Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
Az országgyűlés képviselőházának tott volna az, hogy eddig egyetlenegy terjesztőt, vagy szerkesztőt sem tudtak volna a politikai osztályra vinni? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Ä zsidó feleség megakadályozza! — Gál Csaba: És KeresztesFischer!) Maróthy iges t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy amikor erről a'szennyes röpiratról, amely nekem is megvan, mert éppen elég példányt terjesztettek belőle, hogy hozzám is eljusson... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hubay Kálmán: -.. mondóra, amikor ebben az ügyben a politikai rendőrfőnökkel beszélt és a politikai rendőrfőnök figyelmét erre felhívta, akkor a politikai rendőrfőnök úr, Sombor-Schweinitzer kijelentette, íhogy öt nap óta nyomoz az ügyben és biztos eredményt fog elérni. T. Ház! Én roppant szeretek az államhatalomnak segítségére lenni a kinyomozásban és közölhetem Sombor-Schweinitzer főtanácsos úrral, hogy tegnap délben a Mussolini-téren a 6-os villamosról körülbelül 1500 példányt dobtak le ebből a röpcédulából. De azt is megmondhatom, hogy a Mussolini-téren ott állt a rendőri motoros és nem rohant a 6-os villamos után, hogy lefogja azt a csirkefogót, aki ezt a nyomtatványt kiszórta. Én — mint mondottam — készséggel hajlandó vagyok a politikai rendőrfőnök úrnak segítségére lenni ezekben a dolgokban, mint ahogy segítségére voltam akkor is, amikor bemutattam itt a Házban egy röpcédulát, amelyen négy disznó volt azzal a kérdéssel, hogy hol az ötödik, amely röpcédula hónapokon keresztül cirkulált itt és a legbetyárabb, a legaljasabb propaganda volt egy baráti hatalom államfője ellen. (Ügy van! a szëlsÔbaloldalon.) Annakidején is csak akkor állították elő a szerzőt, Acsay nevezetű független kisgazdapárti volt képviselőjelöltet, amikor ezt a rendőrség tudomására hoztuk. És mi lett a vége? Acsay urat előállították, utána néhány hét múlva kiengedték, nem internálták, ellenben azt a nyomdászfiút, aki becsületből, tisztességből, államérdekből azt mondotta: kérem, tiltott röpcédula készül a mi nyomdánkban, azonnali hatállyal elbocsátották az állásából és ma is kenyér nélkül van. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang balfelől: Éljen a rendőrség! — Elnök csenaet.) T. Ház! Egyetlen gondolattal akarom befejezni a beszédemet, tekintve, hogy a beszédidőm lejár. A belügyminiszter ur legutóbbi interpellációmra adott válaszában azt mondta, hogy éntőlem félti az országot. A belügyminiszter úr ezektől féltse az országot (Gál Csaba: Sajátmagától!) és azoktól a protektoroktól, azoktól a rendőrfőtanácsosoktól féltse ezt az országot, akik ezeket tűrik és nem nvomozzák ki. A helyzet az, hogy azt hiszem, a túlsó oldalon is nagyon sokan vannak, akik érzik azt, hogy itt a levegő mérgeződik. Egy ember, vagy két ember, vagy tíz ember miatt mérgeződik, uraim. (Gál Csaba: Keresztes-Fischer az egyik!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Hubay Kálmán: Egy mondattal befejezem. Higyjék meg az urak, hogy SómborSchweinitzer főtanácsos úrnak, hivatalban tartása, akit a belügyminiszter úr az ő legkitűnőbb tisztviselőjének nevez, árt annyit külpolitikai téren, semhogy megérdemelné azt a 112. ülése 19 W június 5-én, szerdán. 117 bizalmat, amelyet a belügyi kormány beléje helyez. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Keek Antal képviselő űr interpellációja a belügy- és a földmívelésügyi miniszter urakhoz, amelyre nézve a képviselő úr halasztást kért. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Nagy László képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Kovách Gyula jegyző olvassa): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz a rehabilitációs törvényjavaslat beterjesztése tárgyában. Tud-e a miniszter úr nyilatkozni a rehabilitációs törvényjavaslat beterjesztésének időpontjáról?« Elnök: Nagy László képviselő urat illet* a szó. (Gruber Lajos: Nem látszik ki a padból! — Egy hang a jobboldalon; És mégis nagy ember!) Nagy László: T. Ház! Meggyőződéssel vallom, hogy minden bűnnek el kell vennie a büntetését itt a földöm is. El kell vennie a tételes törvények szempontjából és el kell vennie a társadalmi értékítélet szempontjából is. Éppen olyan meggyőződéssel vallom azt is, hogy ha valaki bűnt követett el, ezért megbüntették és utána becsületes éle tmumká jávai jóvá akarja tenni azt a foltot, amely becsületén esett, akkor ennek az embernek lehetővé kell tenni, hogy a társadalomba visszatérhessen, lehetővé kell tenni, hogy megint hasznos, dolgos polgára légy eh a magyar hazának. A büntetőjogászok legnagyobb gondja mindig az volt, (Gruber Lajos: Mosonyi Kálmán javaslatot terjesztett be erről!) hogy a büntetés neesiak elrettentő, hanem egyben javító is legyen és a büntetés eredményeként az illető ember ismét visszatérhessen önmagához, becsületéhez és dolgos polgárként működhessék. Sajnos, Magyarországon a rehabilitáció törvényes formája nem volt meg. Volt társadalmi rehabilitáció, mert a társadalom értékítélet formájában disztingvál az egyes büntetések között és disztingvál az időmúlás okából is, ennek a hatékony érvényesítését azonban a büntetett ember teljes felemelkedése szempontjából más oldalon tételes törvények akadályoztak meg. Ma, sajnos, tucatjával látjuk azokat az embereket, akik valamikor fiatal korukban egészen alárendelt jelentőségű dolgokban, megbotlottak, büntetést kaptak, kiállatták és azóta tíz és egynéhány esztendő is elmúlt és mindig becsületesek, tisztességesek voltak, ezzel szemben, miután most a természetszerű ellenőrzés még a magánvállalatoknál is sokkal szigorúbb, ott is elvesztik a kenyerüket, az állásukat. (Közi Horváth József: Szörnyű tragédia!) Szörnyű tragédiák vannak,^— helyesen mondja Közi Horváth képviselőtársam — és ennek szörnyű konzekvenciája lehet a társadalomra is, mert ezek ismét visszalöketvén a bűnösök közé és exisztenciájuktól megfosztatván arra kényszerülnek, hogyané tisztességes úton teremtsék meg a puszta létükhöz szükséges feltételeket: Ez igen súlyos társadalmi konzekvenciákkal járhat. Egy kiváló büntetőjogászunk, Finkey ; nyugalmazott koronaügyész volt talán a jogászok közül a legutolsó, aki igen erélyesen és rend17*
