Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának . Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Koyách Gyula jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir, belügyminiszter úrhoz a zsidó és az országra káró« más elemek őrizetbe vétele és munkatáborokba küldése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy: 1. az 1914—18-as világháború alatt a ma­gyarországi szabadkőművesség tagjai és a zsidóság voltak azok, akik évtizedes hosszú munka alatt az ezeréves Magyarország ellen a legnagyobb szellemi szabotázst követték el, mely a magyar társadalmat annyira lezül­lesztette, hogy az egyébként vitézül és hő­siesen harcoló hadsereg teljesen szótzüllött, az országban fejetlenség támadt, amiáltal Ma­gyarország trianoni sírja megásatott, — 2. hogy ugyanez a zsidóság és szabadkő­műves szervezetek már huzamosabb idő óta programmszerűleg foglalkoznak egy, az előbbi­hez hasonló szellemi szabotázs előkészítésével, rémhírek terjesztésével, német-olasz tengely­ellenes propagandával, melyek valamennyien alkalmasak arra, hogy az országot a feltáma­dás helyett egy újabb katasztrófába taszít­sák, — 3. hogy munka nélkül csavarogva, magyar emberek véres verejtékét kiszipolyozva, a II. zsidótörvény rendeleteinek ellenére magyar emberek kenyerét elveszik, hogy ezáltal a ke­resztény magyarság előtérbe jutását gazdasági téren is lehetetlenné tegyék, — 4. hogy a Kárpátokon át sok-sokezer galí­ciai és lengyelországi zsidó özönlött be Kár­pátaljára és onnan az ország keleti részébe, valamint Budapestre, akik az itteni zsidó­sággal és velük együtt tartó magyar elemek­kel a nemzetvédelmet komolyan fenyegetik, — 5. hogy az elítélt kémek és bolseviki szer­vezők 40, illetőleg 80%-a zsidó, akik a tengely­ellenes hatalmakat, valamint Troczkij hír­szerző szerveit lelkiismereti urdalás nélkül ki­szolgálják. Hajlandó-e a miniszter úr arra, hogy az or­szágra nézve mindenképpen káros, fentiekben megnevezett zsidóságot és velüktartó destruk­tív elemeket őrizetbe Vetesse, hogy 1018 október 3I-ike ne ismétlődhessék meg? Továbbá haj­landó-e ezeket az elemeket a produktív munka elősegítése érdekében munkatáborokba kény­szeríteni és hajlandó-e odahatni, hogy az állam­mal kapcsolatos mindenféle hivatal, vagy intéz­mény kötelékéből azonnal eltávolíttassanak? Vajna Gábor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T, Ház! Interpellációm lénye­gét előttem szólott Maróthy Károly és Hubay Kálmán igen t. képviselőtársaim tulajdonkép­pen már elmondották és így alkalmat adtak nekem arra, hogy interpellációm rövidebb le­hessen. Mielőtt interpellációm lényegére térnék, két tényt kell leszögeznem és pedig először azt, hogy a magyarországi zsidó vezetőszemélyek által 1929-ben kiadott Zsidó Lexikon előszavá­ban a második oldalon a következők vannak le­szögezve (olvassa): »Az együvétartozás energia­egysége illeszti össze az emberi munkának ezt a nagy tömegét, mindazokat pedig, akik sze­mély szerint sorakoznak fel, a közös származás vérkapcsolatai állítják egymás mellé. Ezért is nem tesz a lexikon különbséget a felekezet ke­reteiben élő zsidók és a felekezetből kilépett zsidók között. Az alkotó tehetség nem változik a vallásos érzések megmásulásával és mi itt a munkát mértük meg, nem pedig az egyéni élet '2. ülése 19AO június 5-én, szerdán. 