Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés képviselőházának 90. az azt hiszem, teljesen irreleváns. (Úgy van! Úgy van!) Ami fontos az az, hogy sikerült nekünk és talán a mi iniciativánkra hatalmasabb barátainkkal megértetni a nyugati nagyhatalmakkal, hogy rendkívül veszedelmes síkra csúsznának le abban az esetben, lia koraszülött ígéreteket tennének, (Ügy van! Úgy van!) mert ha egy koraszülött állam támad, abból koraszülött háború következik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) A magyar kormányzat minden tekintetbejöv'ő hatalomnál igen erősen figyeli azt a tevékenységet, amelyet a különböző eseh-szlovák irodák vagy bizottságok, vagy comiték folytatnak. Ahol szükségesnek tartjuk, ott közbelépünk, de olyan esetekben, ahol példának okáért cseheknek kedvük van Beyrouthban a keleti hadsereghez csatlakozva, meghalni, azt hiszem, túlzás volna, ha odáig mennénk, hogy intervenciónkat olyan kérdésekre is pocsékoljuk, amelyek nem kizárólag magyar érdekekkel kapcsolatosak. (Helyeslés és éljenzés.) Mint már említettem, semmi indiciumunk nincs arra, hogy a nyugati hatalmak annyira mentek, — mint az elmúlt világháború idején — hogy bármilyen ígéretet tettek volna bármilyen cseh-szlovák hatóságnak, — közismert dolog ugyanis, hogy cseh-szlovák követség van ínég ma is Párizsban, Londoniban, valamint az Egyesült Államokban és azt hiszem, hogy egy ilyen ígérettevéstől a mai körülmények között a közeljövőben és talán a távolabbiban is mindenesetre tartózkodni fognak. Különben talán nem téves az a benyomásom, hogy maga Benes úr is bizonyos kijózanodási folyamaton ment keresztül, (Ügy van! Ügy van!) mert csak nemrégen a Sunday Dispatch nevű igen tekintélyes angol lapban egyebek között azt a nyilatkozatot tette: »...nem mondom, hogy azért, mert ez vagy az a mienk volt, vissza is kell kapnunk.« (Mozgás.) Ha nem élek vissza a t. Ház idejével, (Hallhik! Halljuk!) megragadom az alkalmat arra, hogy egy más — inkább sajnálatos — körülményre felhívjam a t. Háznak figyelmét erről a helyről, amely nem érintett bennünket valami kellemesen —• nem akartam a keserűség szót használni, de talán keserűen is érinthetett volna. És ez az a híir. amely szerint az emigrációban levő Lengyelország a cseh-szlovákokkal kapcsolatba lépett. Benes és Sikorsky tábornok, az angersi kormánynak feje ismételten, találkoztak egymással és a múlt évi november hónap közepén elvi megegyezés jött közöttük létre arranézve, hogy együttműködést tartalak fenn egymással és hogy a békeszerződések tárgyalása alkalmával egymást diplomáciailag támogatni fogják. (Mozgás és zaj.) Ez az a pont, amiért bátor voltam mondani, hogy nem becsülöm le & cseh-szlovák propagandát. Nem azért, mert elérnek valami lényegeset a nagyhatalmaknál, hanem mert tartok tőle, hogy a reményeiben csalódott lengyel nemzetben esetleg egy beugratott támogatóra találnak, ami azután fokozott kellemetlenséget idézhet elő az elkövetkezendő béketárgyalásokon. (Ügj/ van! Ügy van!) Biztosíthatom a t. Házat, hogy a magyar kormány a kérdésnek ezt az aspektusát is a legmesszebbmenő figyelemmel kíséri és fogja tolvábbra is kísérni és amikor szükségesnek tartja, nem fog egyetlen rendelkezésére álló eszközt elhanyagolni, hogv a magyar érdekekre veszedelmes kísérleteknek a prineipiis o'bsta elv alapján idejében elejét vegye. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) KÉPVISELŐHÁZA NAPLÓ V. ülése . 1940 március 6-án, szerdán. 61 ; Elnök: Kérdezem a" t. Házat, méltóztatI nak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? j (Igen! — Meskó Zoltán: Egyhangúlag!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Prokopecz József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úr! hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a cukorrépatermelő gazdák ügyében. Nálunk a Kis-Magyar-Alföld a cseh megszállás ideje alatt az úgynevezett Kánaánföldjük volt a cseheknek. De mivel hogy viszszatértünk az anyaországunkhoz, a búzatermelésünket kell redukálni, mert mi nem tudunk konkurrálni a valóságos magyar Alfölddel. Azért vissza kell nekünk térni olyan^ terményekhez, amilyet az éghajlat is megkíván, i amelyek termelése már több évtizeden át mindig közepesen sikerül, ez pedig a cukorrépa, kukorica és az árpatermelés A mi környékbeli falvaink több. évtizeden keresztül csakis cukorrépatermeléssel foglalkoztak és ebből tudtak pénzhez jutni, ebből fi; zették adójukat, ruházkodtak és mindennapi kiadásaikat fedezték. A mi környékünkön 'Tátmegver, Szimő, Andód, Tornóc és más falvak a nagyszombati cukorgyárnak termelték a répát és soha semmi bajuk nem volt a gyárral. Most nem tudnak oda szállítani s így kénytelenek voltak a nagysuráuyi cukorgyárnak szállítani répaterményüket. Csalódtak, mert a szerződés szövege államilag volt megállapítva és csak a szerint lehetett szerződést kötni A szerződést úgy olvasták fel a gazdáknak, hogy minden úgy lesz, amint a nagyszombati cukorgyárban volt, sőt, még jobban! A szerződés felolvasása így hangzott: 1. Egy mázsa után 2 P 15 f. —5 f. a belföldi cukorfogyasztás után. 2. 100 q 60 százalékos szelet; a szelet szállítása a termelőt terheli. 3. A magot a termelő köteles fizetni. (70 fillér kilogrammonként.) 4. A cukorjáradék 100 q után 5 kilogramm. 5. Előleg mázsánként 50 fillér, 5 százalékos kamattal. 6. Levonás — az 5 százalék, amit a gyár le szokott vonni — elmarad, csak az a levonás marad érvényben, amit a mázsa m ester von le, sőt maga az igazgató azt mondta, hogy abból a levonásból, amit a mázsamester von le, másfél százalékot a termelő javára írnak. A gazdák csakis erre a szerződésre hivatkoznak, mert nekik így volt az felolvasva. — Prokopecz József, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Prokopecz József: T. Ház! A mi vidékünk, a Kis-Magyar-Alföld a cseh megszállás ideje alatt a csehek úgynevezett Kánaán-földje volt, de minthogy visszatértünk az anyaországhoz, búzatermelésünket redukálnunk kellett, mert mi nem tudunk konkurrálni a. valóságos magyar Alfölddel. Ezért nekünk vissza kell térnünk olyan terményekhez, amilyeneket az ottani éghajlat is megkíván, mégDedig a cukorrépa-, kukorica- és árpatermeléshez. A mi környékbeli falvaink több évtizeden keresztül legtöbbnyire csak cukorrépatermeléssel foglalkoztak, ebből tudtak pénzhez jutni, ebből fizették adóikat, ebből ruházkodtak és ebből fedezték mindennaoi kiadásaikat. A mi környékünkön lévő falvak, Tótmegyer, Szimő, Andód, Tornóc és más falvak a nagyszombati ii :
