jött a két vizes esztendő, amikor az árvizek és nagy talajvizek tették őket teljesen tönkre. Ezeket a birtokokat majdnem mind úgy vették bérbe, hogy az adót a földtulajdonos fizeti, az adóengedmény révén tehát ezek a kisbérlők semmi segítségben nem részesülnek. Kérném ezért a földmívelésügyi miniszter urat, tegyen olyan intézkedéseket, hogy ez a dolgozni akaró kisember a munkássága és szorgalma miatt ne mehessen tönkre. Tűrhetetlen, hogy egy ilyen bérletre rá kelljen fizetni és tönkre kelljen menni bele. Ezeknek a megsegélyezése érdekében kérném a miniszter urat, létesítsen egy olyan aklciót, amely
