Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

iOO Àz országgyűlés képviselőházának lány terhére kell elszámolni akkor is, lia az ápolt, illetőleg fizetőköteles hozzátartozója leg­feljebb 1000 P forgalmi becsértékű ingatlan tu­lajdonosa és jövedelme vagy keresete a lakó­helyén szokásos (közönséges napszámot nem ha­ladja meg. Az 5000 pengő értéken aluli ingatla­noknak a gyógydíj behajtása alól fenntartás nélkül való mentesítése az államháztartás te­herbíróképességével van szoros összefüggésben s az 1000 pengős értékhatár felemeléséről ezidő­szerint nem lehet szó, mert annak pénzügyi akadályai jelenleg el nem háríthatók. Ezen kö­rülmény azonban nem érinti a kórházi gyógy­költségek viselése ügyében döntésre illetékesek­nek azt a jogát, hogy a kórházi ápolási költ^ ségeket egészben vagy részben oly esetekben is elengedjék, amikor a fizetőkötelesek 1000 pengő forgalmi becsértéket meghaladó ingatlannal, illetve a lakóhelyükön szokásos közönséges nap­számot meghaladó jövedelemmel és keresettel bírnak, ha a gy ógyköltségek behajtása, illetve biztosítása a fizetőkötelesek létfenntartását ve­szélyezteti és így a méltányos eljárás indokolt. Az interpelláló képviselő' úr által felhozott és a Budapest-lipótmezei m. kir. állami elme­és ideggyógyintézetben ápolt egyes betegek gyógydíjügyét az érdekelt hozzátartozók ily­irányú kérelme alapján felügyeleti hatásköröm­ben vizsgálat tárgyává tettem és amennyiben az ápolási díjak kivetéseinél az előbb említett elvek nem érvényesültek volna kellőkép, az ed­dig tett intézkedések megfelelően helvesbíttetni fognak. A zárt intézeti elhelyezést nem igénylő, tehát nem ön- és közveszélyes elmebetegek el­tartásáról és gondozásáról a tartásra kötele zett hozzátartozók, ilyenek nem léte esetén pedig- a 6000/1931. M. E. számú rendelet 16. §-a értelmében a lakóhely tartozik gondoskodni. Az ilyen betegek eltartása és ápolása a hoz­zátartozókra természetszerűleg terhet jelent s így az érdékeit hozzátartozók betegüket oly esetben is zárt intézeti kezelésben óhajtják részesíteni, amikor a beteg ön- és közveszélyes­sége és így a zárt intézeti kezelés szükséges­sége hatósági orvos által beigazolást nem nyer. Ily betegek felvételét kellő jogalap hiányában minden esetben meg kell tagadni. Az ön- és közveszélyes elmebetegek zárt intézeti elhelye­zésénél is mutatkoznak nehézségek annak kö­vetkeztében, hogy az intézeti férőhelyek száma kevesebb a kelleténél, ezért az ily elmebete­geket befogadó zárt intézetek pótágyak és szükségférőhelyek felállításával gondoskodnak arról, hogy a zárt intézeti elhelyezésre szoru­lók mind felvehetők legyenek. Tény, hogy szaJkorvosilag ön- és közveszélyesnek nyilvá­nított betegek a zárt intézetekben mind elhe­lyezést nyernek, ez maga után vonja az in­tézetek túlzsúfoltságát, azonbaní a |kórház­egészségügyi körülmények egyidejű biztosí­tása révén a betegek gyógykezelése emiatt nem. szenvedi A zsúfoltság az állami elme­gyógyintézetekben, köztük a budapest-lipótme­zei elme- és ideggyógyintézetben a legnagyobb, mivel az elhelyezendő elmebetegek érdekében mint az ország legnagyobb ily célú intézetét elsősorban ezt kell igénybe venni A betegek ágynemű, fehérnemű és ruhaezükséglete kielé­gítően biztosítva van s így testi ruha nélkül csa'k a nyugtalan osztályokon olyan betegek lehetnek, akik izgalmi állapotukban a ruháza­tot magukon nem tűrik, illetve azt magukról lesszaggatják. A budapest-lipótmezei m. kir. állami elme­és ideggyógyintézet közös osztályos