Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19 UO június 5-én, szerdán. 93 kon és ezzel kapcsolatban gyakorlati -vonatkozásban is. (Keek Antal : Jó cserkész D De hiába hozzuk mi ezeket a dolgokat elő, és hiába teregetjük ki nap, mint nat> ezzel kapcsolatban a magunk t legjobb szándékú és a nemzeti építőmunka irányába és szolgálatába beállított cselekvéseinket és munkásságunkat, a mi szavunk olyan, mint a falra hányt borsó, mert ez idő szerint a gyakorlati eredmények még ne'm születtek meg ugy, ahogyan kívánatos volna. (Keek Antal : Azért egy-két kérdésben már kezd igazunk lenni !) Elnök : Méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni. Rapcsányi László: Egyet azonban szükségesnek tartok kijelenteni. Ha a kultuszminiszter úr nem híve ennek a nádpálcás politikának, akkor méltóztassék a nevelés terén ilyen szempontból biztosítani a nádpálcanélküliséget, de ne csak a padokon ülő és még serdülő korban levő fiatal magyar csemetékkel kapcsolatban, hanem méltóztassék a felnőtt nemzedékkel kapcsolatban is mennél előbb lomtárba tétetni ezt a nádpálcát. (Keek Antal: Vagy pedig vegye át! Belemegyünk abba is! — Zaj a szélsőbáloldalon.) Amikor a nevelési módszerekkel kapcsolatban bizonyos dolgokat előhozok, ugyanakkor szükségesnék tartom megemlékezni az oktatói karról is. Nagyon jól tudjuk, — és e tekintetben egyhangú, a vélemény —i hogy a nemzet nevelői, a nemzet oktatói, a nemzet napszamosai, tanítói nagy munkát végeznek. (Ifj. Tatár Imre: 120 pengőért!) Én egyet kérek a t. Háztól és különösen a kultuszminiszter úrtól. Ha már ezek az oktatók; ezek a nevelők áldozatos nevelő és oktató munkát végeznek és tényleg nem is a legrózsásabb helyzetben, méltóztassék a kultuszminiszter úrnak odahatni, hogy ne legyen lehetséges hatásköri beavatkozás más tárcák részéről és ne tűrje el a kultuszminiszter úr azt, hogy ennek az oktatói karnak sokszor legjobb meggyőződése ellenére pártpolitikai agitációt kelljen folytatnia, párttitkári állásokat és egyebeket kelljen betöltenie a nemzetnevelés rovására (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és kárára. (Zaj.) T. Ház! Azt hiszem, általában elmondtam mindazt, amit szándékomban volt elmondani. Elismerem a javaslat hasznát és egyben felhívtam a kultuszkormány figyelmét azokra a gyakorlati módosításokra, amelyek kívánatosak. Befejezésül csak azt kérem, méltóztassék ezeket a gyakorlati és tényleg az életből leszűrt tanulságokat a javaslattal kapcsolatban alkalmazni. Ha ezt méltóztatik tenni, akkor elérjük azt JEL gyakorlati gélt, amelyet a javaslat indokolása égetően' fontosnak jelöl meg. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem, szíveskedjék á beszédét befejezni. Rapcsányi László: Minthogy a nemzetiszocialista nyilaskeresztes párt a kormányzat részéről semmiféle garanciáját nem látja annak, hogy ezek a hasznos, gyakorlati módosítások be fognak következni, — és a kormány iránti legteljesebb bizalmatlanságom miatt — a javaslatot nem fogadbin el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Mester Miklós! Mester Miklós: T. Ház! Az idő előrehala dott voltára való tekintettel, tisztelettel ha lasztást kérek beszédem, elmondására. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Tegnapi ülésünkön úgy határoztunk, hogy az interpellációk meghallgatására 12 órakor térünk át, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, e hó 6-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá tette. Az interpellációkat megelőzően az írásban adott miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszterelnök úrnak Szemére Béla képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Szemere Béla országgyűlési képviselő a képviselőháznak folyó évi április hó 24-én tartott ülésében a nemzet érdekeit súlyosan érintő szájpropaganda meggátlása és Magyarország eddigi semleges külpolitikájának fenntartása tárgyában interpellációt intézett hozzám. Erre az interpellációra a következőket van szerencsém előadni: Az interpellációval kapcsolatban a képviselőháznak április 25-én tartott ülésén részletesen kifejtettem álláspontomat, bár ez a felszólalásom forma szerint nem volt válasz az interpellációra, lényegileg — véleményem szerint — annak tekinthető, mivel sem a képviselőiházat, sem az interpelláció képviselő urat álláspontom tekintetében kétségben nem hagyhatta. Akkori felszólalásomhoz moist sincs hozzátenni valóm A m. kir. kormány külpolitikai vonalvezetése évekre visszamenően a tengelyt alkotó hatalmakhoz fűződő barátsági politika jegyében folyik s a m. kir. kormány ezt a határozott és konzekvens politikáját a jövőben is folytatni fogja. Kérem a képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940, évi május hó 20. gróf Teleki Pál s. k., m. kir. miniszterelnök« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérdem, méltóztatnak az imént felolvasott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. . Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszterelnök úrnak Kovách Gyula képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Kovách Gyula képviselő a képviselőháznak folyó évi május hó 1-én tartott ülésében a politikai lelki béke és a nemzeti összefogás megteremtése tárgyában interpellációt intézett hozzám. Erre az interpellációra a következőké» vau szerencsém közölni: Hivatalba lépésemtől fogva t állandóan arra törekedtem, hogy a nemzet békéjét megteremtsem és politikai összefogását megváló sítsam. Az az érzésem, hogy ez az állandó és céltudatos törekvése a nemzet túlnyomó több ségének megértő támogatása folytán már ed dig is eredménnyel járt és szilárd elhatáro zásom, hogy az eddig követett úton a jövőben is ki fogok tartani. Kérem a Képviselőházat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1940. évi június hó 1-én, Teleki Pál gróf s. k.« 14*