Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

! Az országgyűlés képviselőházának Ez a javaslat a mezőgazdasági szakoktatás további fejlesztését és korszerű megreformálásait jelenti, ennélfogva közóhaj. Annak ellenére, hogy agrárállam vagyunk, a nagytömegek nálunk gazdaságilag mégis bizonyos fokig elmaradottak. Azt a kulturfolényt, amelyben szomszédainkkal szemben mindenkor voltunk, Vagyunk és maradunk, ezzel a törvényjavaslattal is biztosítani fogjuk. Nagyon helyesen mondja a törvényjavaslat 1. §-a, hogy a gyermeket mindenekfelett vallásos és erkölcsös állampolgárrá kell nevelni. S ez, ahogyan itt a Házban is oly gyönyörűen kifejtette a múlt napokban Huszár apát úr, s ahogyan minden szülőnek is óhaja, minden tanítónak hazafias fő kötelessége kell, hogy legyen. (Helyeslés.) Előtérben kell állania a hazafias nemzetnevelésnek, amely a szaktudással párosulva meg fogja adni az országnak azt az új nemzedéket, amelyre szüksége van, hogy megállja a helyét itt a vajúdó Európa közepén. Ez az iskola tehát valóban az élet iskolája legyen, úgy, ahogyan azt a miniszter úr a törvénynek indokolásában is kifejezésre juttatja. A kultuszminiszter úr minisztersége alatt 1407 tanterem és 1014 tanítói lakás, összesen 2021 épületegység épült, az elmúlt költségvetésben felsorolt szaporulattal együtt pedig 2038 tanterem és 1270 lakás, vagyis körülbelül 3500 épületegység. A nagy népszaporulat és a most létesülő felsőbb tagozatok által természetszerűleg előáll az a helyzet is, hogy új építkezésekre lesz szükség, mert hiszen valljuk be őszintén, a hatosztályú iskoláknál is túlzsúfoltság mutatkozik egyes helyeken. Örömmel vettem tudomásul, hogy ez a feladat a rendelkezésre bocsátott hitelkereteken belül, tehát néhányéves terv keretében megoldható és főként azt tartom e tekintetben fontosnak, hogy a községek által fenntartott iskolák átszervezése ne rójon újabb költségeket a fenntartókra. Helyesnek tartom ennélfogva, hogy e tekintetben a közigazgatási hatóságok a belügyminiszter úrnak felügyeleti jogát gyakorolják, hogy a községi háztartások e tekintetben ne szenvedjenek kárt s kiadásaik ne növekedjenek. Az egyháizi hatóságok alatt álló népiskolák fenntartóinak hathatós támogatása különösen nagy megnyugvást ad, amire nagy szükségünk is van. A mai nehéz viszonyok mellett ugyanis újabb adók bevezetése vagy kirovása akár iskolai adó, akár egylhéizi adó címén, legfeljebb csak elkeseredést vált ki. (Úgy van a jobboldalon.) Szólni akarok még a tankönyvkérdésről is, mert ennek megoldását a kötelező nyolcosztályú elemi iskola bevezetésével kapcsolatosan nagyon fontosnak tartom. Az ezirámyú intézkedés talán ennek a törvénynek végrehajtásához fűződhetnék. Beszédem elején kifejtettem szociális szempontból azt, hogy milyen nehézséggel és anyagi megterhelésekkel jár ezeknek az iskolakönyveknek beszerzése, főleg JSL cselédek gyermekei számára. Ügy gondolnám, hogy a tankönyvbeszerzés állami feladat lenne és a könyvek az iskola felszerelésének tartozékai lennének. A továbbiakban meg kell említenem, hogy egy bizonyos néprétegnek, vagy mondjuk talán inkább bizonyos korosztályoknak hiányosabb műveltsége és nevelése, sajnos, onnan származik, hogy sokéven keresztül nem volt általános védkötelezettség. Ilyenformán hiányzott az a hathatós népnevelés is, amelyet a múltban a katonaságnál kaptak. Sokszor ott pótolták azt a hiányt, amellyel az újoncok hazulról eljöttek. Én, mint katonapedagógus 112. ülése 19W június 5-én, szerdán. 87 is, szólhatok ehhez, hiszen voltam tanár főreálban, katonai akadémián, altiszti iskolában és más katonai iskolában, tehát mint oktató is hozzászólhatok ehhez. Tudom, hogy most majd sokkal könnyebb lesz a helyzet a katonai oktatóknak, ha iskolázottabb elemek lesznek az újoncok. (Igaz! Ügy van!) De a mezőgazdaság helyzete is sokkal jobb lesz. A mezőgazdasági szakoktatás jó mederbe terelődött. Én egyenesen kívánatosnak tartanám a VII. és VIII. osztálynál a nyári szünidő alatt a gyermekek foglalkoztatását olyan gazdaságokban, ahol dolgozni is tanulnak, (Helyeslés jobbfelöl.) gyakorlati szakismeretekkel gazdagodnak és még napszámot is kapnak. (Rapesányi László: Mikor pihennek?) Tudniillik meg kell tanulniuk doHgoizni is, mert nagyon jól mondja egy német közmondás, hogy »was Hänschen nicht lernt, das lernt der Hans nimmer mehr«. A tanonc-probléma Önmagától felvetődik, mert a gazdaság sem dolgozhatik kontárokkal, fejezzük ki így magunkat, ahogy az iparnál is van. Az sem lehet szabad terület mindenki részére, akár ért hozzá, akár nem. Ezért üdvözlöm ennek a mezőgazdasági termelésben immár régóta vajúdó kérdésnek célszerű megoldását, mert elérjük azt, hogy többet ésszel, mint erővel, tudniillik, hogy necsak kézzel, de ésszel is dolgozzunk a magyar föld termelése érdekében. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Tegnap volt a trianoni békeszerződés aláírásának huszadik évfordulója. Az egész világ látja, hogy az élet az erős fajták élete, az élet megköveteli a maga jogát, papírrongyokkal nem lehet megállítani a fejlődés iramát, eltűnnek azok, akik a gyűlöletet szították, de megmaradnak azok, akik Isten akaratából ezer esztendő óta áldoznak és,áldoztak Európa kultúrájáért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Minthogy ez a törvényjavaslat ennek az ezeréves hazának a kultúrája fejlesztésére törekszik és ezt célszerűen meg is valósítja és minthogy teljes bizalommal vagyok a miniszter úr őnagyméltósága iránt, ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc iegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Ház! Az előadó úr annakidején, amikor ezt a javaslatot ismertette, az indokolással kapcsolatban azt a megjegyzést tette, hogy nagy megpróbáltatások idején szeretünk nekilendülni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rapcsányi László: T. Ház! Amikor a javaslattal általánosságban foglalkozunk és az indokolással kapcsolatban ezt megemlítjük, akkor szomorúan kell megállapítanunk azt a tényt, amit maga az előadó úr is elismert ezzel, hogy csak nagy megpróbáltatások idején tudunk lígy nekilendülni, ahogyan kell. Ennek bizonyítékaként hivatkozhatom az előttünk fekvő javaslatra is, mert hiszen ez is hosszú évek óta vágyálma a magyar népmillióknak, tudásra váró magyar dolgozóknak és íme — hogy úgymondjam — egy kataklizmának kellett jönnie

; amely azután ezt a javaslatot ide a Ház' elé hozta. De ugyancsak megállapítja ezt a tényt maga az előadó úr is, amikor azt mondja, hogy történhetett volna a benyújtás már előbb is.