napi apó­iig, ülése 19.kO június 5-én, szerdán. lási díja, éppúgy, mint más állami gyógyin­tézetekben, 3 pengő 20 fillér. Ebben az összeg­ben azonban nemcsak az interpelláló képviselő úr által említett 55 filléres Önköltségi élelme­zés van benne, hanem a betegek) orvosi és gaz­dasági ellátásának költségei, valamint az in­tézet üzemének fenntartásából, az épületek karbantartásából és minden dologi és szemé­lyi szükségletéből származó költségek is benn­foglaltatnak. Ezeknek végösszege a megsza­bott napi ápolási díjat meghaladja, ami az in­gyen ápolt szegénybetegek nagy számát tekin­tetbeyéve, az államháztartás tetemes megter­helését jelenti. A lipótmezei gyógyintézet fenntartási költsége az 1938/39. költségvetési évben kerek öszegben 1,227.000 pengő volt, míg ugyanezen évben összes bevételei 440.000 pen­gőt tettek ki. 787.000 pengő tehát a bevételek­kel nem fedezett összeg, amely összeget az ál­lamkincstár viselt. Az elmegyógyintézetek orvosi, ápoló- és egyéb személyzetének létszáma a költségvetés­ben biztosítható keretek között mozog, illet­ményeik a megszervezett állások törvényszerű járandóságával azonosak. A személyzet lét­számának a betegek számával való aránylagos szaporítását ezidőszerint pénzügyi okok gá­tolják. A tuberkulózis és nemibetegségek elleni vé­dek ezásről szóló törvényben foglaltakkal kap­csolatosan téves az interpelláló képviselő úr azon állítása, hogy különösen súlyos helyzetbe fognak kerülni a tuberkulótikus betegek, akiket a z új törvény kötelezően kiemel környezetükből és szanatóriumi kezelésrei kényszerít. A törvény 6. §-a ugyanis világosan kimondja, hogy a fer­tőzőképes beteget kényszer útján lehet elkülö­níteni v ha alaposan tartani kell attól, hogy a fertőzés a vele közös háztartásban élőkre átter­jed, yagy ha a beteg a fertőzés meggátlására szolgáló előírásokat nem tartja meg. Az elmon­dottakból látható, hogy a törvény csak lehető­séget kíván nyújtani, de nem mondja ki paran­csolólag a fertőző betegek elkülönítését. A hi­vatkozott törvényszakasz szerint a kényszerel­különítést házi elkülönítés útján, vagy yz ily betegek elhelyezésére szolgáló intézetekben kell eszközölni. A törvény tehát az elkülönítés mód­jában is lehetőséget ad a házi elkülönítésre ab­ban az esetben, ha a beteg viszonyai ezt megen­gedik s a kényszerelkülönítést elsősorban azokra az asszociális fertőző tuberkulótikus egyénekre Vonatkozik, akik a gondozó intézetek előírásait nem hajlandók betartani és a környe­zetüket akarattal fertőzik. A tüdőbeteggondozó intézetekben a beteg­vizsgálat és tanácsadás ingyenes, a gyógykeze­lés szegény betegek részére szintén teljesen díj­mentes, a megfelelő vagyonnal rendelkező bete­gek részére ez természetszerűleg nem lehet díj­mentes, ez utóbbi betegeket a gondozóintézetek gyógykezelés céljából magáínorvosokhoz uta­sítják. A gondozó intézetek központi irányításra a szegénységi bizonyítvánnyal nem rendelkező de csekély vagyonuknál fogva szegénynek te­kinthető betegek légmell kezelését is általában ingyen vállalják. A mátrahálzai m. kir. állami Horthy Miklós tüdőbeteg gyógyintézetben a be­tegápolási átalány terhére felvett gümőkóros betegek már 1932 óta ingyenes ápolásban része­sültek abban az esetben is, ha saját, illetve• li­zetőköteles hozzátartozóik 1000 pengőt > megha­ladó vagyonnal rendelkeznek, de ápolási költ­ségek megfizetése a család létalapját rendítette volna meg. 1938. évi március hó óta a m. kir. Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents