Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
iOO Àz országgyűlés képviselőházának lány terhére kell elszámolni akkor is, lia az ápolt, illetőleg fizetőköteles hozzátartozója legfeljebb 1000 P forgalmi becsértékű ingatlan tulajdonosa és jövedelme vagy keresete a lakóhelyén szokásos (közönséges napszámot nem haladja meg. Az 5000 pengő értéken aluli ingatlanoknak a gyógydíj behajtása alól fenntartás nélkül való mentesítése az államháztartás teherbíróképességével van szoros összefüggésben s az 1000 pengős értékhatár felemeléséről ezidőszerint nem lehet szó, mert annak pénzügyi akadályai jelenleg el nem háríthatók. Ezen körülmény azonban nem érinti a kórházi gyógyköltségek viselése ügyében döntésre illetékeseknek azt a jogát, hogy a kórházi ápolási költ^ ségeket egészben vagy részben oly esetekben is elengedjék, amikor a fizetőkötelesek 1000 pengő forgalmi becsértéket meghaladó ingatlannal, illetve a lakóhelyükön szokásos közönséges napszámot meghaladó jövedelemmel és keresettel bírnak, ha a gy ógyköltségek behajtása, illetve biztosítása a fizetőkötelesek létfenntartását veszélyezteti és így a méltányos eljárás indokolt. Az interpelláló képviselő' úr által felhozott és a Budapest-lipótmezei m. kir. állami elmeés ideggyógyintézetben ápolt egyes betegek gyógydíjügyét az érdekelt hozzátartozók ilyirányú kérelme alapján felügyeleti hatáskörömben vizsgálat tárgyává tettem és amennyiben az ápolási díjak kivetéseinél az előbb említett elvek nem érvényesültek volna kellőkép, az eddig tett intézkedések megfelelően helvesbíttetni fognak. A zárt intézeti elhelyezést nem igénylő, tehát nem ön- és közveszélyes elmebetegek eltartásáról és gondozásáról a tartásra kötele zett hozzátartozók, ilyenek nem léte esetén pedig- a 6000/1931. M. E. számú rendelet 16. §-a értelmében a lakóhely tartozik gondoskodni. Az ilyen betegek eltartása és ápolása a hozzátartozókra természetszerűleg terhet jelent s így az érdékeit hozzátartozók betegüket oly esetben is zárt intézeti kezelésben óhajtják részesíteni, amikor a beteg ön- és közveszélyessége és így a zárt intézeti kezelés szükségessége hatósági orvos által beigazolást nem nyer. Ily betegek felvételét kellő jogalap hiányában minden esetben meg kell tagadni. Az ön- és közveszélyes elmebetegek zárt intézeti elhelyezésénél is mutatkoznak nehézségek annak következtében, hogy az intézeti férőhelyek száma kevesebb a kelleténél, ezért az ily elmebetegeket befogadó zárt intézetek pótágyak és szükségférőhelyek felállításával gondoskodnak arról, hogy a zárt intézeti elhelyezésre szorulók mind felvehetők legyenek. Tény, hogy szaJkorvosilag ön- és közveszélyesnek nyilvánított betegek a zárt intézetekben mind elhelyezést nyernek, ez maga után vonja az intézetek túlzsúfoltságát, azonbaní a |kórházegészségügyi körülmények egyidejű biztosítása révén a betegek gyógykezelése emiatt nem. szenvedi A zsúfoltság az állami elmegyógyintézetekben, köztük a budapest-lipótmezei elme- és ideggyógyintézetben a legnagyobb, mivel az elhelyezendő elmebetegek érdekében mint az ország legnagyobb ily célú intézetét elsősorban ezt kell igénybe venni A betegek ágynemű, fehérnemű és ruhaezükséglete kielégítően biztosítva van s így testi ruha nélkül csa'k a nyugtalan osztályokon olyan betegek lehetnek, akik izgalmi állapotukban a ruházatot magukon nem tűrik, illetve azt magukról lesszaggatják. A budapest-lipótmezei m. kir. állami elmeés ideggyógyintézet közös