Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

122 Az országgyűlés képviselőházának mert ebben rejlik az alkotmányosság biztosí­téka és maga az alkotmány.« Ezt, t. Ház, szükséges volt felolvasnom azért, mert folytonosan hivatkoznak alkot­mányokra, törvényekre és egyéb ilyen kérdé­sekre. A zsidóság törhetetlensége és telhetet­lensége volt az, amely 1918 október 31-ét és 1919 március 21-ét, Kun Béláéknak jövetelét elő­idézte. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szabadkőműves páholyok ezekkel a szélső­baloldali zsidó szervezetekkel együtt az orszá­got romlásba vitték. Néhai Gömbös Gyula nyo­mására 1920 május 5-én Dömötör belügy­miniszter a szabadkőműves páholyokat felosz­latta. (Gruber Lajos: Most már újra élnek!) A szegedi gondolat itt akadt el, az ébredő gon­dolat itt akadt el és a magyar feltámadás is itt akadt el azáltal, hogy azoknak a szabadkő­műves nagymestereknek, akik utána is még a kormányon voltak, meg magas minisztériumi polcokat .töltöttek be, hittünk és mert ezeket az embereket a magyar közéletből, a magyar társadalomból és annak minden egyes rétegé­ből nem állították félre. (Gruber Lajos: Pe­dig kellett volna!) T. Ház! Miután ezek a szabadkőművesek és a velük karöltve dolgozó zsidó rétegek azt lát­ták, hogy itt tulajdonképpen mindent lehet az országban csinálni, jöhetett az új izgatás eb­ben az országban, a szellemi szabotázs, a sajtó, a mozi, a színház és egyéb útján való erkölcs­és vallásrombolás. Láttuk az Illustration bor­zalmas cikkét: ezt nemcsak mi ítéltük el, r ha­nem elítélte az egész baráti olasz és német sajtó egyaránt. Vannak itt ebben az országban saitótermékek. amelyek még ma is .megjelen­nek, amelyeknek nem volt egy erőteljes szavuk sem azok ellen a beállítások ellen, amelyek az Illustrationban megjelentek, sőt igyekeztek azo­kat még el is kenni. Megjelent az első és második zsidótörvény. Azt hittük, hogy most már a második zsidó­törvény után — bár az nem sokat változtatott a helyzeten -— óriási fellendülése és feltörése lesz a keresztény magyar ifjúságnak. Azt vár­tuk, hogy a magyar föld népe, az a sok. okos, értelmes, fiatal magyar gyermek ki fog törni a magyar földből és szép állásokhoz, megélhetés­hez, biztos kenyérhez fog jutni. (Gruber Lajos: Hiú ábránd!) Nem ez történt. Minden törvény azért hozatik, — ahogyan a zsidók mondják — hogy ki lehessen játszani. (Gruber Lajos: Ezt aztán kijátszák!) Lehet itt numerus clausus, kiabálhatnak a turulisták, az egyetemi ifjúság, a numerus clausus nem sokat ér, a zsidótörvény nem sokat ér. Nem akarom senkinek az érzé­kenységét megsérteni, de ha lehetséges az, hogy egy 1345/934/40. B. számú katolikus középiskolai főigazgatósági elnöki számú rendeletben a kö­zépiskolákhoz^ az az intézkedés menjen ki, hogy »A nagyméltóságú püspöki kar ezt a javaslatot elfogadta azzal a megjegyzéssel, hogy r megke­resztelt középiskolai tanuló nem számít zsidó­nak ...« addig itt van bizonyos ellentét a zsidó­törvény és más rendelkezések között. (Zajos fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Vannak ebben az országban úgynevezett díszgójok, vagy díszzsidók, azonban jó^ lenne ezeket az urakat is belevonni a zsidótörvény ke­retébe és nekik zsidó díszpolgári okleveleket el­juttatni. Magasrangú állami tisztviselő elmegy nyugdíjba és ír egy másik úrnak, aki egy má­sik gyárban van, megírja: »Kedves barátom, elnézésedet kérem, hogy az újesztendő bevezeté­seképpen egy szívességet kérek. Csekélység« — megírja, hol van alkalmazva és tekintettel a zsidótörvényre »cégem is kénytelen a személy­ük, ülése 194-0 június 5 ~én, szerdán. zet létszámát csökkenteni«. Nem akarom megint magam ellen kihívni az elnöki figyelmeztetést, nem akarom a levelet végigolvasni, ezért csak annyit mondok, hogy azt írja továbbá, hogy »ezt a derék, fürge izraelita gyereket«, aki a második zsidótörvény hatálya alá esik, legyen szíves alkalmazni az ő vállalatában és hasonló tranzakcióra ő is kész. (Gruber Lajos: Nem tu­dom, a magyarokért sírna-e így?) Ha nem tud­nám azt, hogy az a derék magyar ember, aki ezt a levelet ideadta — mert több is van ilyen levelet letenném a Ház asztalára, de erre a második zsidótörvény után semminemű garan­ciám nincsen. (Úgy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Szomorú dolgok ezek. A zsidó­ság egyik reprezentánsa, Mezei Ernő ország­gyűlési képviselő 1884-ben itt a magyar ország­gyűlés házában odakiáltotta a magyar nép felé: ha pedig a keresztény magyaroknak nem tet­szik a zsidók hatalomrajutása, úgy vándorolja­nak ki ők. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Bo­dor Márton: Meg is történt!) Erre indult meg a nagy kivándorlás, az a nagy temető, amely idáig, Trianonhoz és Trianon után a mai álla­potokhoz vezetett bennünket. Ezzel szemben hivatkozni vagyok bátor Matolcsy igen t. képviselőtársamnak körülbelül egy-két hónappal ezelőtt elhangzott interpellá­ciójára, amelyben a képviselő úr leszögezte, hogy a földbirtokreform ügyével kapcsolatban 160 ezer katasztrális hold zsidó birtokot mente­sítettek. (Baky László: Eddigi!) Kérte ennek az adatnak megcáfolását, de a mai napig semmi cáfolatot nem hallottunk. Kérdezem, megnyug­tathatja-e ez a magyarság tömegeit, akik a magyarságnak ezer éven át legnagyobb vér­adózói, adófizetői voltak, a magyar népet, amely ebből a magyar földből született (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és nem bá­tyúval jött Galíciából? E helyett azt látjuk, hogy akik Galíciából bátyúval, kaftánnal és nyúlfarkkal jöttek be, itt két-három év múlva cilinderrel mint vezérigazgatók autókban pöf­feszkednek egyes keresztény, úgynevezett dísz­gójok társaságában. (Gál Csaba: Aladárok! — Paczolay György: Fütyülő vei meg bócherek­kel jöttek be! — Zaj.) Megállapíthatom azt is, hogy az országban az árulók, az izgatók, az országot, felforgatók legnagyobb része az izraelita valláshoz, a zsidó fajhoz tartozik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezek csinálják a röpcédulákat!) Fel akarok olvasni csak egy egészen rövid névsort. Amikor Hetényi főtanácsos úr lefogott egy egészen szép társaságot, ez a névsor volt olvasható: Lefkovits Sándor, Steiner László, Schiller Jakab, Fellner Tibor, Reichmann Ede, Schlesinger Géza, stb— Folytathatnám még sokáig. Megállapította a főkapitányság, hogy ezek ellen a kommunisták ellen a nyomozást nagy eréllyel folytatja tovább. Van még itt sok kérdezni való. Űjból hivat­kozom arra a Mezei-féle kihívó felszólításra, amely szerint, ha nem tetszik a magyaroknak a zsidóság előretörése, vándoroljanak ki a ma­gyarok. T. Ház! Vájjon odakiálthatjuk-e mi, hogy ha nem tetszik a zsidóknak a keresztény Magyarország feltörése, akkor vándoroljanak ki innen a zsidók? (Egy hang a szélsőbalolda Ion: De nagyon gyorsan!) Azonban itt vannak a zsidótörvények és azt látjuk, hogy nincs vég­rehajtási utasítás... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly: Mondjon le a kormány, ha nem tudja végrehajtani!) 1939 december 4-én, itt a Házban volt sze­rencsém a honvédelmi miniszter úr és a bel-

Next

/
Thumbnails
Contents