Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

122 Az országgyűlés képviselőházának mert ebben rejlik az alkotmányosság biztosítéka és maga az alkotmány.« Ezt, t. Ház, szükséges volt felolvasnom azért, mert folytonosan hivatkoznak alkotmányokra, törvényekre és egyéb ilyen kérdésekre. A zsidóság törhetetlensége és telhetetlensége volt az, amely 1918 október 31-ét és 1919 március 21-ét, Kun Béláéknak jövetelét előidézte. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szabadkőműves páholyok ezekkel a szélsőbaloldali zsidó szervezetekkel együtt az országot romlásba vitték. Néhai Gömbös Gyula nyomására 1920 május 5-én Dömötör belügyminiszter a szabadkőműves páholyokat feloszlatta. (Gruber Lajos: Most már újra élnek!) A szegedi gondolat itt akadt el, az ébredő gondolat itt akadt el és a magyar feltámadás is itt akadt el azáltal, hogy azoknak a szabadkőműves nagymestereknek, akik utána is még a kormányon voltak, meg magas minisztériumi polcokat .töltöttek be, hittünk és mert ezeket az embereket a magyar közéletből, a magyar társadalomból és annak minden egyes rétegéből nem állították félre. (Gruber Lajos: Pedig kellett volna!) T. Ház! Miután ezek a szabadkőművesek és a velük karöltve dolgozó zsidó rétegek azt látták, hogy itt tulajdonképpen mindent lehet az országban csinálni, jöhetett az új izgatás ebben az országban, a szellemi szabotázs, a sajtó, a mozi, a színház és egyéb útján való erkölcsés vallásrombolás. Láttuk az Illustration borzalmas cikkét: ezt nemcsak mi ítéltük el, r hanem elítélte az egész baráti olasz és német sajtó egyaránt. Vannak itt ebben az országban saitótermékek. amelyek még ma is .megjelennek, amelyeknek nem volt egy erőteljes szavuk sem azok ellen a beállítások ellen, amelyek az Illustrationban megjelentek, sőt igyekeztek azokat még el is kenni. Megjelent az első és második zsidótörvény. Azt hittük, hogy most már a második zsidótörvény után — bár az nem sokat változtatott a helyzeten -— óriási fellendülése és feltörése lesz a keresztény magyar ifjúságnak. Azt vártuk, hogy a magyar föld népe, az a sok. okos, értelmes, fiatal magyar gyermek ki fog törni a magyar földből és szép állásokhoz, megélhetéshez, biztos kenyérhez fog jutni. (Gruber Lajos: Hiú ábránd!) Nem ez történt. Minden törvény azért hozatik, — ahogyan a zsidók mondják — hogy ki lehessen játszani. (Gruber Lajos: Ezt aztán kijátszák!) Lehet itt numerus clausus, kiabálhatnak a turulisták, az egyetemi ifjúság, a numerus clausus nem sokat ér, a zsidótörvény nem sokat ér. Nem akarom senkinek az érzékenységét megsérteni, de ha lehetséges az, hogy egy 1345/934/40. B. számú katolikus középiskolai főigazgatósági elnöki számú rendeletben a középiskolákhoz^ az az intézkedés menjen ki, hogy »A nagyméltóságú püspöki kar ezt a javaslatot elfogadta azzal a megjegyzéssel, hogy r megkeresztelt középiskolai tanuló nem számít zsidónak ...« addig itt van bizonyos ellentét a zsidótörvény és más rendelkezések között. