Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. 119 László: Mikor mennek el a zsidó ügyészi megbízottak?) Budinszky képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnököt zavarni. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Budinszky László: Azt kérdeztem, hogy a zsidó ügyészségi megbízottak mikor mennek el?) Csendet kérek, képviselő úr! (Mosonyi Kálmán: Még mindig vannak? — Zaj a bal és a szélsöbaloldalon. — Elnök csenget. — Budinszky László: Vannak! Rétságon!) Budinszky képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni, amikor az elnök enunciál. (Rajniss Ferenc: De amikor olyan sok zsidó ügyész van!) Ez szól Rajniss képviselő úrnak is. (Rajniss Ferenc: Azért mégis van! — Derültség!) Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Budinszky László: »Lenkei nevezetű ügyvéd Rétságon! — Mosonyi Kálmán: Még Budapesten is van nyolc darab! — Baky László: Sok zsidó van, ez a baj!) Kovách Gyula jegyző (olvassa): >Tnterpelláció a m. kir. földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz az 1914—18-as világháború alatt hadikölcsönt jegyzett károsultaknak a zsidó birtokokból való kártalanítása tárgyában: Módjukban van-e a miniszter uraknak tekintettel arra, hogy a jelen időben is lehet hadikölcsönjegyzésre szükség, olyan intézkedéseket hozni, amelyek a múltnak a hibáit közmegelégedésre rendezik?« Elnök: Az interpelláló képviselő nrat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Ház! A háború, mint a történelem megállapította, sok esetben bizonyos vonatkozásban a békeévek szorgalmas kézzel alkotott sok értékét tudja megsemmisíteni, vagyis a békeévek sorozatos építőmunkálkodása a világháború vérzivatara következtében is nagyon nagy százalékban megsemmisült. A háború végefelé az akkori magyar kormány is felhívást intézett Magyarország népéhez a hadianyagok gyártásának meggyorsítása érdekében szükséges pénz előteremtésére: akkor született meg a hadikölcsön. Magyarországon a világháború alatt hat esetben jegyeztek hadikölcsönt és egyes jegyzések nagy eredménnyel végződtek. Megtörtént, hogy az a földbirtokos, aki száz-kétszáz holdas birtokát, vagy az az üzlettulajdonos, aki jómenetelíí üzletét, vagy az az iparos, aki üzemét még rendes tényleges értékében értékesítette és ebből hadikölcsönt jegyzett, azáltal, hogy a piszkos világzsidóság gazdasági machinációja következtében a magyar pénz értéke lecsökkent, márólholnapra teljesen koldusszegénnyé vált. A mai magyarság nem tudja meghálálni a régebben élt magyarok szép és magasztos cselekedeteit. Amikor azonban ezek az áldozatkész magyarok hajlandók voltak sokat áldozni a haza oltárára, akkor a piszkos, aljas zsidók végeredményben odairányították a magyar közgazdasági életet, hoffv bekövetkezett a gyászos 1918-as forradalom. Kérdem, ezek hány esetben tettek eleget hazafiúi kötelességeiknek úgy, mint ahogy a mi áldozatkész magvar testvéreink tették? Erre nagyon egyszerű a felelet. Tudomásom szerint ezek egyáltalában nem áldoztak, hanem a háború zavara következtében előállt helyzetben a legaljasabb gazdasági műveleteket végezték a magyar gazdasági élet és H maerar hadászati rend megbontása érdekében. Papírbakkancsot papírköpsíiyt, romlott élelmiszert szállítottak, úgyhogy a zsidóság aljas gazdasági műveletei következtében oda jutott ez az ország, hogy a hadikölcsön jegyzés által eladósodott magyar birtokok mind ezeknek az átkos zsidóknak a kezébe kerültek. A trianoni békeszerződés megkötése után itt Magyarországon történtek rendelkezések atekintetben, hogy azokat, akikre bebizonyosodott, hogy a hadikölesönjegyzés következtédben váltak máról-holnapra^ koldusszegényekké, bizonyos vonatkozásban kártalanítsák. Az elmúlt rendszer minden ilyen intézkedése káros, sőt helytelen volt a magyar közéletre nézve; kijelenthetem, hogy a hadikölcsön jegyzőkkel szemben^ sem teljesítette a múlt rendszer a kötelességét. Annak idején az áldozatkész magyarok áldozatot hoztak a haza oltárára, amikor a magyar haza az 1914—18-as háborús években veszélyben volt. Tudomásomra jutott, hogy egyes hadikölcsönjegyzőket kártalanítottak, ezek a rendelkezések azonban csak morzsák, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a koldusszegénnyé vált badikölcsönjegyzőket koldus sorsukból kiemeljék. Most, a második zsidótörvény idején is, nem tudom milyen mentalitásból eredő — miniszteri rendelkezés jelent meg, — hogy bizonyos zsidó személyeket a második zsidótörvény kötelezettsége alól ki kell venni. Ha ez előfordulhat, ha a zsidók számára kivételeket tesznek ilyen káros rendelkezések alapján, akkor joggal megkövetelheti az az áldozatkész magyar, hogy, amint annakidején ő segített a hazán, most őt is segélyezzék és kártalanítsák. Ezt megkövetelheti a hazától. Mélyen t. Ház! A rajtunk keresztül fújdogáló háborús szél itt i« teremthet olyan helyzetet, -amely kényszeríteni fogja a magyar államot arra, hogy az 1914—18-as évek folyamán megküzdött világháború alatt történt hadikölcsönjegyzéseket most is megismételje, vagyis ilven felhívást int ézzen a mas'yar néphez. Kérdezem az igen t. Házat, milyen gondolattal fogja ezt a magyar dolsrozó tudomásul venni, amikor a régi hadikölcsön jegyzőket is csak bizonyos koldusalamizsna összegekkel kártalanították? Éppen törvényhozói minőségemben tartom kötelességemnek a magyar kormány figyelmét felhívni arra, hogy az esetleg elkövetke-zhetők miatt változtassa meg a hadikölcsönjegyzőkkel szemben eddig tanúsított eljárást és vegye revízió alá mindazokat az ügyeket, amelyek »ad neta« jelzéssel fekszenek a poros asztalfíokokban. Annak az áldozathozó magyar dolarozó népnek adassék meg a teljes kártalanítás akár életjáradék, akár valami pénzösszeg egyszeri kifizetése által vagy úgy. hog 1 " akik mint birtokosok_ sarjadékai^ örökölt természetüknél fogva ma is visszakívánkoznak a rnap^ar röghöz, a kivételezésre, szánt körülbelül 169.000 holdnyi zsidóbirtokból nyerjenek teljes, száz százalékos kielégítést. Csak úgy tudom elképzelni, hogy egy ilyen újabb felhívás eredménynyel járjon, ha az elmultak hibáit ilyenformában helyrehozzák. Azt hiszem, a túloldalon is helyeselni fogják azt a kijelentésemet, hogy ebben az országban mégis csak a dolgozó magyar népnek van elsősorban joga az élethez, nem pedig annak a piszkos zsidó gazdasági társadalomnak, amely a dolgozó magyar népet és a komoly magyar néprétegeket akarta gazdasági vonatkozásban mindenképpen megsemmisíteni. Elnök: A képviselő urat, aki éppen most befejezte interpellációját, utolsó mondatával kapcsolatban figyelmeztetem, hogy a jövőben
