Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19 W június 5-én, szerdán. 109 permetezésnek. Az árvíz következtében ugyanis a. talajnedvesség nagyobb és e miatt nagy a levegő páratartalma. Ezért a peronoszpóra­járvánnyal kell számolni. Említettem, hogy azokon a vidékeken, amelyeken erre szükség lesz, megfelelő beosztás szerint megfelelő mennyiségű rezgálicot a gazdák rendelkezé­sére fogok bocsátani. A községi elöljáróságok ós a hegyközségek útján pár helyről erre­vonátkozó igényeket már be is nyújtottak. Ha az összes igények befutnak, a szőlészeti és bo­rászati felügyelőségek jelentései szerint gon­doskodunk a Szükségletekről, ezek pedig soron kívül ki fognak szállni, mert ha peronoszpóra­veszély van, 24 órán belül intézkedni kell. Ha megállapítják, hogy ebben vagy abban a köz­ségben tavábbi rézgálicra van szükség, a ren­delkezésre' álló kereteri belül a szükséges réz gálieot ki fogom utalni. Az előadottakból azon­ban méltóztatnak látni, hogy a 30 kilogram­mot 45 kilogrammra nem tudom felemelni. Non possumus. Nem áll rendelkezésre ennyi rézgálie. 'Már most ámi a < mészhiányt illeti, erről most hallottam először, de utána fogok járni és iritézkedni fogok, mert magam is tudom, hogy a bordói lének megkötéséhez mészre is szükség van. Intézkedni fogok, hogy mész is rendelkezésre álljon a [hegyközségek vagy a Hangya-szövetkezetek révén a gazdaközönség részére. Méltóztatik tehát látni, hogy a megfelelő óvóintézkedéseket megtettük, azonban ismét­lem: azt, hogy a rézgálic-utalványokat holdan­ként 3Í0 kilogrammról 45 kilogrammra fel­emeljük, a rendelkezésre álló mennyiségre való tekintettel nem tudom teljesíteni. Méltóz­tassék ilyen körülmények között válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomá­sul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Pröhle Sándor képviselő ffcr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Ké­rem a jegvző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a m. kir. belügyminiszterhez^ a politikai rendőrségnek az egyéni szabadságjogokba való súlyos beavatkozása tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy az államrendőrség politikai osztálya minden írásbeli utasítás nélkül _ ma­gánházakba hatol be, ott társadalmi összejöve­telek békéjét feldúlja, a személyes szabadságot megsérti és így hivatalos (hatalmával visszaél? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr hala déktalanul intézkedni, hogy az általa, a poli­tikai szabadságra vonatkozólag tett parla­menti kijelentés és politikai rendőrség tényle­ges intézkedései között fennálló súlyos ellentét megszün tettessék? 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a már a magánéletbe is mélyen belenyúló politikai hajszát a nemzetiszocialista polgárokkal szem­ben haladéktalanul megszüntetni és a hivata­los hatalommal visszaélőket a legszigorúbban megbüntetni? Pröhle Sándor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pröhle Sándor: T. Ház! Egy hónapja tör­tént az a sajnálatos eset — magánlaksértéssel kombinálva —, amelyet kénytelen vagyok ide. á'Ház nyilvánossága élé hozni. Hogy csak mostan teszem ezt, az nem rajtunk múlik, ha­nem annak a felelős ^Miniszteriális rendszernek nagyobb dicsőségére szolgál, amely lehetőleg lehetetlenné teszi az interpellációk elmondását. Hogy ma mégis szóvá teszem, egy hónap mul­tán, azért teszem, mert ebből az esetből első­sorban is egy fontos elvi kérdést kell levonni és ennek az elvi kérdésnek azután minden kö­vetkezményét mind bel-, mind külpolitikai té­ren le kell vonni. Ez az elvi kérdés pedig az, hogy szabad-e az állampolgároknak 1940-ben politikai világnézetüket nyíltan megvallani, szabad-e az állampolgároknak a magyar parla­ment legnagyobb ellenzéki pártjaihoz tartoz­niuk, szabad-e az állampolgároknak a nemzeti szocialista világnézetet követniök? Tessék err« az elvi kérdésre határozottan és őszintén fe­lelni, tessék ezt az elvi kérdést eldönteni é* ennek a következményeit minden vonalon le­vonni, (Keek Antal: Ha belép a kormánypártba, akkor szabad!), mert lehetetlen az, hogy a hir­detett politikai szabadság alapján a nemzet' szocializmust és a törvényes parlamenti kép­viselettel rendelkező nyilaskeresztes pártnak, a part tagjainak és egyedeinek működését az a í? tman y.T°ff e, s az egyéni szabadság legsúlyo­sabb megsértésével tisztán bűnügyi és rendé­szeti kérdésként kezeljék. Nem elég a felüo-ve­let. nem elég az internálás, a gyűléstilaiöm, nem elég az, hogy ez a tengelybarát-rendszer minden nemzeti szocialista szót diktatórikus módon elnyom, hanem már a magánéletibe i° belenyúlnak. T. Ház! Egy jegyzőkönyv van a kezem­oen, amely alatt több aláírás van é» amely el­mondja, hogy 1940 május hó 3-án est« fél 9 órakor Pestújhelyen dr. Bolla Rezső ügyvéd hazába az ügyvéd felesége társaságot hívott össze. Nota bene, az ügyvéd a pestújhelyi nyi­laskeresztes part szervezetének a vezetője. O maga nem volt otthon, felesége névnapján tisztán noi társaság gyűlt ott össze. Este meg­szállja a rendőrség a héaat és a kertet, csen­getnek nem akarják őket beengedni, átmász­nak a kapun, bejön négy rendőr és két detek­tív és jqgtalanul igazoltatni akarnak. Amikor erre a jegyzőkönyv tanúsága szerint egyik nőtestvérünk, aki nem vesztette el a fejét, 'ezt kikérte magának és rámutatott arra. ihogy ez. az igazoltatás jogtalan, a rendőrség eltávozott, de még órákig figyelték és fényszórózták a házat, hogy vájjon nem akar-e valaki onnan megszökni és azzal fenyegetőztek, hogy riadó­autót hoznak és mindenkit azonnal a tolonc­házba visznek. Végre azután a tudomására ju­tott ez magának a férjnek, a nártvezetőnek, aki pártunk elnökével telefonösszeköttetésbe lépett és így megszűnt ez a magánlaksértés. (Budinszky László: Jogállam!) Én nem va­gyok jogász, de a legelemibb jogérzék is tilta; kőzik az ellen az elbánás ellen, bogy rendőri köz-egek vizsgáóbírói végzés nélkül magánla­kásba behatoljanak és ott jogtalan igazoltatá­sokat eszközöljenek. Az angol polgár azt vallja, hogy »az én házam az én váram« és a maga nagy egyéni szabadságában mindenki­nek joga van megakadályozni azt, hogy valaki az ő engedélye nélkül házába belépjen. Most már csak azt várjuk, hogy mikor fog egyszer a belügyminiszter úr gondolatolivasókat kül­deni a nemzeti szocialistákhoz, hogy azok ki; találják, vájjon nem forgatnak-e a nemzeti szocialisták az agyukban valami rettenetes ál­lamfelforgató gondolatokat, vagy mikor tog a belügyminiszter úr egyszer álomfej tőket kül­deni a lakásainkba, 'hogy megtudja, hogy váj­jon álmunkban mivel foglalkozunk . Én megkérdezném az igen t. belugyim­16*

Next

/
Thumbnails
Contents