121 belső vívódását és változásait. Egyébként a ha­gyományos zsidó felfogás sem tűr ilyen szelek­tálást, mert a zsidósághoz való tartozást nem a vallás, hanem a származás dönti el.« Ezt tehát maguk a zsidók mondták 1929-ben, az első és második zsidótörvény előtt. A zsidóságnak a világ-szabadkőmívességgel kapcsolatos munkáját pedig Ágoston Péter, a nagyváradi jogakadémia volt tanára, később bolseviki népbiztos és páholynagymester, a »Zsi­dók útja« című munkájában a következőképpen állapítja meg (olvassa): »A magyar szabadkő­művesség és a zsidóság összeforrt, mert amikor Magyarországon a kor a szabadelvűséget kö­vetelte, akkor a zsidóság állt melléje a legna­gyobb tömegekben. Ha tehát magyar ember a zsidóságról ír és a magyar zsidóság sorsát tár­gyalja, akkor a szabadkőművesség külső törté­netét is írja meg benne.« Ezt a kapcsolatot szabadkőművesek és zsi­dó'k egyöntetűen állapították meg. Ezzel kap­csolatban legyen szabad idéznem, egy szabad­kőműves volt országgyűlési képviselő iratai­ból — 1890-ben keltek — a következőket (ol­vassa): »A történelem bizonyítja, hogy azok a fajok tudtak naggyá fejlődni és hatalmukat meg is tartani, amelyeik az. emberiség szem­pontjából hasznos munkát végeztek. Azok a külföldi szabadkőműves szervezetek, amelyek ezt a szempontot vették figyelembe, tudtak küzdeni az emberisági célokért, f de egyúttal az illető nemzetért is. Magyarországon a szabad­kőművesség erre a fokra emelkedni soha nem volt képes.« Ezt is megint egy szabadkőműves állapítja meg. T. Ház! Szükséges volt mindezeket idéz­nem azért, hogy interpellációm hivatalosan bejegyzett szövegében foglaltakat igazoljam. A szellemi szabotázs, amelyet a világ-szabadkő­művesség s a magyarországi szabadkőműves­ség és a magyarországi zsidóság bizonyos ré­tegei közösen készítettek elő 1918 október 31-éig széjjel züllesztette a veretlen magyar csapatokat sajtótermékek és propaganda-röp­iratok útján és olyan hírek által, amelyeket az Est-lapokban és hasonló szennynyomtatvá­nyokban a harctérre küldtek és, itthon a lak­tanyák melletti kocsmákban és más találkozó­helyeken ingyen teriesztettek. (Baky László: Osztogatták!) T. Ház! Néhai Verhovay Gyula 1890-ben megállapította, hogy miután a zsidóság az 1867~es kiegyezés ^után a szabadkőműves akna­munkát megindította, etetéssel és itatással megvásárolta a szavazók lelkét és azt mondotta, hogy ez a lélekvásárlás tönkre fogja tenni a szabadelvű uralmat. Legyen szabad itt egészen röviden néhány sort idéznem tőle (Halljuk! Hall'tuk! a szélsőbaloldalon.'— olvassa): »A vá­lasztási rendszernek megtisztítása a hozzá­tapadt sár- és salakrétegektől egyenlő a népi erőnek felszabadításával; a megtisztítás annyi, mint felszabadítani a lelkiismereteket, annyi, mint lehetetlenné tenni a vesztegetést, a hami­sítást, erőszakot. Fel kell szabadítani a polgár lelkiismeretét, hogy szabadon, függetlenül nyi­latkozhassak meg...« Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell a házszabályoknak arra az intézkedésére, hogy idézeteket tartósan olvasni nem szabad. Méltóz­tassék a szükséges idézeteket felolvasni, egyéb­ként azonban méltóztassék inkább a < szellemét elmondani azoknak, amikre hivatkozik. Vajna Gábor: Egy sort csak, ami még hátra van, ezt talán szabad lesz felolvasnom. (Olvassa): »Ez a legelső és legfőbb feladat,

Next

/
Thumbnails
Contents