Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

1Î8 Az országgyűlés ké^viselőházána kívül kitűnő jogi megalapozottsággal szállt síkra a rehabilitációs törvényjavaslat benyújtása érdekében. Pár 'hónappal e cikk megjelenése után^ volt tavaly az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása, amelyen pártunk részéről és a^ többi párt részéről is;, tehát pártkülönbség nélkül kértük az iigazságügyminiszter urat, hogy a rehabilitációs törvényjavaslatot hozzá a Ház elé. Az akkori igazságügyminiszter úr, Tasnádi Nagy András őexcellenciája és az akkori és mostani államtitkár úr, Antal államtitkár úr, megígérték, hogy a törvényjavaslatot a Ház elé fogják hozni. A mostani igazságügyminiszter urat egyénisége alapján mindenki úgy ismerheti, hogy ő bizonyára nem fog ennek a törekvésnek gátat ve*tni. Ez a meggyőződésem és az igazságügyminiszter úr, amikor székét elfoglalta és jeleintették neki, hogy a Házban is az a kívánság és a büntetőjog kiválóságainak is az a kérésük, hogy ez a törvényjavaslat a Ház elé kerüljön, bizonyára kiadta azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat kellő átgondoltsággal, megfelelő formában kerüljön a Ház elé. (Mosonyi Kálmán: Elő kell venni az én javaslatomat, amelyet féléve adtam be és még nem tudtam megindokolni! — Gruber Lajos: Mosonyi Kálmán benyújtotta egy évvel ezelőtt! — Elnök csenget.) Hangsúlyozom, hogy ezzel az interpellációmmal én semmi néven nevezendő egyéni babérokra aspirálni nem akarok, semmiféle jogot nem vindikálok magamnak arra, hogy én találtam ki a rehabilitációs törvényjavaslatra vonatkozó kívánságot, mert hiszen egyrészt a parlamentben pártkülönbség nélkül kívánták ezt, másrészt p^dig a parlamentéin kívül kiváló közéleti és arra illetékes bűntetőjogi szakértők évtizedek óta kérték e törvényjavaslat benyújtását. Ezt csak azért hangsúlyozom, hogy ne kerüljek abba a látszatba, mintha valamilyen babért akarnék szerezni ezzel az interpellációmmal, hanem ellenkezőiéig*, azért mondtam el ezt az interpellációt, mert. konkrét esetek vannak. Az én kezemben most tíz van, de t. képviselőtársaim is tudnak ilyen esetekről, százakat és százakat érdekel ez a kérdés az országban és szeretnék módot adni arra, hogy ezek az emberek megnyugtatást nyerjenek illetékes tényezők kijelentéseiből. Ezért fordulok tisztelettel az igazságügyminiszter úrhoz és kérdezem: van-e módja nyilatkozni a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat mikor kerül a Ház elé és amennyiben idekerül, — nagynyomatékkal kérem, hogy minél előbb kerüljön ide — akkor kérem a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház minél előbb törvényerőre emelje. Ezzel a társadalmi nyugtalanságnak egyik igen fontos szektorát meg fogjuk szüntetni és olyan embereket állítunk be a termelő munkába, t akik a büntetés elszenvedése után életük példájával mutatják meg azt, hogy ismét becsületes, tisztességes, jó magyarok akarnak lenni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván válaszolni. Radocsay László igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szórólszóra aláírom mindazt, amit Nagy László igen t. képviselőtársam mondott. (Éljenzés.) Teljesen egyetértek vele abban, hogy a rehabilitációra — amely jogintézmény ^ tudvalevően hiányzik a magyar jogrendszerből — feltétlenül szükség van. Helyesebben: szükség van, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sürgős!) igen, 112. ülése 19 W június 5-én, szerdán. sürgős szükség van olyan jogszabályok megalkotására, amelyeket a rehabilitáció szó, mint tág fogalom fed, olyan jogszabályok megalkotásara, amelyeknek lehetővé kell tenniök, hogy az elítéléshez, a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények, az olyan jogkövetkezmények, amelyek nem a büntetőtörvényeken, hanem az azokon kívülálló más jogszabályokon alapulnak, — tehát nem szorosan vett büntetőjogi jogkövetkezmények — bizonyos idő elteltével és bizonyos feltételek fennforgása esetén megszüntethetők legyenek. (Élénk helyeslés.) Ebben tökéletesen egyetértünk az interpelláló képviselő úrral és örömmel látom, hogy az igen t. Ház — úgy látom — nagy többségével is. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Napról-napra adódnak — amint méltóztatott mondani — esetek, amelyek igen komolyan, mondhatnám, tragikus komolysággal figyelmeztetnek bennünket arra, hogy erre a jogintézményre szükség van, még pedig sürgős szükség. Éppen ezért az igazságügyminisztériumban már a múlt év őszén — tehát mélyen t. elődöm ígérete után közvetlenül — hozzáfogtak ennek a törvényjavaslatnak előkészítő munkálataihoz s ezek ee év Január 17-én már olyan előrehaladott stádiumba jutottak, hogy elém terjeszthették a javaslat első tervezetét. Ezt a tervezetet akkor az igazságügyi főhatóságok vezetőinek megküldöttem észrevételeik megtétele végett. Elég rövid időn belül meg is kaptam észrevételeiket és akkor az igazságügyi főhatóságok vezetőivel értekezletet tartottam, amelyen megvitattuk ennek a nagyjelentőségű tervezetnek minden vonatkozását, így azután kialakult a tervezet második szövege, amelyet természetesen elküldöttem a társminiszter uraknak, mert hiszen ebbe a kérdéskomplexumba sok olyan probléma tartozik, amely más tárcák ügykörébe tartozó kérdéseket érint. Hogy egyébre ne mutassak rá, a hivatásbeli megbízhatóság kérdését is érinti és ez főleg az iparügyi és a belügyminiszter úr tárcája körében természetesen alapos megtárgyalást igényel. A társminisztériumoktól is beérkeztek az észrevételek s ezeket az észrevételeket letárgyaltuk. Két-három függő kérdés van még, amelyek most állanak tárgyalás alatt és talán napok kérdése, hogy a végleges szöveg meglesz, amikor is módomban lesz ezt a végleges szöveget illetékes helyen letárgyalva, a lehető legrövidebb időn belül alkotmányos tárgyalás végett a parlament elé terjeszteni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) ; -, Látható tehát, hogy az az idő, amely igen t. elődöm ígérete óta eltelt, nem tétlenül telt el. Azért adtam elő minden fázisát ennek a törvényelőkészítő munkának, mert éppen az interpelláló képviselő úr, aki mint kiváló jogász, ilyen törvényelőkészítési munkálatokban már ismételten és nagy sikerrel résztvett, tudja, hogy ilyen nagyjelentőségű javaslatnak a megtárgyalása nem megy máról-holnapra, hanem azt minden vonatkozásában alaposan elő kell készíteni. Tisztelettel kérem a mélyen t. képviselőházat, méltóztassék megnyugodni abban, hogy ha nem is mondok fix terminust, határnapot, mint ahogyan a kérdés szerint tulajdonképpen mondanom kellene, a legrövidebb időn belül módomban lesz ezt a kérdést a mélyen t. Ház elé terjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Felteszem a kérdést... (Budinszky