Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19 W június 5 ~én, szerdán. 125 pésekben tette szükségessé, ami a kereseti és jövedelmi lehetőségeket nagymértékben felfokozta. Ezért tehát a tőkének igen jó lehetőségeket nyújtott az itteni ipari befektetés. A vállalkozók számításukban nem is csalatkoztak, mert hiszen láthattuk, hogy amint az ipartelepeik fejlődték, ugyanúgy következett be az iparosításban résztvevő tőkének, elsősorban a zsidó tőkének a gyarapodása. A gyarapodást azonban nem kizárólag ez ! a körülmény okozta, hanem a nálunk divatos és még ma is fennálló hihetetlenül alacsony munkabérrendszer. A munkabérek itt olyan alacsonyak voltak, hogy a külföldi ipari konkurrenciával szemben olyan előnyt nyújtottak az ipari vállalkozók számára, hogy az a vagyonszerzést, a gyarapodást a lehető leggyorsabb tempóban tette lehetővé. Tudunk gyáripari vállalkozásokról, amelyek külföldi anyaggal dolgoztatva a külföldrei való exportálás után annyi hasznot tudtak maguknak biztosítani, amennyit egy külföldi üzem biztosíthat magának. Legyen szabad egy példát említenem. Amerika a gumi hazája. A gumiból előállított, importált gyári termékek néhány évvel ezelőtt még Amerikában az amerikai gumiiparnak konkurenciát csináltak. De így van ez a bőriparban is. A simontornyai bőrgyár például idegenből hozott, exotikus bőröket dolgoz fel és az alacsony munkabérek miatt fennáll annak a lehetősége, — és ezt ki is használják — hogy ugyanezeket a bőröket külföldre exportálják, ahol azután magas áron értékesíthetik, úgyhogy a külföldi bőriparnak konkurrenciát^ csinálnak. Miért lehetséges ez? Azért, mert bérpolitikánk és a minimális munkabérek mostani megállapítása is olyan, hogy a haszon legcsekélyebb részét sem tudja a munkás felvenni, hanem az kizárólag a vállalkozók gyarapodására szolgál. Arra vonatkozóan, hogy milyen bérpolitikát folytatnak itt, adatokkal fogok szolgálni. A minimális munkabéreket betartják ugyan, de a minimális munkabérrendelkezések között találtak rést arra, hogy a munkásság erejét éppen úgy kihasználhassák, mint az előbbi időkben az alacsonyabb, munkabérek mellett. A munkaidő meghosszabbítását például olyan módon érik el, hogy a műhelyben lévő órák késnek 12—13 percet a portán lévő órához képest. A munkás tehát a műhelyben tovább dolgozik. Amikor a portán kimegy, akkor a porta-óra szerint bélyegzik • le munkalapját. Természetes, hogy a közbenlévő idő áll rendelkezésükre a munkásoknak tisztálkodásra és öltözködésre. Ez körülbelül 15 percet tenne ki. Mivel azonban 12—13 percet késik a műhelyben lévő óra, az öltözködésre csupán 2—3 nerc áll rendelkezésükre. De fordítva is ez a helyzet. A munkába való belénéskor az ellenőrzés az öltözőfülkében történik. De ott sem engedik őket 2—3 percnél tovább időzni, tehát munkára kell fordítaniuk azt az időt is. amelyet tulajdonképpen öltözködésre kellene fordítaniok. Nem beszélek arról, hogy az akkord-bérekkel kapcsolatban ezer és ezer módja van annak, hogy a gyár vezetősége a munkásokat helytelenül és a saját előnyeinek megfelelően használja ki. A bőrmunkánál ugyanis az akkordbéreket a bőr nagysága szerint fize'ik. A her nagyságának lomévá.