Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

hi Âz országgyűlés képviselőházának 90. 5. Van-e tudomása a m. kir. Miniszterelnök Urnák arról, hogy a magyar filmgyártás keresztény tőke és minden tekintetben megfelelő művészgárda hiányában nem áll hivatása magaslatán, s így képtelen betölteni azt az óriási feladatot és hivatást, amelyet tőle a nemzetnevelés, az egészséges magyar közfelfogás kialakulásának terén a nemzet egyetemes erdekei megkÖ vetélnek? 6. Hajlandó-e a m. kir. Miniszterelnök Úr a m. kir. kormány filmpolitikáját megváltoztatni, a magyar filmgyártást a szükséges állami hozzájárulással megteremteni, a strohmann-rendszert meg'szüntetni és gondoskodni arról, hogy a magyar film azonnal beállíttassék a nemzetnevelési célok szolgálatába? — Keck Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Keck Antal: T. Ház! A miniszterelnök úr János Áron igen t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszában nyilatkozott a kormány filmpolitikájáról és bejelentette intézkedéseit. Hosszú ideig vártam, hogy jelentkezik-e javulás, változás a magyar film ügyében, s minthogy a válság meg nem szűnt, sőt tovább mélyült, kénytelen vagyok ezt a kérdést az igen t. Ház elé hozni, mert a nemzetnevelés, a nemzet lelkének, az egészséges közfelfogásnak kialakulása szempontjából ez a kérdés egyik legfontosabb kérdésünk és azonnali, radikális, a magyar film megmentésére alkalmas megoldást követel és pedig úgy anyagi, mint szellemi és művészeti téren. Köztudomású az, hogy az anyagi válságot a filmgyártásban a teljesen elhibázott és céljukat tévesztett zsidótörvények okozták, mert amidőn kiszorították a magyar filmgyártásból a zsidó tőkét, egyáltalán nem gondoskodtak annak utánpótlásáról. így ma az a helyzet ebben a nemzetnevelési szempontból egyik legfontosabb iparágunkban, hogy nincs annyi magyar tőke, amennyi a termelést biztosítani tudná. Ezért a zsidótörvények hatálybalépése óta készült magyar filmeket zsidók finanszírozták és finanszírozták a most készülő magyar filmeket. (Maróthy Károly: Mindent ők finanszíroznak!) Még olyan filmek mögött is zsidó tőke húzódik meg, amelyeket a zsidómentesített filmgyártás reprezentatív alkotásaiként ünnepelt a magyar társadalom. Ilyen »A mi- j niszter barátja« című film, amelyet Huszár j László, a Magyar Film Iroda elbocsátott zsidó ! igazgatója finanszírozott és a »Fűszer és csemege« című film, amelyet egy Lukács nevű, jogerősen börtönre ítélt zsidó ügyvéd finanszírozott. T. Ház! Ismeretes, a mellett igen tanulságos és érdekes a Magyar Kereskedelmi Banknak a zsidótörvények r hatálybalépésekor, s a Filmkamara megalakításakor követett eljárása, amidőn a zsidótörvényekkel szemben érzett undorát demonstrálva ez a nagy bank, amely egyébként is fő hitelforrása volt a magyar filmgyártásnak, azonnal megvonta attól minden továblbi hitelét és esedékessé tette a Hunnia-filmgyárral szemben a 800.000 pengős követelést. Az a keresztény magyar tőke, amely eddig [ a magyar filmgyártásban jelentkezett, semmiképpen sem tudja biztosítani a termelést a mozgóképszínházaknak pótdíjjal való megterhelése és egy-két bankhitelről való gondoskodás pedig egyáltalán nem ismerhető el olyan szerves, átfogó és nagyvonalú kormányintézkedésnek, amely alkalmas lenne a magyar film sú- i lyos anyagi válságának megszüntetésére és l ülése 19hó március 6-án, szerdán. biztos bázisául szolgálna a nagy nemzeti filmtermelésnek. A kormány filmpolitikája kétségtelenül helytelen, de a mellett veszélyes is. A kormány ugyanis azt vallja, hogy a filmgyártás nem állami feladat. Ez az álláspont megfelelne és helyes lenne akkor, ha nem éppen egy teljesen elzsidósodott és éppen a kormány intézkedései folytán válságba került iparágnak súlyos anyagi válságával állnánk szemben, vagy pedig nem arról lenne szó, hogy egy új keresztény és magyar filmgyártást kell megteremtenünk és biztosítanunk. T. Ház! Ha a kormány nem változtatja meg filmpolitikáját és neon siet segítségére azonnal, komolyan — és ami méginkább fontos — a magyar új nemzeti filmgyártás megteremtéséhez szükséges és elegendő összeggel a filmiparnak, akkor a magyar filmgyártásunk, amely a legjobb úton van a legteljesebb viszszazsidósulás felé, hamarosan ismét fellegvára lesz a nemzetközi zsidóságnak, mert elsősorban jön Izrael tisztes haszna, utána szemérmetlen uzsorája, majd mind több és több beleszólás az üzletvitelbe, később a szereposztásokba, végül az egész irányításba és legvégül odaültetik trónusára azt a szellemet, amely az osztálygyűlölet, a tekintélyiroinbolás, a destrukció és erotika által a nemzet lelkének szétporlasztását és széthullását fogja eredményezni. (Maróthy Károly: Es kész a magyar film!) T. Ház! Művészeti és szellemi téren ugyanilyen szomorú a helyzet. A filmbizottság csendes beleegyezésével a zsidó filmírók vettek részt majd minden egyes produkcióiban. Egykét igazán remek produkciót kivéve, — gondolok itt elsősorban a Földindulás című fiknrc — filmjeink nem készülnek abban a szellemben, amely megfelelne a zsidótörvény intencióinak. Strohmanokkal van tele a magyar filmgyártás és a Strohmanok mögött azok írják az új nemzeti magyar filmet, akik régebben igen eredményesen kezdték már ki a nemzet lelkét és lassan szivárognak* vissza a párizsi kávéházak terrasizairól. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar filmek nagy része még ma is a lipótvárosi premier-közönség ízlése szerint és annak kegyeiért készül, nem pedig a nagy nemzetnevelési célok szolgálatára, tisztult erkölcsi, lelki és szellemi világnézetben. Azért kellett a zsidótörvény és azért, követelte azt a nemzet mindent elsöprő akarata, mert a destruáló zsidó materializmussal telített filmek helyett az örök emberi és nemzeti erényeket életrekeltő és ápoló filmeket követelt. Es megint azt lát juk, hogy például egy teljesen magyar vállalkozásban készült filmben, a »Halálos tavasz«ban, — amely sajnos, az egész magyar sajtó elismerése és propagandája mellett »bombasiker«-t aratott s nem lehetett levenni a műsorról — amelynek írója, Zila'hy Lajos, a nagynevű magyar író, — rendezője, szereplői mind magyarok — a magyar gentry tovább issza és kártyázza el ősei földjét és kúriáját, a ^magyar lovastábornok leánya mezítelen táncával elégíti ki titkos találkán egy beteg férfi érzékiségét, a magyar jegyző állandóan és botrányosan részeg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindenhol érzékiség, aljas emberi hajlamok, gyarlóság, ezek uralkodnak és győznek a filmben s nem lesz úrrá abban egyetlen tiszta, eszményi nemes emberi érzés és gondolat. (Mozgás.) Ez a film egy borzalmas merénylet az egészséges életfelfogás, a férfi és női eszroéuyek ellen, amellyel meg lehet fertőzni egy nemzet