Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 191+0 június 5-én, szerdán. 89 kola tanterve és itt a javaslat különbséget tesz az állami iskolák, a felekezeti iskolák, illetőleg a közületi iskolák szempontjából. Előrebocsátom, hogy a különböző iskolatípusokról a legtárgyilagosa'blban óhajtok beszélni és kérem, hogy elmondandóimat így méltóztassanak fogadni. Elvi szempontból nem látom indokoltnak, hogy a javaslat — igaz ugyan

% hogy legfelsőbb ellenőrző, irányító szervképpen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot állapítja meg — a 10. §-ában foglalt és a tananyag beosztására vonatkozó eljárásokban miért tesz különbséget állami, felekezeti, illetőleg más egyéb vonatkozású iskolák között. Ez nigyanis .teljesen fölösleges, mert ahogyan edldig nem tanított, mint ahogy nem is taníthatott mást az állami iskola, mint a felekezeti iskola, — hiszen ugyanaz a nevelő célja volt — ugyanígy nem látom indokoltnak, hogy a tananyag beosztása szempontjából miért tennénk különbséget a különböző fajú iskolák között. A javaslat 'bírálatánál itt egy pillanatra meg kell állanom és ki kell térnem előttem szólott igen t», képviselőtársamnak

1 arra az, okfejtésére, amelyben a nyolcosztályú elemi iskolákat és azok munkásságát Összehasonlítja a polgári iskolákkal és azok munkásságával, illetőleg eredményeivel és következményeivel. Egy pillanatig sem óhajtom az elemi iskolák tanítási eredményeit, módszereit és eljárását bírálni, távol áll tőlem a szándék, hogy ebben a tekintetben, ilyen szempontból megállapításokat tegyek, csupán egy körülményre hívom fel a t. Háznak és előttem szólott t. képviselőtársamnak a figyelmét, arra, hogy sohasem lehet ilyen szempontból két iskolatípust bírálat tárgyává tenni. Nem pedig azért, mert az ezidőszerint alakítandó javaslatban szereplő nyolcosztályú iskola nem kerek egész felső négy osztályt épít ilyen szempontból az alsó négy osztályra, inert hiszen tananyag szempontjából is más. de az időbeosztása is más; egészen természetes, hogy kevesebb idő alatt kevesebbet tudok foglalkozni a növendékemmel, tehát bizonyos értékelési szempontból is kisebb lesz az eredményem, mint a polgári iskola, illetőleg a középiskola négy alsó osztályában, ahol négy éven keresztül rendszeresen foglalkoznak: a neveléssel. Azt hiszem, ha utána méltóztatnak gondolni, etekintetben ezt állapíthatják meg egészen tárgyilagosan igazságképpen. Amikor mi a javaslattal kapcsolatban annak a jövő szempontjából való beállítottságát és eredményeit nézzük, nem mulaszthatjuk el, sőt parancsoló szükség írja elő azt, hogy megnézzük, tulajdonképen mire építhetjük fe'l a gyakorlati végrehajtást. Meg kell állapítanunk azt, hogy f megboldogult Klebelsberg miniszter úr halála óta, az^ ő munkássága óta anyagi szempontból is és a nevelés gyakorlati megoldásában is bizonyos fejlődés látható, ami eltérő az eddigi kormányzatok egyéb munkásságától. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból altalánosságban fejlődés látható, ha azonban iskoláinkat ilyen szempontihói végignézzük, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy bizony még ma is száz és száz olyan tanterem van, amely nem rendelkezik jóformán a legszükségesebb területtel sem, különösen közegé

s

zseigUQ"

vi szempontból Nem állnak rendelkezésemre adatok arra vonatkozólag, hogy az ország tantermeinek nagysága megfelel-e az előírásoknak, — a miminiszter úrnak valószínűleg módjában áll erről meggyőződnie — de azt hiszem, ha megvizsgálnánk, hogy a tantermekben egy-egy tanulóra hány köbméter levegő, illetőleg hány négyzetméter terület esik, akkor nagyon szomorú megállapításokra jutnánk, mert az ország igen nagy részében e tekintetben szomorú állapotok vannak, sőt még a normálisnak mondható helyeken is: kis terület esik egy-egy tanulóra. Ez végigvonul nemcsak az elemi, hanem a középfokú oktatás területén is. Pedig amikor nevelek valakit, akkor nemcsak a neveléstani szempontokat kell figyelembe venni, hanem tekintettel kell lenni arra is, hogy fejlődő szervezetű ifjakat hozok össze egy teremben, gondolnom kell tehát arra, hogy egészségi szempontból me ártsak a növendéknek. Nem közömibös ugyanis az, hogy az a fejlődő gyermeki szervezet milyen helyen tölt el hosszú éveket. A jelenlegi viszonyok bizony még igen sok kívánnivalót hagynak maguk után az iskolatermék tekintetében. T. Ház! Beszélnünk kell arról is, hogy ezidőszerint nem áll ülég nevelő a tanulni vágyó esi a nevelésre szoruló ifjúság rendelkezésére, mert ha ez nem így lenne, akkor nem lennénk nap mint nap tanúi annak, hogy vannak iskoláik, ahol az osztályok létszáma 60-70, sőt 80^ gyermek, ami kétségtelemül nemcsak a nevelésnek, hanem a tanításnak is rovására megy. Bizony szeretnék Ígéretet kapni arra, hogy ezek az anomáliák, amelyek kétségtelenül a nevelés és az oktatás rovására mennek, minél hamarább legalább is csökkenni fognak. T. Ház! Az előbb, amikor említettem a mezőgazdasági oktatás gyakorlati megoldását, utaltam arra, hogy általában véve gyakorlati oktatásunk igen sok kívánnivalót hagy maga után. Most, amikor külön ősképpen a mezőgazdasági iskolákat említem fel, szükségesnek tartom felhozni a következőket. Tudom nagyon jól, hogy nem lehet minden egyes helyen olyan gyakorlati mezőgazdasági iskolát felállítani, amely minden szempontnak megfelel, szerény véleményem ezerint azomban valamikép mégis csak kell olyan megoldást találni, hogy a gyakorlati mezőgazdasági oktatás kérdését ott, ahol arra égetően szükség van, ilyen mezőgazdasági jellegű nyolcosztályos iskolákkal megoldjuk. Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy etekintetben egypár olyan észrevételt tehessek, amelyek kizárólag ezt a gyakorlati célt szolgálnák. Igen kívánatos lenne bizonyos nagyobb, központi fekvésű helyeken, nagyobb községekben, járási székhelyeken, szóval olyan központokban, amelyek bizonyos kisugárzó hatókörrel rendelkeznek, egy birtoktestet, mondjuk egy húsz holdnyi területet kiszakítani és ezt a földet egy szakavatott oktatónak, illetőleg szaktanítónak a kezébe adni, aki azután kizárólag azzal foglalkoznék, hogy annak a helységnek vagy környéknek a gyakorlati megy oldások szempontjából példát mutat, azokat oktatja, irányítja és vezeti, úgyhogy egy-egy ilyen birtoktípus a vele kapcsolatos iskolával együtt mindenkor a legalkalmasabb hely lenne arra, hogy a gyakorlati mezőgazdák, tehát egyrészt a fiatal felnövő nemzedék, másreszt a felnőttek is szakszerű tanácsokért, gyakorlati útmutatásokért és egyéb ezzel kapcsolatos dolgokért odafordulhassanak és ott megnyugtató választ kaphassanak. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez mar lolyamatban van! - Egy hang a közeven: Ilyenek a téli mezőgazdasági tanfolyamok! —