Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

Äz országgyűlés képviselőházának 90. ütése 194-0 március 6-án, szerdán. 55 lelkét, de nem lehet kialakítani azt az építő, lélekben, szellemben egészséges közfelfogást, amely minden megpróbáltatáson át tudja segíteni a nemzetet. Én nem tudom, hogy látta-e a miniszterelnök úr ezt a filmet, feltételezem, hogy nem, mert akkor már rég be lenne tiltva. Ha a miniszterelnök nem is, de a pedagógus megakadályozta volna azt, hogy ez a film elinduljon bomlasztó, destruáló, lélekölő útjára a magyar kisvárosok és falvak egészséges lelkű népe felé. Hol volt a Nemzeti Filmbizottság ennek a filmnek cenzúrája alkalmával? Kit terhel a felelősség azért, hogy ez és ehhez hasonló filmek ott folytathatják a magyar lélek destruálását, ahol a Szomoriak, Groldzieherek, Beregiek abbahagyták?! T. Ház! Ez nem azt jelenti, hogy mi oktatófilmgyártást kívánunk, mi csak azt követeljük a kormánytól, hogy addig is, amig a magyar nép lelkének ápolása, alakítása az ö kezében van, legszigorúbban őrködjék afelett, hogy a szórakozás és a léleknemesítő nemzetnevelés egy gyönyörű szintézisben olvadjanak egybe. Nem kívánunk lehetetlent, mert a német filmírók, a német filmpolitika gyönyörűen oldották meg ezt a kérdést. (Kóródi Tibor: Átkos külföldi példa!) Mi nemzetiszocialisták az ideális világnézet alapján állunk és éppen ezért óriási fontosságot tulajdonítunk mindenegyes olyan kérdésnek, amely az egyén, a család és a nemzet lelkének alakulására befolyással lehet. A zsidó materializmussal, tekintélyrombolással, osztálygyűlölet szításával,, szexualitással szemben azt követeljük, hogy lelket adjanak a magyar filmnek, éspedig mindenegyes filmnek, mert mi féltjük a" nemzetnek a zsidóság hosszú Ao, oA)

r tudatos bomlasztásával amúgyis kikezdett ielkét. (Űgy van! a szélsőbaloldalon.} (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Mi azt akarjuk, hogy azok az erények, — a tisztesség, a becsület, a hűség, a lovagiasság, a hősiesség — amelyek nemzetünket egy ezred éven át fenntartották és amelyek elismerést és dicsőséget vívtak ki számára az egész világ részéről, uralkodjanak mindenkor és örökre a nemzet lelkében. Nekünk önzetlenségre, önfeláldozásra, testvériségre, bátorságra és kemény harcra kell nevelnünk a magyar népet az iskolában éppen úgy, mint az iskolán kívül és ennek a célnak szolgálatába kell beállítanunk minden művészetet, elsősorban a filmművészetet is, amelyre ezen a téren óriási feladat és szerep vár. (Űgy van! tjgy van!) T. Ház! Ha nincsen magyar magántőke az ilyen filmgyártáshoz, a nemzet nem riadhat vissza még nagy áldozatoktól sem, hogy a legdrágább kincsét a lelkét megmenthesse, nemesíthesse. A kormány tehát azonnal megváltoztathatja filmpolitikáját és az egész nemzet helyeslésével siethet 2—3 millió pengővel annak a magyar filmnek a megteremtéséhez, amely ezeket a célokat fogja szolgálni. Ha pedig nin csen erre alkalmas magyar művészetig gárda és nincsen erre alkalmas magyar filmíró, (Cse* lényi Pál: Van!) akkor a kormány ösztöndíjakkal, pályázatokkal és intézményekkel alakítson ki, termeljen ki egy olyan művészgárdát, amely feltétlenül képes ezeket a feladatokat végrehajtani és képes hivatását a legnagyobb mértékben betölteni. (Cselényi Pál: Ez is helyes!) Ezzel a kormány irányitólag hathat az új magyar nemzeti film kialakítására, hatalmi eszközeivel pedig kétségtelenül meg tud aka dályozni minden destrukciót. Nemcsak a zsidó tőkét kell tehát száműznünk a magyar film gyártásból, hanem a régi és új uzsorások, a strómanok siserahadát is. (JRapcsányi László: A díszgójokat!) azonkívül azt a zsidó szellemet is, amelynél közömbös, hogy zsidók, vagy pedig zsidószellemű, materiális világnézetű ke resztények mételyezik meg az emberek lelkét. [Ügy van! Ügy van!) Számtalan ősi tehetségű magyar írónk népkonyhán ebédel, (Úgy van! Ügy van!) a Számadó Ernőknek, az Erdélyi Józsefeknek és a Sértő Kálmánoknak nincsen betevő falatjuk, (Paezolay György: És Szabó Dezső...) és amikor mi a nemzet szempontjából követeljük, hogy igenis magyar film álljon be a nemzet szolgálatába, a nemzetnevelés hatalmas feladatának szolgálatába, akkor én gondolok arra is. bogy minden pártpolitikát és minden világnézeti állásfoglalást félretéve, nyúljon le a kor mány az őstehetségű magyar írókhoz, emelje fel őket. adjon lehetőséget nekik arra, hogy megmutassák azt, hogy a nemzet szolgálatára milyen eredménnyel tudnak működni. {Kóródy Tibor: 15—20 emberről lehet szó!) T. Ház! Azonnal, gyors megoldást, gyors intézkedést kérünk, mert a nemzet lelkével tovább játszani nem lehet. (Űgy van! Úgy van! Taps a bal- és jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a rninisz ter elnök úrnak Következik Szöllősi Jenő képviselő úr in terpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az interpelláció szövegét. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügy-, földmívelésügyi- és kereskede lemügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a makói Faksz.-házak számos tulajdonosa ellen a Faksz. árverést óhajt fogana in sí itatni? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a makói Faksz.-házak építésének megkezdése előtt Csanád vármegye a minisztériumhoz felírt volna egy különleges építkezési mód engedélyezése érdekében? Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a makói Államépítészeti Hivatal állítólag véleményezte volna egy a rendestől eltérő építkezési módnak alkalmazását? Van-e tudomása a födmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy milyen szerepet töltött be a Faksz. a már elkészült házak átvételénél? Hajlandók-e a belügy- és földmívelésügyi miniszter urak odahatni, hogy amennyiben a Faksz.-házak építése körül hibák történtek volna, azok megfelelő államsegély biztosításával helyrehozassanak és a házak tulajdonjoga minden arra érdemes tulajdonos számára roegóvassék.?« Elnök: Az interpelláló kepiselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Interpellációmat három miniszter úrhoz intéztem, mert ők bírnak felügyeleti joggal a Faksz.-házak építése körül közreműködött szervek felett. Végtelenül sajnálom, hogy egyik interpellált miniszter úr sinet» jelen. Első kérdésemet a belügyminiszter úrhoz ntcztem, azért, mert ő a népjóléti és szociális ügyek legfőbb őre és feltétlenül neki lesz szerepe abban, hogy ezt az odiózus és nagyon súlyos ügyet a megoldás stádiumába juttassa. Ar10*