Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

88 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19W június 5-én, szerdán. Arra szeretnék én majdan felvilágosítást kapni, bár részben maga a törvényjavaslat felel is rá, hogy ez az előbb való benyújtás miért nem történt meg iéa ennek a javaslatnak, amely a nemzeti kultúrszínvonal emelésére legelsősor bari van hivatva, miért nem lehetett olyan adottságot szabni, amelynél fogva hamarább hozhatták volna ide a Ház elé. Ennyit óhajtottam az előadó úr megjegyzéséhez hozzáfűzni és most rátérek arra, hogy tulajdonképpen a javaslat mit nyújt és mit kellene nyújtania. Elsősorban is azt kell megbírálnunk, hogy mit tartalmaz a javaslat, mire építheti a javaslat mind anyagi, mind személyzeti vonatkozásban a maga elgondolásait, mi lesz a javaslatnak tulajdonképpeni következménye, mit és hogyan kellene tenni a javaslat kapcsán, vagy azt kiegészítőlég és végül általánosságban óhajtok néhány szót hozzáfűzni az általános indokolás némely részéhez. A javaslat 4. §-ának 2. bekezdésében említést tesz a kilencedik évnek az úgynevezett gyakorlati munkájáról. Ezzel kapcsolatban, amikor a javaslat erről említést tesz, szükségesnek tartom megemlíteni és utalni arra, amit azt hiszem, maga a javaslat tervezője, de mindenki, aki ezzel a tárggyal komolyan foglalkozik, igen fontosnak tart, hogy az a mezőgazdasági gyakorlat — mert hiszen most ezzel a vonatkozással óhajtok foglalkozni — olyan legyen, amilyennek lennie kell, tehát valódi gyakorlat legyen. Ez idő szerint ugyanis, hogy milyen okok miatt, azzal én most nem foglalkozom részletesen, az a helyzet, és mi gyakorlati pedagógusok ezt látjuk kint^ az életben, hogy igen sok gyakorlati tárgyat írnak elő a különböző iskolák tantervi utasításai, ezt a gyakorlati részt azonban, amelyre a legnagyobb szükség volna és amelynek segítségével gyakorlatilag tényleg továbíbképezhetnék azt, a növendéket, nem tudják megvalósítani különböző okok miatt, amelyek a kétségtelenül legjobb szándékú elgondolást is gyakorlatilag lehetetlenné teszik, úgyhogy a legjobb szándékú elgondolásból sem származik effektív, gyakorlati eredmény. A 6. § második bekezdésével kapcsolatban is volna egynémely megjegyzésem. E bekezdés szerint a gyermek a megállapított iskolai időtartama alatt az iskola állandó fegyelmi hatósága alatt áll. Ez helyes, méltóztassék azonban megengedni nekem azt, hogy ezzel kapcsolatban szintén gyakorlati tapasztalati tények alapján megemlítsem, hogy ez a fegyelmező hatás csak fiktív dolog abban a pillanatban, amely pillanatban azok, akiknek a fegyelmi szabályok megtartását ellenőrizniük kell, nem tartózkodnak abban a helységben, ahol nekik a fegyelmezést tulajdonképpen gyakorolniok kellene. Ennek következménye az, hogy hiába hozzuk be a javaslatban a fegyelmezés kötelezettségét, hiába írjuk elő, hogy igenis iskolai fegyelem alatt áll az a tanuló, ha nincs, aki fegyelmezze és nincs, aki de facto végrehajtsa ezt a fegyelmező eljárást, mert akkor nem lesz fegyelem, legalábbis nem lesz olyan mértékben, amilyen mértékben mindenütt kívánatos volna. Előállt ugyanis az az eset, — nem keresem, nem kutatom az okait, hiszen hosszú időre kellene visszamennünk — hogy igen sok helyen hiányos a fegyelmezés. Különösen Pest környékére utalok, ahol fokozottabb fegyelmezésre volna szükség, ahol tehát fokozottabb mértékben kellene utánanézni éppen a létszám nagyságánál és más egyéb adottságoknál fogva, hogy az a fegyelmező erő tényleg úgy tud-e hatni, ahogyan az ifjúság érdekében kellene és utána kellene nézni, hogy vájjon megvan-e a kívánt eredmény, mert különösen Pest környékén az a helyzet, hogy a nevelők jórésze nem lakik abban a helységben, ahol a nevelést végzi, hanem részben Pesten, részben pedig egy másik helyen lakik. Óriási különbséget jelent, ha reálisan hajtjuk végre ezt a rendelkezést és nem ilyen félmegoldásokkal kísérletezünk. Mert vagy komolyan vesszük a nemzetnevelés fontosságát, vagy pedig csak állást adunk, amely jövedelmet biztosít és tovább semmit. Ha tehát ezt a rendelkezést komolyan vesszük

1

, akkor igenis köteleznünk kell a nevelőt a rendelkezésünkre álló minden eszközzel arra, hogy igenis tartózkodjék abban a helységben, aJhol a munkát végzi, (Helyeslés a baloldalon és a középen.) mert csakis így tudunk eredményes fegyelmező hatást elérni és fegyelmezett ifjúságot nevelni. Ugyancsak a 7. %

r egyik bekezdése említést tesz a tananyag kérdéséről. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy mint gyakorlati nevelő, megemlítsem azt, — és ez általában vonatkozik mind; az alsó, mind pedig a középfokú iskolákra — hogy bár az élet nagyobb tempót, nagyobb követelményeket ír elő számunkra, a helyzet mégis ez időszerint az, hogy a tananyag sokkal nagyobb, mint amennyit rendes körülmények között el lehet végezni. Ez nemr<

sak a tanulóifjúság vagy a szülők részéről megállapított gyakorlati következtetés, hanem a gyakorlati nevelő által lelkiismeret eis vizsgálódás után leszűrt konkrét eredmény. Én tehát nagyon szeretném, ha az igen t. kultuszminiszter úr a tananyagbeosztással kapcsolatban különös figyelemmel méltóztatnék lenni aziránt, hogy mi és mennyi kerül be a tantervbe, nehogy túlzsúfolják a tantervet anyaggal. (Helyeslés.) Gyakorlati eredményeket kell elérnünk és nem szabad beletömnünk, valósággal belepréselnünk az adatokat abba a fejlődő gyermekkoponyába, nehogy ezáltal egy szerintem még fontosabb érdek : a nevelés károsodjék. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ügy van ! Helyes ) Nekem mindenkor az volt a felfogásom, — és azt hiszem, ez a helyes, — hogy az iskolának elsősorban nevelnie kell s azután oktatni. (Helyeslés a közéven.) tehát a nevelő-oktató iskolát és ne az oktató-nevelő iskolát fejlesszük ki. A 8. • § a) pontja bizonyos kivételezéseket engedélyez a nyilvános iskolák látogatásával kapcsolatban. Ugyanis azt mondja, hogy azok nál, akik otthon vagy magánintézetben megfelelő oktatásban és nevelésben részesülnek, el le het tekinteni a nyilvánosjogú iskolák látogatá sától.Én elismerem ennek a szakasznak az intencióját, de az a szerény véleményem, hogy etekintetben ne tegyünk kivételt. Ne tegyünk pedig azért, mert annak a fejlődő gyereknek szüksége van arra, hos-y már a gyermekkorban is kapjon valamit az életből ; ne csak a szűk házi környezetben élrji&n, hanem az élet iskolája már a zsenge gyermekkorban elindítsa arra az rítra, amelyen végeredményben járnia kell. Mert ha arra az álláspontra helyezkedünk, — és ez a helyes álláspont, — hogy az iskola folytatása az élet iskolája, akkor nagyon tanácsos volna, hogy ne tegyünk etekintetben kivételt, hanem mindazokat, akik az iskolaköteles korba tartoznak, ha egészségügyi és a szakaszban felsorolt egyéb indokok mást nem kívánnak, soroljuk be a nyilvánosjoeú iskolába és ott taníttassuk a többivel együtt. A 10. §. rendíelkezései arról intézkednek, hogy miként készüljön el a nyolcosztályú is-