osztályos napi apóiig, ülése 19.kO június 5-én, szerdán. lási díja, éppúgy, mint más állami gyógyintézetekben, 3 pengő 20 fillér. Ebben az összegben azonban nemcsak az interpelláló képviselő úr által említett 55 filléres Önköltségi élelmezés van benne, hanem a betegek) orvosi és gazdasági ellátásának költségei, valamint az intézet üzemének fenntartásából, az épületek karbantartásából és minden dologi és személyi szükségletéből származó költségek is bennfoglaltatnak. Ezeknek végösszege a megszabott napi ápolási díjat meghaladja, ami az ingyen ápolt szegénybetegek nagy számát tekintetbeyéve, az államháztartás tetemes megterhelését jelenti. A lipótmezei gyógyintézet fenntartási költsége az 1938/39. költségvetési évben kerek öszegben 1,227.000 pengő volt, míg ugyanezen évben összes bevételei 440.000 pengőt tettek ki. 787.000 pengő tehát a bevételekkel nem fedezett összeg, amely összeget az államkincstár viselt. Az elmegyógyintézetek orvosi, ápoló- és egyéb személyzetének létszáma a költségvetésben biztosítható keretek között mozog, illetményeik a megszervezett állások törvényszerű járandóságával azonosak. A személyzet létszámának a betegek számával való aránylagos szaporítását ezidőszerint pénzügyi okok gátolják. A tuberkulózis és nemibetegségek elleni védek ezásről szóló törvényben foglaltakkal kapcsolatosan téves az interpelláló képviselő úr azon állítása, hogy különösen súlyos helyzetbe fognak kerülni a tuberkulótikus betegek, akiket a z új törvény kötelezően kiemel környezetükből és szanatóriumi kezelésrei kényszerít. A törvény 6. §-a ugyanis világosan kimondja, hogy a fertőzőképes beteget kényszer útján lehet elkülöníteni v ha alaposan tartani kell attól, hogy a fertőzés a vele közös háztartásban élőkre átterjed, yagy ha a beteg a fertőzés meggátlására szolgáló előírásokat nem tartja meg. Az elmondottakból látható, hogy a törvény csak lehetőséget kíván nyújtani, de nem mondja ki parancsolólag a fertőző betegek elkülönítését. A hivatkozott törvényszakasz szerint a kényszerelkülönítést házi elkülönítés útján, vagy yz ily betegek elhelyezésére szolgáló intézetekben kell eszközölni. A törvény tehát az elkülönítés módjában is lehetőséget ad a házi elkülönítésre abban az esetben, ha a beteg viszonyai ezt megengedik s a kényszerelkülönítést elsősorban azokra az asszociális fertőző tuberkulótikus egyénekre Vonatkozik, akik a gondozó intézetek előírásait nem hajlandók betartani és a környezetüket akarattal fertőzik. A tüdőbeteggondozó intézetekben a betegvizsgálat és tanácsadás ingyenes, a gyógykezelés szegény betegek részére szintén teljesen díjmentes, a megfelelő vagyonnal rendelkező betegek részére ez természetszerűleg nem lehet díjmentes, ez utóbbi betegeket a gondozóintézetek gyógykezelés céljából magáínorvosokhoz utasítják. A gondozó intézetek központi irányításra a szegénységi bizonyítvánnyal nem rendelkező de csekély vagyonuknál fogva szegénynek tekinthető betegek légmell kezelését is általában ingyen vállalják. A mátrahálzai m. kir. állami Horthy Miklós tüdőbeteg gyógyintézetben a betegápolási átalány terhére felvett gümőkóros betegek már 1932 óta ingyenes ápolásban részesültek abban az esetben is, ha saját, illetve• lizetőköteles hozzátartozóik 1000 pengőt > meghaladó vagyonnal rendelkeznek, de ápolási költségek megfizetése a család létalapját rendítette volna meg. 1938. évi március hó óta a m. kir. Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója