Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

138 Az országgyűlés képviselőházának hogy mi történt még -a részletekben, megnyugvassal tudomásul veheti válaszomat. Kérem a t. Héraat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Ez az interpelláció rosszul sikerült. — Csizmadia András: Jól el van intézve! — Wirt h Károly: Akkor lenne baj, ha nem így lenne elintézve!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m, kir. honvédelmi miniszter úrhoz a, menekült lengyel katonák tarthatatlan helyzetének végleges rendezése tárgyában: 1. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a nagykátai járás községeiben elszállásolt lengyel katonák a falu erkölcsi élete szempontjából lehetetlen helyzetet teremtettek? 2. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy minden két lengyel katonára egy magyar katonaőrség jut. Például Tápiógyörgyén 140 lengyelre 60 magyar katona, százados és az alatta lévő altisztek, Tápiószelén 220 lengyel katonára 80 magyar katona, Nagykátán 70 lengyelre 60 magyar katona esik. 3. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr a lengyel menekült katonákat végleg hazaküldeni, vagy ha ez nem lehetséges, úgy munkatáborba összegyűjtve munkára kivezényelni?« (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Tóth János képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Ház! Amikor nyolc hónappal ezelőtt lengyel menekült katonák jöttek be az országunkba, alig egypár napra rá a nagykátai járásnak négy községében mindjárt egy Aagy tömeget szállásoltak el. (Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter távozik az ülésteremből. — Éljenzés a jobboldalon.), nevezetesen Nagykátán, Szentmártonkátán, Tápiószelén és Tápiógyörgyén. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a beszélgetést abbahagyni és az interpellációkat nyugodtan és csendben meghallgatni. Tóth János: Szentmártonkátán történt meg először, hogy a lengyel menekült katonák nem viselkedtek a legbecsületesebb módon és ekkor a mi közbenjárásunkra azt a tábort fel is oszlatták úgy, hogy a nagykátai, tápiógy orgy ei és tápiószelei táborba tömörítették őket. Nyolc hónapja teljes tétlenség" folyt ott, a lengyelek az égvilágon semmit sem csináltak, még csak nem is gyakorlatoztak. Jött a tívasz, jött a nyár. Amikor a késői tavasz után, a nyári mezőgazdasági munkák megkezdésekor összesűrűsödtek a mezőgazdasági munkák és megnőttek a feladatok az utaknak a tél folyamán előállott rongálódása (Wirth Károly: Árvíz is volt!) és az árvíz folytán történt károsodások következtében is, semmi segítséget nem adtak, semmi munkát nem végeztettek velük. Nyolc hónap óta teljesen tétlenül vannak ezekben a községekben. A 400 lengyel őrizetére 190 magyar őr van rendelve. Nem csinál semmit a 400 lengyel és nem csinál semmit a 190 magyar őr sem. 112. ülése 19UO június 5-én, szerdán. Kérném a honvédelmi miniszter urat, hogy intézkedjék ezekben a súlyos dolgokban, mert lehetetlen és tarthatatlan az a helyzet, hogy amikor a mezőgazdasággal foglalkozó kisemberek kimennek mezőgazdasági munkára, sőt a szegényebbje Budapestre is felmegy munkára, egész hétre otthagyva a családját, akkor ezek a lengyelek egyebet sem csinálnak, mint a faluiban kóborolnak, a kapuban ácsorognak és belesnek, úgyhogy a legnagyobb erkölcsi botrányokat csinálják a falvakban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a múltban ezzel kapcsolatban arra kértük a honvédelmi miniszter urat, hogy olyan táborban gyűjtsék ezeket össze, ahol őrizetbe lehet őket venni és dolgoztatni is lehet velük, akkor megígérte ezt. Azóta nyolc hónap telt el és nem történt semmi ezen a téren. (Jandl La jos közbeszól.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan az volna a kérésem, méltóztassék ezeket a lengyeleket munkára fogni. Lehetetlenség, hogy ne lehetne rájuk olyan hatást gyakorolni, hogy vagy itt dolgoznak vagy pedig menjenek haza és odahaza dolgozzanak. Megvolna a mod erre, egypár közülök, aki hazakívánkozott, meg is tette, de ezek visszaírtak a többieknek, hogy ne jöjjenek, mert odahaza dolgozni kell. (Derültség.) Azt hiszem, semmi szükség nincs arra, hogy az országban heréket neveljünk, mert ez a szomorú tény. A múlt vasárnap az egyik Pesten dolgozó munkás, .ahogy hazajött, eljött hozzám és azt mondta: mondja képviselő uram, mi a célja a kormánynak itt a lengyelekkel, vájjon csak nem tenyészcélra akarja őket kinevelni? Ezek itt munka nélkül, jó' soj?b|an és rendes katonai zsoldban vannak, amikor ma az országban mindenki megtalálja a dolgát. (Jandl Lajos: Egészen zavaros ügy!) A honvédelmi miniszter urat nem válaszadásra kérem, hanem sürgős intézkedésre, amely ezeket a községeket erkölcsi téren megszabadítja a lengyel katonáktól és munkát ad nekik. Erre szükség van. Ha vannak köztük iparosok, tessék őket ipari munkában Budapesten, vagy a nagyobb gyárakban foglalkoztatni, vagy az útépítéseknél elhelyezni. Ebben iaz országban ma mindenkinek meg kell találnia a dolgot. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kértem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a hadinyereség sürgős megadóztatása tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az 1938 tavaszán megindított ezermilliós, főleg hadiberuházás nyomán az ipar legnagyobh részben teljes foglalkoztatással az árkormánybiztosság minden működése ellenére is jelentős különleges nyereségre, úgynevezett hadinyereségre tett szert? Teljesen elhibázottnak tartjuk tehát, hogy az állam megnövekedett szükségleteinek fede

: zésére az antiszociális forgalmi és fogyasztási adóikat emelték jelentősen akkor, amikor a hadinyereségnek megadóztatásáról semmi néven nevezendő intézkedés és terv nem készült. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a legsürgősebben intézkedni és a hadinyereség komoly megadóztatására vonatkozó törvényjavaslatot haladéktalanul a Ház elé terjeszteni?«