Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

62 Az országgyűlés képviselőházának 90, cukorgyár számára termelték a cukorrépát és soha semmi bajuk sem volt a gyárral. Most nem tudták odaszállítani a terményüket, s így kénytelenek voltak a nagysurányi cukorgyárnak szállítani. Csalódtak. Igaz, a szerződés szövege államilag volt megállapítva és csak a szerint lehetett szerződést kötni. A szerződés szövegét a következőképpen olvasták fel előttük. (Halljuk! Halljuk!) Egy mázsa után 2 pengő 15 fillér, 5 fillér vám a belföldi cukorfogyasztás után. 100 métermázsa után 60 százalék szelet, a szelet szállítása a termelőt terheli. A magot a termelő köteles fizetni: 70 fillér kilogrammonként. A cukor-járadék 100 métermázsa után 5 kilogramm. Előleg mázsánként 50 fillér, 5 százalékos kamattal. Az a levonás, az az 5 százalék, amit a nagyszombati cukorgyár le szokott^ vonni, elmarad, sőt még maga az igazgató azt írta, hogy abból a levonásból, amit a má~ zsamester- von le, a termelő javára 15 százalékot iratnak. A gazdák csakis erre a szerződésre hivatkoznak, mert nekik így olvasták fel. Ez nagyon helyes és jó szerződés lenne, ha betartotta volna a nagysurányi cukorgyár. De itt mindjárt rátérek a magra. Amikor a nagyszombati cukorgyár megadta a magot, a magot nem fizette a gazda, ha 100 mázsát, vagy 90 mázsát termelt s akkor az egy holdra eső fi kilogramm mag ingyen volt. Itt vannak azonban nálam az adatok, hogy most egy kilogramm mag leszállításáért 3 fillért kellett fizetni. Itt az törtónt, hogy átadtak bruttó répasúlyban 655 métermázsát, levonás volt földesség miatt 54 mázsa és 40 kilogramm, rossz tejeles miatt 13'20 mázsa. T. Ház! Én egy ügyvédi irodát nem tudnék vezetni, de ezt értem, mert ebben nevelkedtem. Ha az a gazda teljes fogattal odaáll arra a mázsára, én azt hiszem^ hogy ha azt a 17—18, vagy 20 százalékot levonják annak a kocsinak a súlyából, amelyen rajta van esetleg mondjuk 15—18 métermázsa, akkor benne van minden, földcsség, rossz tejelés és miegymás. Van itt valami, amit még sohasem hallottunk a nagyszombati cukorgyárnál, a rossz tejelés. Eddig nem tudtuk, mi ez és nem tudjuk, hogy miért vonnak le 1'5 százalékot a rossz tejelésre. Ez abszurdum. Itt tovább azt mondják, — ez a szerződésben is benne van és maga az igazgató mondotta-— hogy az 5 százalékot, szóval 100 mázsa után 5 mázsát, amit a gyár le szokott vonni, nem vonják^ le, ez elesik és csakis az a levonás marad érvényben, amit a mázsamester von le. Mégis lefogott a gyár 5 százalékot. A gazdák abban a hiszemben voltak, hogy ez a szerződésnek megfelelően történik és ezért engedték ezt a százalékot levonni, nem is perlekedtek a mázsamesterrel, holott nem kellett volna annyit levonni. Az a szegény kisgazda tehát úgy volt, mint az anyának nyolc gyermeke, akik, ha az anya elmegy a városba és vesz pár krajcárért cukrot, azt hiszik, hogy tudja Isten, mit kanták. így voltak kisgazdáink is, azt hitték, hogy nem tudom, mit kapnak, ha az 1'5 százalékot mégis az ő javukra írják. Azt mondják, hogy a rakodásért 3 fillér jár métermázsánként. Uraim., a mázsamesterhez' jön egyszerre tíz kocsi. Tíz^ kocsit > húzatnak a vagonokhoz, 5 kocsi répa a prizmában van. Az a szegény kisgazda maga rakja be azt a cukorrépát, ő izzad és megdolgozza a magáét é* mégis egy mázsa után 3 fillért kell fizetnie. Hol vasryunk uraim, így is lehet dolgozni? Azután a 625 mázsa bruttó súly után kell fizetni a forgalmiadót, amely métermázsanként 5*94 fillér, Annak ülése 19W március 6-án, szerdán. a kisgazdának tehát az egész súlyért kell fizetnie, amelyből levonták a földet, a rossz tejelést és miegymást. Azért is kell fizetnie. forgalmiadót, amit elvontak tőle, a berakodási díjat és a forgalmi-adót a bruttó súly után fizettetik meg vele. Arra kérem az igen t. föidmívelésügyi miniszter úr őnagyméltóságát, szíveskedjék ezekkel a cukorrépaszállításokkal kapcsolatban az arra hivatott közegekkel, a gyárosokkal olyan elszámolásmintát készíttetni, hogy a _ hat elemit végzett kisgazda is át tudja tekinteni és meg tudja érteni. (Helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a föidmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Eitner Ákos képviselő úr interpellációja az iparügyi és a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz és a m. ki r. belügyminiszter úrhoz az alsólendvai járás ipartestületével kapcsolatos szabálytalanságokról. . Van-e tudomása a fent nevezett miniszter uraknak, hogy az elsőfokú iparhatóság részéről olyan intézkedések történtek, melyek a több mint 500 önálló iparost számláló ipartestület körében a legnagyobb felháborodást és elkeseredést váltották ki? Egy fegyelmi ügyben már több, mint egy éve nem hajlandó a fenti hatóság döntést hozni s e miatt az ipartestület zavartalan működése akadályozva van. Hajlandók-e a miniszter urak az ügyet sürgősen kivizsgálni és intézkedni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eitner Ákos: T. Ház! Az ügy, amelyet most a t. Ház elé hozok, már két év óta húzódik. 37 községnek több mint 500 önálló iparosáról van szó, akik a zalai határszéleken a lenti ipartestületet alkotják. Már előre hangsúlyozom, hogy ez az interpellációm teljesen politikamentes. Ezek között az iparosok között és az ipartestület vezetői között párthíveim nem foglalnak helyet. Kizárólag azért szólalok fel, mert azt tapasztaltam és láttam, hogy az ipartestületben az ezután felsorolandó események miatt a legnagyobb elégedetlenség van. Ez az ipartestület, amely a trianoni békekötés után keletkezett, —mivel akkor a járás székhelyét, Alsólendvát átcsatolták— az utóbbi években a legeredményesebb működést fejtette ki. Minden állami segítség nélkül, teljesen a saját erejéből emeletes ipartestületi székházat épített, amelyben egy polgáriiskolának is helyet biztosított, ipari kiállításokat rendezett, amelyek miniszteri elismerésben részesültek, azután kulturális és hazafias szempontból egyaránt kiváló munkát végzett. A helyi elsőfokú iparhatóság azonban lépten-nyomon akadályokat gördít az ipartestület működése elé. Ha kontárügyekben sürgette az ipartestület, akkor szabálytalanságokat észlelt, ha ezek kiküszöbölését követelte, akkor felelősségre vontaik az ipartestületet. Midőn pedig az ipartestületi székházban lévő polgári iskola céljaira igénybevették az ipartestület irodáját is és a főszolgabíró ezt kifo! gásolta, elhatározták, hogy kibővítik. Erre a célra Lenti község vezető egyéniségei és a hercegi tisztviselők önkéntes adományokat adtaik, viszont ekkor meg a főszolgabíró úr a gyűjtő, illetőleg átvevő ipartestületi szolgát letartóztatta, a pénzt elvétette. Az ipartestület