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Vannak ebben az országban úgynevezett díszgójok, vagy díszzsidók, azonban jó^ lenne ezeket az urakat is belevonni a zsidótörvény keretébe és nekik zsidó díszpolgári okleveleket eljuttatni. Magasrangú állami tisztviselő elmegy nyugdíjba és ír egy másik úrnak, aki egy másik gyárban van, megírja: »Kedves barátom, elnézésedet kérem, hogy az újesztendő bevezetéseképpen egy szívességet kérek. Csekélység« — megírja, hol van alkalmazva és tekintettel a zsidótörvényre »cégem is kénytelen a személyük, ülése 194-0 június 5 ~én, szerdán. zet létszámát csökkenteni«. Nem akarom megint magam ellen kihívni az elnöki figyelmeztetést, nem akarom a levelet végigolvasni, ezért csak annyit mondok, hogy azt írja továbbá, hogy »ezt a derék, fürge izraelita gyereket«, aki a második zsidótörvény hatálya alá esik, legyen szíves alkalmazni az ő vállalatában és hasonló tranzakcióra ő is kész. (Gruber Lajos: Nem tudom, a magyarokért sírna-e így?) Ha nem tudnám azt, hogy az a derék magyar ember, aki ezt a levelet ideadta — mert több is van ilyen levelet letenném a Ház asztalára, de erre a második zsidótörvény után semminemű garanciám nincsen. (Úgy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Szomorú dolgok ezek. A zsidóság egyik reprezentánsa, Mezei Ernő országgyűlési képviselő 1884-ben itt a magyar országgyűlés házában odakiáltotta a magyar nép felé: ha pedig a keresztény magyaroknak nem tetszik a zsidók hatalomrajutása, úgy vándoroljanak ki ők. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Bodor Márton: Meg is történt!) Erre indult meg a nagy kivándorlás, az a nagy temető, amely idáig, Trianonhoz és Trianon után a mai állapotokhoz vezetett bennünket. Ezzel szemben hivatkozni vagyok bátor Matolcsy igen t. képviselőtársamnak körülbelül egy-két hónappal ezelőtt elhangzott interpellációjára, amelyben a képviselő úr leszögezte, hogy a földbirtokreform ügyével kapcsolatban 160 ezer katasztrális hold zsidó birtokot mentesítettek. (Baky László: Eddigi!) Kérte ennek az adatnak megcáfolását, de a mai napig semmi cáfolatot nem hallottunk. Kérdezem, megnyugtathatja-e ez a magyarság tömegeit, akik a magyarságnak ezer éven át legnagyobb véradózói, adófizetői voltak, a magyar népet, amely ebből a magyar földből született (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és nem bátyúval jött Galíciából? E helyett azt látjuk, hogy akik Galíciából bátyúval, kaftánnal és nyúlfarkkal jöttek be, itt két-három év múlva cilinderrel mint vezérigazgatók autókban pöffeszkednek egyes keresztény, úgynevezett díszgójok társaságában. (Gál Csaba: Aladárok! — Paczolay György: Fütyülő vei meg bócherekkel jöttek be! — Zaj.) Megállapíthatom azt is, hogy az országban az árulók, az izgatók, az országot, felforgatók legnagyobb része az izraelita valláshoz, a zsidó fajhoz tartozik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezek csinálják a röpcédulákat!) Fel akarok olvasni csak egy egészen rövid névsort. Amikor Hetényi főtanácsos úr lefogott egy egészen szép társaságot, ez a névsor volt olvasható: Lefkovits Sándor, Steiner László, Schiller Jakab, Fellner Tibor, Reichmann Ede, Schlesinger Géza, stb— Folytathatnám még sokáig. Megállapította a főkapitányság, hogy ezek ellen a kommunisták ellen a nyomozást nagy eréllyel folytatja tovább. Van még itt sok kérdezni való. Űjból hivatkozom arra a Mezei-féle kihívó felszólításra, amely szerint, ha nem tetszik a magyaroknak a zsidóság előretörése, vándoroljanak ki a magyarok. T. Ház! Vájjon odakiálthatjuk-e mi, hogy ha nem tetszik a zsidóknak a keresztény Magyarország feltörése, akkor vándoroljanak ki innen a zsidók? (Egy hang a szélsőbalolda Ion: De nagyon gyorsan!) Azonban itt vannak a zsidótörvények és azt látjuk, hogy nincs végrehajtási utasítás... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly: Mondjon le a kormány, ha nem tudja végrehajtani!) 1939 december 4-én, itt a Házban volt szerencsém a honvédelmi miniszter úr és a bel-