Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

126 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 194-0 június 5-én, szerdán. ez ma kell is, hogy némikép korlátozna legyen. Ezzel »zeniben ezek a rendeletek talán egy kicsit .nem egészem objektívek, illetőleg van"bennük olyan pont, amit meg lehetne változtatni, t, i. -azt, hogy a munkás nem mondhat fel, nem hagyhatja el munkahelyét, ellenben a gyá,r vezetősége bármikor elbocsáthatja. Nagyon kívánatos volna, hogy a munkáselbocsátást valamilyen feltételhez kössék, vagy legalább is a katonai parancsnokság hatásköréDe utalják. Az elbocsátásba ugyanis most a katonai parancsnokság a gyárakban nem szólhat bele, csupán azt köteles ellenőrizni és ellenőrzi is, hogy a munkásság ne hagyja el munkahelyét és munkavállalási kötelezettségének eleget tegyen. Azt hiszem, talán módjában lenne a kereskedelemügyi miniszternek valami rendelettel ezt a szokást, illetve ezt a rendelkezést, gyakorlatot kiegészíteni. A munkavállalásnál, mint említettem, az akkordbéreki kifizetése körül pedig kívánatos lenne olyan szervet létesíteni, — azt hiszem ez máshol is megvan, — amely az akkordmunkáknál a felvállalt munka mennyiségét, minőségét elllenőrzi és a kifizetésnél kényszeríti a gyárat, hogy azt megfelelő értékben teljesítse. Amint elmondtam, a gyáripar, az iparosodás terén a zsidó nagytőke szereplése egyáltalán nem olyan tiszteletreméltó manapság, mint amilyennek azt^ általában feltüntetni igyekeznek és egyáltalán nem mondható az, hogy a magyar ipar kizárólag a zsidp nagytőkének köszönheti, hogy fennáll. Egészen biztos vagyok benne, hogy az iparosodás akár így, akár úgy megtörtént volna a zsidó nagytőke nélkül is, csak a körülmények éppen a zsidó nagytőkének kedveztek azzal, hogy résztvehetett a magyar ipar kifejlesztésiében. Ennek azonban elsősorban éppen ez a tőke látta hasznát. Hihetetlen gyorsan meggyarapodott, jólétre tett szert. Látjuk is, hogy nem a magyar munkás sorsa és anyagi helyzete lendült fel, hanem igenis a munkáltatóké, a zsidó nagytőke, nagyipar súlya növekedett meg ebben az országban. Ma az a nimbusz már kezd szertefoszlani, amely a zsidóságot emiatt övezte, és mindenki látja, hogy a nagyipar épúgy fogja szolgálni az országot, ha nem a zsidóság úgynevezett rátermettsége fogja azt irányítani, hanem ha az más kezekben lesz. Igen szép példákat látunk erre, hiszen itt vannak hatalmas nagy üzemeink, amelyek nagyszerűen prosperálnak, anélkül, hogy zsidó vezetőségük lenne. Itt van a MÂVAG, csak például hozom fel a Juhász-féle finommechanikai üzemet, amelyet egy magyar fiatalember alapított, itt van sok száz apró most felcseperedő magyar üzem, amely tőke nélkül tudott már is valamire vergődni, vagy például kár lenn© meg nem említeni a mostoha és soha nem támogatott magyar repülőgépipart, amely mostoha sorsa ellenére is nagyon szép eredményeket ért el. Egészen fiatalemberek foglalkoznak (nemcsak a konstrukcióval, hanem maguk állítják elő a repülőgépeket is. Ha ez nem rátermettség', ha ezeket más valakijel kell pótolni, akkor nem tudom, hogyan kívánják a magvar ipart fellendíteni. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, vizsgálja felül enmak a gyárnak egész ügyvezetését, üzemmenetét, de főként a munkásokkal való bánásmódot, mert tűrhetetlen az, hogy a magyar ipar kihasználja a magyar ipari munkás helyzetét. Természetellenes dolog ez, ennek a közel jövőben vége fog szakadni, s akkor majd nem a munkásszükséglet és a munkáskinalat nagysága fogja az árakat megszabni, hanem igenis egy becsületes népszerető és a nép erdekében hozott munkabértörvény. Ez a mostani minimális munkabértörvény egvenlő a semmivel. Elnök : A Ház az interpellációt kiadja u kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint az iparügyi miniszter uraknak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi honvédelmi miniszter úrhoz a Károly-csapatkereszt igazolások késedelmessége tárgyában. Tekintettel arra, hogy a Károly-esapatkeresztigazolások iránti kérelmeket még 1938 december végéig kellett előterjeszteni és tekintettel arra, hogy az igazolások mielőbbi kiadásához az érdekelteknek igen nagy érdeke fűződik, kérdezem a miniszter urat, hajlandó-e intézkedni egyrészt, hogy az igazolások elintézése gyorsabb ütemben haladjon előre, másrészt, hogy az igazolásokat megnehezítő előfeltételek méltányosan enyhíttessenek.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Igen sajnálom, hogy a mélyen t. honvédelmi miniszter úr nincs jelen, mert ebben a rendkívül fontos kérdésben, ami többezer, sőt talán több tízezer ember, főként katonaviselt ember sorsát érinti, megnyugtató választ vátrtam volna és kellene, neki adnia, hogy a mai helyzetben, amikor tényleg kénytelenek vagyunk az ország védelme érdekében lépéseket tenni, az ország népe legalább azt lássa, hogy a múlt érdieméit tőlünk telhetőleg megbecsüljük és elismerjük. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A Károly-csapatkeresztes igazolások tárgyában interpellálok. Kénytelen vagyok erre azért, mert csaknem tűrhetetlen már az, hogy az 1938-ban beadott kérvények még ma sincsenek elintézve és nem is tudjuk megmondani, hogy mikor lesznek elintézve. (Wirth Károly: Hitler azonnal, a csatatéren kitünteti a hősöket!) Az illetékes minisztériumnak ezen az osztályán olyan lehetetlen állapot van, hogy azt nem is akarom vázolni, mert azt hiszem, hogy ez egyenesen hajmeresztő. Az akták elvesznek, az emberek hétszámra alusznak ott a kapuban és várják, hogy ügyüket elintézzék. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Nem tudnak másként elhelyezkedni) Én nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, ragasszon magára álszakállt és menjen be oda egyszer, mint igazságot vagy jogot kereső hadirokkant, vagy Károly-csapatkereszt igazolását kérő ember. Meg fog döbbenni azon, amit otl tapasztal s amit én, vagy képviselőtársaim kénytelenek vagyunk napról napra tapasztalni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem akarom ezeket a részleteket itt tovább fejtegetni és nagyon kiélezni, kérem azonban a mélyen t. honvédelmi miniszter urat, tegyen a legsürgősebben intézkedést annak érdekében, hogy ezek a kérdések ezen az osztályon rendes elintézést nyerjenek, elsősorban abban az irányban, hogy az emberek a lehető legsürgősebben megkapják a Károlycsapatkereszt igazolását. A Károly-csapatkereszt után adókedvezmény jár. Most 1940-et írunk, ezek az emberek tehát az 1938., az 1939. és az 1940. évi adókedvezményeket is elveszí-