Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
Az országgyűlés képviselőházának sárnapokon való bevásárlásától nem lehet megfosztani azokat a néprétegeket, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy a szombaton bevásárolt romlandó élelmiszert vasárnapig megfelelően eltartsák, de abban a helyzetiben sincsenek, íhogy vasárnap családijukkal együtt vendéglőben, kávéházban vagy korcsmában étkezzenek. Rendes körülmények között a kérdést a többízben folytatott tárgyalások ellenére készséggel bocsátanám az érdekelt körök újabb megvitatása alá. A fennforgó rendkívüli viszonyok között azonban, a már életbelépett és még váriható forgalmi és egyéb korlátozások következtében, semminő lehetőséget nem látok a kereskedelem teljes vasárnapi munkaszünetének elrendelésére. Ezért a kérdés újabb tárgyalását és mellőzendőnek találom. A kérdés külföldi szabályozását illetően, amelyre a t. képviselő úr utalt, csak azt jegyzem meg, hogy Nagybritanniától eltekintve, egyetlen állam sem biztosít az ipar és kereskedelem tekintetétben teljesebb vasárnapi munkaszünetet, mint Magyarország. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi május hó 15-én. Varga s._ k.^ a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott magyar királyi iparügyi miniszter.« •Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az imént Mo vásott választ) tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző! urat, szíveskedjék az, igazságügyminiszter úrnak Meskó Zoltán képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Vitéz Miskolezv Hugó jegyző (olvassa): »Nagyrabecsült átiratára hivatkozással, a Meskó Zoltán országgyűlési képviselő által, a szervezett sorozatos politikai orvtámadások tárgyában az 1940. évi január hó 31. napjlán előterjesztett interpellációra adandó válaszom szövegét az alábbiakban van szerencsém Nagyméltóságoddal közölni: A politikai okokból eredő orvtámadások megelőzése és elhárítása nem igazságügyi hivatás és az igazságügyminiszter hatásköre csak az elkövetett ily cselekmények megtorlására, illetve a megtorlásról való gondoskodásra terjed ki. Álláspontom az, hogy a közélet szabadságához fűződő elsőrendű közérdek, hogy akár országgyűlési képviselőkről, akár magánszemélyekről legyen szó — az ellenük politikai magatartások miatt elkövetett ily támadások szigorú megtorlásban részesüljenek s ezért utasítottam a kir. ügyészségeket, hogy az ilyen cselekmények miatt indult bűnügyekben a vádat erélyesen képviseljék és arra törekedjenek, hogy a tettesekkel, valamint az esetleges felbujtókkal szemben a törvény teljes szigora alkalmaztassák és tettükkel arányban álló súlyos büntetésben részesüljenek. Az ily támadás, ha az országgyűlés valamelyik házának tagját hivatásából, folyó eljárása alatt vagy pedig bosszúból hivatásának gyakorlása miatt éri és tettleges bántalmazásban nyilvánul, az 1914 :XL. te. 2. § j ában meghatározott hatóiság tagja elleni erőszak bűntettét, ha pedig magánszemély ellen irányul s a támadást nyilt helyen erőszak alkalmazásával csoport követi el, a Btk. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettét valósítja meg, egyébként az ily tettleges bántalmazás az okozott sérülés mérvéhez képest ezenfelül a Btk. 301. §-ában meghatározott súlyos testisértés bűntettét vagy vétségét, illetve a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 112. ülése 19^0 június 5-én, szerdán. 99 könnyű testisértés vétségét is megállapítja. Mindezen cselekmények, a könnyű testisértés vétségét kivéve, hivatalból üldözendők, utasíttattak azonban a közvádhatóság szervei, hogy még a törvény szerint eljárásjogi szempontból főmagánvád alá eső könnyű testisértés vétsége miatt indult ily ügyekben is; közérdekből vegyék át a vád képviseletét és közvádlói jogkörükben, szorgalmazzák a cselekmény szigorú megtorlását. Fogadja Nagyméltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1940. évi május hó 14-én. Radocsay László s. k.« Elnök: Méltóztatnak az imént felolvasott választ tudomásulvenni? (Igen) A Ház a választ tudomásul vette. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyminiszter unnak Matolosy Tamás képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát felolvasni . vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Dr. Matolesy Tamás országgyűlési képviselő úr az országgyűlés: 1940. évi március hó 13-án tartott ülésében az elmebetegek ápolási költségei terén tapasztalható sérelmek tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő: A kórházi és gyógyintézeti ápolási költségek behajtásánál követendő eljárást törvényes rendelkezéseik, nevezetesen a 6000/1931. M. E. sz. rendelet és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1300/1932. N. M. E. ein. sz. rendelet vonatkozó §-ai szabályozzák. A most hivatkozott rendeletekben foglaltak szerint a kórházi ápolási költségeket, ha azoknak behajtása a fizetőkötelesekre gazdasági létüket veszélyeztető súlyos terhet jelent, vagyoni és kereseti viszonyaik figyelembevételével egészben vagy részben el lehet engedni. Az elengedés kérdésében a törvényhatóság vagy község által fenntartott kórház esetében a kórházat fenntartó törvényhatóság első tisztviselője, más kórház (egyesületek vagy állam által fenntartott kórházak) esetében pedig a kórház felelős vezetője dönt. A most ismertetett törvénves rendelkezések; ben kifejezésre jutó szociális és emberbaráti szempontoknak a gyakorlatban való érvényrejuttatása céljából a 269.000/1934. B. M. szám alatt kiadott körrendelet felhívta valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének, valamint az érdekelt közkórházak felelős vezetőinek fi; gyeimét arra, hogy a kórházi ápolást igénylő betegek után felmerülő gyógydíjak behajtása; nál a méltányossági és^ szociális szempontokat mindenkor kellően mérlegeljék és az eléjük kerülő gyógydíjügyek eldöntésénél a fizetőkötelesek ingatlan vagyonának esetleges csekély értékét, az azon már fennálló terheket, a családfők által eltartott gyermekek számát és más méltányos elbánást érdemlő szempontokat mindenkor kellő figyelemre méltassák. Ezen körrendeletben foglaltak ellenére nem mindig érvényesültek kellőkép azon fontos szociális szempontok, amelyeiket az ismertetett rendelkezések szolgálni kívántak, s egyes kórházak, illetve kórházfenntartók a közkórházi ápolási költségek behajtását oly esetekben is szorgalmazták, amikor a méltányosság gyakorlása a legteljesebb mértékben indokolt lett volna. Ennek megszüntetése végett a 256.300/1937. B. M. számú rendelettel elrendeltetett, hogy a gyógydíjak behajtása, illetve biztosítása iránt előírt eljárást minden esetben mellőzni kell és az ápolási költségeket a nyilvános betegápolási áta15