«.; i il azonban a írni/ kásságuak semmiféle ellenőrző szervo nincs jelen, tehát a bőrnagyságot úgy t adja meg a gyá r vezetősége, ahogyan az neki éppen jólesik. Azonkívül bevezették azt a rendszert, hogy nem az akkordban elvégzett munka szerint fizetnek, hanem mindig csak a megfelelő munkaórának megfelelő összeget adják ki a munkásnak, tehát hogyha akkordban tö'bbet végez, mint amennyi a munkaórának megfelel, akkor ezt, mint ők mondják, tartalékolják, a munkásnak nem adják ki, hanem tartalékolják arra az időre, amikor különös szükség forog fenn. Utánajártam ennek a dolognak, de még nem fordult elő eset, hogy ebből a tartalékból a munkásoknak adtak volna, ellenben felhasználták ezt a gyár által fenntartott, úgynevezett szociális intézményeknek a gyarapítására. Nevezetesen a szociális intézmények külsőségeivel demonstrálni kell és ehhez mindig nagyon értettek az ipari életnek ezek az igen t. vezetői. így azután megépítettek egy kultúrházat és ennek fenntartását természetesen a munkásságra hárították. A kultúrházban egy jól jövedelmező mozgófényképszínházat rendeztek be, tehát a kultúrházat a munkásság nem használja, ellenben a mozi nagyszerűen megy, mint mindenütt és ebből egészen tekintélyes jövedelemre tesznek szert. Ugyanígy áll a helyzet a sportegyesülettel, amelyben nem az egész munkásság vehet részt, hanem csak azok, akiket felvesznek ebbe azi exkluzív klubba, tehát elsősorban természetesen a zsidó tisztviselők és azok barátai, és azután a kiválasztott munkásofe, akiknek tagdíját kell fizetniök. Ez sem mondható szociális intézménynek. Volt még egy bölcsőde is, amely rövid működés után megszűnt és most az ÓTI-nak kínálgatják. Látjuk tehát, hogy a munkásság béréből az akkoird-különbözetek levonásba kerülnek, illetőleg ezeket nem szolgáltatják ki, de ezeket a szociális intézményeket tehermentesítik és * az intézményekre hárítják, hogy valami módon tartsák fenn magukat. így lesz azután a kultúrházból mozi és a munkássportegyosületből exkluzív klub, ahol kártya és a klubélethez tartozó egyéb szórakozások folynak. A munkabérpolitikának egy másik kilengése ebben a gyárban az, hogy bár az a miniszteri rondelet, amely azt hiszem a rendkívüli rendelkezések kapcsán a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, előírta, hogy csak minden második vasárnap szabad dolgoztatni — erre ebben a gyárban már rég éhben engedélyt adtak — a munkásságot mégis minden vasárnap munkába állítják. Ennek a bérpolitikának a következményeképpen a közelmúltban bizonyos békétlenség nyilvánult meg a gyámban. A munkások egyrésze felfedezte, hogy a munkahalyen és a portán lévő óra különbözik egymástól és ezért â munkahelyen lévő óra szerinti munkaidejüket pontosan kitöltve utána öltözködésük ?t kényelmesen befelezték és csak negyed óra múlva távoztak. Ezért azután a gyár vezetősége maga elé citálta őket és a munkások közül hatot elbocsátott. Kérem a keres ke del tanügyi miniszter urat. hogy ezeknek n. munkásoknak ügyét sürgősen vizsgálja ki. inert a magyar munkássággal szemben tanúsított ilyen erőszakos eljárás egyáltalán nem szolgálja azt a nyugalmat, amelyre az országnak szüksége van és aminek érdekében a kormány annyi külön és rendkívüli rendelkezést adott ki még a gyáripar terén is; tudjuk ugyanis, hogy a hadifelszerelés érdnkének megfelelő módon ellenőrzik a gyárakat és ennek az ellenőrzésnek a keretében a munkásságot bizony meglehetősen megterhelik, ami mégis ^csak a munkásság szabad munkavállalási jogát bizo1 nyos mertékben korlátozza, bár beismerem, hogy 18*