Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. Allaniépítészeti Hivatalnak erről tudnia kellett, mert az építés ellenőrzésében állandóan résztvett, tehát látta, hogy milyen házak épülnek és milyen altalajon. Ennek ellenére — mondom — nem található a szakvélemény. Figyelmébe akarom ajánlani még a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt is, hogy az építkezés 1928 március 22-én kezdődölt meg, de az építési engedélyt csak április 13-án adta ki a városi hatóság, amely először megtagadta az engedély kiadását, de bizonyos presszióra, tele Ion intézkedésre mégis csak kiadta. Végül a Faksz. felelősségét abban is súlyosnak látom, hogy a Faksz. — legalább is az építési napló tanúsága szerint — egyetlenegy esetben sem ellenőrizte az építkezést. A Faksz. kihitelezett erre az építkezésre 594.000 pengő tőkét és úgy veszem észre, hogy az ellenőrzéssel egyáltalában nem törődött. Befejezésül pedig a Faksz.-szal szemben azt is meg kell állapítanom, hogy a Faksz. a felülvizsgálatnál sem tett semmi kifogást — az átvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint — az ellen, hogy ezeknek a házaknak építése alapozás és szigetefés^ nélkül történjék. T. Ház! Ez a tényállás, amely után már csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy egy ilyen egyszerű és igen silány munkásháznak a megépítése a magyar közületnek házanként 3613 pengőjébe került. Olyan nagy összeg ez egy legegyszerűbb szobakonyhás kivitelű ház építésére, (Matolcsy Mátyás: Dupla ár!) hogy az emberben megrendül a hit: hogyan tudunk mi akkor szociális alkotásokat végrehajtani, ha egy ilyen egyszerű házépítési akcióban a mai körülbelül 1200 pengőt kitevő érték háromszorosát költöttük rá egy-egy házra? (Palló Imre: Adminisztrációs költség!) Ki akarom fejezni azt a meggyőződésemet, hogy a t. Ház többségének támogatását fognom bizonyára elnyerui, amikor azt mondom, hogy a szociális alkotásoknak ez az útja nem lehet a magyar szociális alkotások útja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormányzatnak igenis meg kell akadályoznia, hogy ilyen esetek megismétlődhessenek- Minthogy úgy látom, hogy a Faksz. nak legalább a felelősség egy tekintélyes részé

4 viselnie kell, kérem, utasítsa a földmívelésügyi kormányzat a Faksz.-ot, kövessen el mindent, hogy a pénzek bankszerű behajtási módját ne alkalmazzák, hanem minden jószándékú magyar kisembert, aki itt érdekelve van. segítsenek megmenteni. Ezzel elsősorban a Faksz. felelősségét megállapítva, vele szemben kell fel vetnem a kíméletes várakozás követelményét. T. Ház! Ezekben voltam bátor előterjeszteni a makói Faksz.-házak ügyét egészen tárgyilagosan. Nem akarom ezeknek a nyomorult embereknek a helyzetét feltárni, akik már befizettek 300—400—500 pengőket és meg vannak terhelve további ezer pengőkkel. Amikor a tél folyamán kitűzték az árveréseket és én meglátogattam egyik-másik ház lakóit, akkor éppen szemtanúja voltam annak, hogy utolsóelőtti széküket darabolták fel, hogy azzal tüzeljenek À segítség tehát nagyon is sürgős. A kormányzati szervek bizonyos felelősségét szintén látom a dologban, úgy, hogy nagyon indokoltnak lá"

1

.níím, ha a földmívelésügyi miniszter úr és^a belügyminiszter űr magáévá tenné ezt a kérdést és sürgős államsegélyt folyósítana. (Helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy-, kereskedelem- és közlekedésügyi és földmívelésüsryi miniszter uraknak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kéiilése 194-0 március 6-án, szerdán, 57 rem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): '»Interpelláció a magyar királyi honvédelmi miniszter úrhoz a hadirokkantak, hadiözvegyek panaszai tárgyában. Kérdést intézek a m. kir. miniszter úrhoz a következőket illetőleg: 1. Minthogy a múlt év végén a már vég'kielégített hadirokkantakat és hadiözvegyeket hivatalból összeírták, tud-e mar nyilatkozni a miniszter úr ezek számát illetően? 2. Minthogy a fenti összeírás az érdekeltekben azt a reményt keltette, hogy valami támogatásban részesülnek, tud-e a miniszter úr gondoskodni arról, hogy a végkielégített és támogatásra szoruló hadirokkantak, hadiözvegyek kegydíj formájában állandó segítségben részesüljenek. 3. Minthogy a járadékosztályok törvényileg meghatározott százalékban és díjjal vannak megállapítva, addig is, amíg ez törvényileg új szabályozást nyer, tud-e gondoskodni a miniszter úr arról, hogy a megöregedett és arra ráutalt hadirokkantak korpótlék címén valamelyes járadéktöbblethez juthassanak? 4. Minthogy az egyszeri I. és II. osztályú ezüst vitézségi érem kitüntetés után semmiféle érempótdíj nem jár, tud-e gondoskodni a miniszter úr arról, hogy legalább a hadirokkantak megkaphassák az éremnótdíjat az általuk elnyert vitézségi érem után? 5. Minthogy az alacsonyabb járadékosztá.lyú rokkantak elhalálozása esetén hátramaradt hitvesük a hadiözvegyi minőséget csak akkor kaphatja meg. ha a férj elhalálozása a hadirokkantság következménye és ez a legtöbb esetben meg nem állapítható, tud-e gondoskodni a miniszter úr arról, hogy minden hadirokkant hátramaradt özvegye hadiözvegyi minőséget nyerhessen el? 6. Minthogy a hadirokkantak gyermekei után járadéksegély csak az esetben folyósíttatik. ha a gyermek már az 1933. év, a törvény életbelépte előtt életben volt, tud-e gondoskodni a miniszter úr arról, hogy a családvédelem érdekében az 1933. év után született gyermekek után is kapjon a hadirokkant nevelési segélyt? Csoór Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! A kormányzat tagjainak távolléte folytán nem sok reményem van arra, hogy az elhangzott komoly interpellációk után erre a szintén igen fontos interoelláeióra időszerű választ kannak. Mégis előadom, mert a honvédelem érdekében rendkívül fontosnak tartom, hogy a hadirokkant- é? hadiözvegykérdést gyorsan és sürgősen rendezze a honvédelmi miniszter úr. illetőleg a t. kormány." Interpellációmban csak néhány rendkívül sürgős, legkiáltóbb sérelmet hozok elő abban a reményben, hogy ezek oly meggyőző és jogos sérelmek, hogy azoknak teljesítése elő] nem zárkózhatik el a mélyen t. kormány. Első kérdésem az. hogy a honvédelmi miniszter úr a végkielégített hadiözvegyek és hadirokkantak érdekében hajlandó-e valamilyen intézkedést tenni. A múlt év őszén összeiratta őket a honvédelmi miniszter úr hatósági úton, hivatal bál. Ez az összeírás ezekben az emberekben azt a reményt keltette, hogy ha már összeírták őkst, valamilyen segítséget kapnak, mert hiszen nagyon rá vannak utalva. Nagyon jól tudom, hogy 15—20 évvel ezelőtt a hadiözvegyek és hadirokkantak rábeszélésre meggondolatlanul