Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

124 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19UO június 5-én, szerdán. denféleképpen be lehetne állítani a nemzet szolgálatába. Nincs leventeotthon, nincs kultúrház, a legnagyobb nehézségekkel küszködnek. Különösen fontos, amint már említettem, hogy megfelelő egészséges házhelyekhez jusson a falu népe. Felhívom erre a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, aki nagyon helyesen azt a rendeletet adta ki, hogy az árvíz után a veszélyeztetett és egészségtelen rétekre nem engednek új» házat építeni. Abonyban itt az alkalom, hogy az eddigi egészségtelen, mélyfekvésű házhelyek helyett egészséges, megfelelő házhelyeket lehessen juttatni a magyar parasztságnak. A mi felfogásunk szerint ez az ingatlan nem tekinthető magántulajdonnak. Ez ma zsidókézen lévő nemzeti érték, olyan nemzeti érték, amely prédára van bocsátva, elprédálják a nemzeti vagyont akkor, amikor egy ilyen nagylétszámú színmagyar községnek az életlehetőségét gátolják vele. A zsidóság szereti hangoztatni az asszimilálódást. Itt a példa. Ők már arisztokratáknak képzelik magukat, lassan azt mondják, hogy történelmi család (Mozgás.) és ennyi sorsközösséget éreznek a magyarsággal. Részletesen nem akarok foglalkozni a második zsidótörvénnyel. Tény, hogy az igen t. kormánypárt legnagyobb része sincs megelégedve a második zsidótörvénnyel, különösen a végrehajtásával. Nekem az volùa a javaslatom, hogy minél sürgősebben, azonnal hozza a kormány ide a Ház elé a harmadik zsidótörvényt, amelyben nincs különbség kiszsidó és nagyzsidó közt, kegyelmes zsidó, vagy Galíciából bevándorolt pajeszes zsidó között. Mind zsidó az, akinek a felmenői zsidók. (Eitner Ákos: Akkor is zsidó, ha felsőházi tag!) Ismerve a földmívelésügyi miniszter úr szociális érzéseit, nagyon kérem, ta^ lálja meg a módját, hogy ezt a nagy nemzeti értéket képviselő ingatlant bármilyen közcélra, amellyel a község és a magyarság fejlődését elősegíthetjük, minél előbb vagy kisajátítás, vagy akár elkobzás útján vegye igénybe. (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Baky László igen t. képviselőtársam az abonyi Harkányi-féle kastélyra és annak parkjára hívta^ fel a figyelmemet, mondván, hogy ezt szanatórium, sportpálya, vagy egyéb ilyen, szoicális szempontból szükséges intézmény létesítése céljából igénybe lehetne venni. Rá kívánok mutatni arra, hogy a kórház céljára való igénybevétel kérdése nem hozzám tartozik, hanem a. belügyminiszter úrra, viszont a sportpálya kérdése sem az én ügykörömbe tartozik. Mindenesetre ki fogom a kérdést vizsgálni és megnézem, hogy az 1940. évi IV. te. értelmében, ennek hatálybalépése után, a végrehajtási rendelet megjelenése után nincs-e akadálya, hoffy ilyen terület földbirtokpolitikai szempontból igénybe vétessék. Amíg azonban ez nem történik meg, nem tudom ezt a kérdést megoldani. (Paczolay György: Lakatlan épület!) Rá akarok mutatni, hogy a telepítési alapnak nincs pénze arra, hogy kórház részére vagy ilven célokra földet vásároljon. A telepítési alap rendelkezésére álló pénzt nekünk mindenképpen a kisemberek földhöz- és házhelyhezjnttatására kell felhasználnunk. (Paczolay György: Házhelynek kiválóan alkalmas, kitűnő házhely!) Ha meglesz a mód a házhelykérdés megoldására, akkor az új földbirtokpolitikai törvény értelmében a kérdést ki fogom vizsgálni és remélem, hogy közmeguyugvásra meg tudom oldani. (Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Erről a kérdésről csak most, az interpelláció bejegyzésekor hallottam, nem volt még alkalmam kivizsgálni. Ki fogom vizsgáltatni és igyekezni fogok közmegnyugvásra megoldani. (Élénk éljenzés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ennek szövegét fel olvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelmi és iparügyi miniszter úrhoz a tolnamegyei simontornyai Fried-féle bőrgyárnál uralkodó antiszociális állapotokról és visszaélésekről. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a fenti zsidó vezetés alatt álló gyárban a meglévő rendkívüli intézkedésekre hivatkozva a munkásokkal való elbánásban lealázó, bérszolgáltatásban pedig megkárosító intézkedéseket vezettek he? Hajlandó-e a miniszter úr a fenti tipikusan antiszociális állapotok megszüntetésére vizsgálatot elrendelni és a gyárat állami vezetés alá helyezni, Friedéket a gyár irányításától távol tartani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! A simontornyai bőrgyár Tolna megyének egy régebben fennálló „ gyártelepe. Ezekből a gyártelepekből, sajnos, a magyar vidéken nagyon keveset láthatunk és találhatunk. Azt szokták mondani, hogy ennek a vidéknek valóságos áldása, hogy itt ez a bőrgyár létesült. Valóban, pár száz munkásnak kenyeret és munkaalkalmat adl ez a gyár, sokkal nagyobb áldás azonban Friedékre, akik gyönyörű szépen megvagy onosodtak ott ebből a bőrgyárból, amelyet hatvan-hetven évvel ezelőtt alapítottak. Általában azt szokták mondani, hogy a, magyar ipar, Magyarország iparosodása tekintetében a zsidóság bizonyos szerepet játszott, amely szerepért a zsidósággal szemben egyes körök hálát emlegettek. Kétségtelen tény, hogy azokban az időkben, amikor Magyarországon az iparosodás elindult, a zsidóság meglehetősen nagy mértékben vett részt az ipartelepek és ipa^ri vállalatok megalapozásában. E'z azonban kizárólag azért történhetett meg, mert abban az időben, a 48-as idők után, a magyarság teljesen tőkeszegény volt; tőkéje nemcsak a szegényebb osztálynak és -a. középosztálynak, de még a jobbmódú osztálynak sem volt. Tudjuk, hogy annakidején az úrbéri szolgáltatások megszűntetése a magyar vagyonos osztályt a legsúlyosabb helyzetbe juttatta. Ekkor történt azután az, hogy a bécsi, többnyire zsidó érdekeltségű pénzintézetek a magyarországi területet az ipar számára felfedezték és így Magyarország iparosodása zsidó tőkével, zsidó vállalatok útján indult mee". Es; eddi ff rendben is volt. Az a körülmény pedig, hogy Magyarországon az iparosodásnak sokkal g-yorsabban kellett megtörténnie, mint a nyugati országokban, ahol akkor már í*záz-, illetőleg ötvenéves ipartelepek voltak és a>z iparosodás következtében létesült városok voltak, a magyarországi iparfejlesztést rohamlé-