Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

2 Az országgyűlés képviselőházának 109 terelnöke szobrának június hó 2-án Szolnokon tartandó leleplezési ünnepélyére. A Ház képviseletéiben Szinyei Merse Jenő alelnök úr fog az ünnepélyen megjelenni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szakáts Pál képviselő úr mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Szakáts Pál előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítésiéről szóló törvényjavaslat tárgyában a képviselőház pénzügyi bizottságának jelentését. Tisztelettel kérem..a jelentós kinyomatását és szétosztását elrendelni s tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja s tagjai közlött szétosztatja. Az előadó úr a napirendre tűzést illetően a sürgősség kimondását, is kérte. Kérdem, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Napirend szerint következük az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 306. sz.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy az egyes pártok részéről a következő vezérszónokokat jelentették b Magyar Élet Pártja Szabó Gusztáv, Szabó Gyula és vitéz Somogyváry Gyula képviselő urakat, a Nyilaskeresztes Párt Hubay Kálmán képviselő urat, a Független Kisgazda Párt Nagy Ferenc képviselő urat, a Nyilaskeresztes Front Paczolay György képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt Huszár Mihály képviselő urat, a Szociáldemokrata Párt pedig Kéthly Anna képviselőtársunkat. A most 'bejelentett vezérszónokokat a jegyző urak a házszabályoknak megfelelően az egyes pártok nagysága szerinti sorrendben, de váltakozva fogdák az előadó úr után szólásra felhívni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. vitéz Faragó Edle előadó urat illeti a szó. vitéz Faragó Ede előadó: Mélyen t. Ház! Az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat ismertetése előtt méltóztassanak megengedni, hogy emlékeztessek azokra a nehéz magyar történelmi időkre, amely nehéz idők hosszá évszázadokon keresztül nem engedték meg a magyarságnak azt, hogy a maga kultúrájával intenzívebben foglalkozzék. Míg nyugaton a nemzetek virulhattak, iskolákat építhettek és törődhettek a maguk szellemi fejlődésével, addig itt nálunk nagy lyisszamaradottság volt^és ez a visszamaradottság, ez az elmaradottság, amely a mi népünk legszélesebb rétegeit sújtotta elsősoriban, nem a mi népünk hibája volt. Ügy érzem, hogy most, amikor ennek a törvényjavaslatnak ismertetéséhez kezdünk, szükséges erre emlékeztetni. Szükséges emlékeztetni arra, hogy nekünk magyaroknak mindig nehéz időben jut leginkább mód és szerep arra, hogy alkossunk. Lehet, hogy a magyar pszichének, a magyar természetnek is sok köze van ehhez. Lehet, hogy jelentős szerepet visz ebben az a tény, hogy mi a nagy megpróbáltatások idején szeretünk leginkább jobb lendületbe kerülni. Ügy tekintem ezt a munkát is, mint amely a nagy idők szavát érzi és hallotta meg és úgy fogom fel, úgy látom, hogy mindenesetre gyorsan cselekvő magyar életre van szükségünk. A cselekvő magyar életnek egyik megnyilatkozása ennek a törvényjavaslatnak az ideterjesztése, megülése 19W május 30-án, csütörtökön. szövegezése. Legyen szabad még arra is emlékeztetnem, hogy ez a kormány (Rapcsányi László: Elmehetne nyugdíjba!) a népi politikát többször hirdette. (Rapcsányi László: Hirdette, és nem tette!) Mi hittel valljuk és hiszszük a népi politika szükségességét. A népi politika mellett nagy bizonyság ez a törvényjavaslat is. Azért a népi politika mellett, mert az elhagyatott magyar százezrekhez és milliókhoz nyúl, azokhoz a magyar . százezrekhez és milliókhoz, akik elmaradottak, akikkel nem sokat törődtek az elmúlt évszázadokban, mert az idegen szellemnek talán nem volt különös érdeke az, hogy ez a mi népünk magasabb színvonalra emelkedhessek és emelkedjék. Népi politikára van szükségünk (Rapcsányi László: Végre!) és ha van fontossága a háborús fegyverekkel való fegyverkezésnek, akkor legalább olyan jelentősége van a szellemi fegyverekkel való fegyverkezésnek is. A mi népünket ilyen szellemi fegyverekkel kell felfegyverezni. A mi népünkben megvan minden adottság arra, mint jó katonaelemben, — amely nemcsak a fronton volt jó katona, hanem a tudás terén is nagyszerű magyar értékeket' produkált — hogy az iskoláztatása végre megfelelő módon elindulván, népi értékei felszínre kerüljenek. Valahogyan a jobbágyság alól való felszabadulás jut az ember eszébe, de ennél talán még nagyobbjelentőségű az, amikor most a szellemi téren való felszabadulás ideje érkezik el és amikor a szellemi téren való nagy felszabadítást most ez a törvényjavaslat végbe akarja vinni. Amikor ez a munka itt elindul és amikor a kultuszminiszter úr ennek a nagy munkának megszerkesztésére és véghezvitelére vállalkozott, akkor — amint ebből a nagyszerű javaslatból és indokolásból kitűnik — maga előtt látta a sajátosan magyarjellegű; népiskolát. Ezt hangsúlyozni kell. Sajátosan magyarjellegű népiskolára van szükség és szükség van arra, hogy a népi kultúra sajátosan magyar népi vonalon alakuljon ki és (fejlődjék. Ennek az egész szellemnek a bélyegét süti rá erre a törvényjavaslatra mindjárt az 1. §, amely röjgtön belekiáltja, beleharsonázza ezt a szándékot a törvényjavaslatba, amikor a valláserkölcsi nevelés szükségességéről, a magyar nemzeti érzés és a magyar nemzetnevelés gondolatáról, valamint a gyakorlati életre nevelésről beszél. Azt hiszem, ez olyan három uralkodó gondolata ennek a törvényjavaslatnak, amelynél egy pillanatra érdemes megállni és visszatekinteni a régi népiskolára vagy ahogyan nevezik: elemi iskolára. A régi elemi iskola bizonyos ismereteket adott,^ de ilyen messzemenő gondolatokat nem tűzött zászlajára. Örömmel látjuk, halljuk és olvassuk ebben a törvényjavaslatban, hogy hangsúlyozza és kötelezővé teszi a valláserkölcsi nevelést. De ennél is többet tesz egyik következő szakaszában, mert kötelességévé teszi a szülőnek, illetőleg ahogyan gyűjtőnéven a gyermek gyámját, szülőjét, iskoláztató ját nevezi a javaslat, a gondviselőnek, hogy elkísérje a gyermeket a maga templomába. Nem akarok itt az elmúlt évtizedekre, a forradalmakra utalni, de szükséges mégis emlékeztetnem erre, mert ez igazolja leginkább, hogy szükséges volt arra gondolni, hogy a gyermek legzsengébb, legifjabb, legfogékonyabb {korában ''mély, valláserkölcsi alapon, mély valláserkölcsi érzésekkel motivált lélekkel induljon el magyar életútjára. A magyar élet útja Istenbe vetett mélységes hitet kíván. Azt kívánja, hogy minden keresztény