Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

50 Az országgyűlés képviselőházának 90. maga bírói fórumra akarja bízni ezeknek a kérdéseknek eldöntését, sajnos; a gyakorlat az, \ hogy még csak nem is a képviselőház, még csak neim is a képviselőház felelős pártjai, ha- ; nem az ezeknek a pártoknak befolyása alatt álló egyes közigazgatási személyek azok, akik ] bíráskodnak a legfelsőbb magyar bíróság he- | lyett, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Politikai stréberek!) bíráskodnak politikai szempontok szerint azáltal, hogy visszavonatják a petíciót j és olyan helyzetbe hozzák a petícionálókat, hogy azok nem. tudják kiállni azt a tüzet, amelyben részük van. (Paczolay György: Ez a titkos választójog?) Mi felvetjük a kérdést az igen t, kormány- "'• nak: vájjon helyesnek tartja-e ezt az álláspontot vagy sem? Ha helyesnek tartja, akkor arra kérjük, méltóztassék néhányszakaszios törvényjavaslatot beterjeszteni és legalizálni a mostaiú állapotot, méltóztassék kimondani, hogy nincs szükség a petícionális jogra és hogy a kormány le akar mondani erről az al- i kotmányjogi biztosítékról, Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van! Nagyon helyes!) ilyet nem kíván s akkor tisztázva lösz a helyzet. A tisztázott helyzet mindig jobb, mint a hamis helyzet. Számtalan ízben hallottuk a képviselőházban, hogy az igen t. miniszterelnök úr, — nagyon helyesen — tanítani és nevelni akarja a magyar nemzetet, á magyar népet. Ez helyes, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nádpálcával!) de állítom, f hogy amit a papok a szószékről tíz vagy húsz éven át építenek és amit az iskolában a katedrán a tanárok és tanítók ; évtizedeken keresztül építőnek, azt a törvény erejébe vetett hitet rombolják le ezek az esetek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kapcsán> i László: Percek alatt!) Gondolják meg, mit tesznek.^ Mi nom az igen t. többségnek mohdjuk el a véleményünket, hanem elmondjuk a magyar parlamentarizmus története, a képviselőház naplói számára. Igazolni akarjuk, hogy azoknak a vádaknak, amelyeket a túlsó oldalról felénk dobálnak, hogy például mi alkotmánytiprók vagyunk, éppen az ellenkezője igaz, mert mi az alkotmányt védeni kívánjuk. (Éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak és a belügyminiszter úrnak. (Matolesy Mátyás: Temető!) Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedéKiigyi miniszter úrhoz Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció t a m..kir. kereskedelemügyi és közlekedésügyi* miniszter úrhoz a külkereskedelmi hivatalunk berlini kirendeltsége vezetőjének némely dolga tárgyában. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Vau-e tudomása a m. kir. miniszter úrnak arról, hogy a m. kir. Külkereskedelmi Hivatal herlini kirendeltségének vezetője a következő kalamitásokon ment keresztül: 1. Nyolc évvel ezelőtt (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a berlini rendőrség által megtalált azon a listán szerepelt neve, amelyen a berlini szovjet követség alkalmi hírszerzőinek nevei voltak összeírva. 2. A grófi cím jogtalan használatától 1937hen a m. kir. belügyminiszter által eltiltatott. 3. Félvér zsidónak bizonyult. 4. 1938-ban pengő- és márkakiajánlás (Keck Antal: Nem lehet érteni!) bűncselekményeivel . ülése 19 Aö március è-àn, szerâârt* vádoltatott annak folytán, hogy egy minisztei'i rangban lévő funkcionáriusunk zsidó „felőségének címére Bécsbe havonta 1100 pengőt közve; tített, - . • 5. Ezek miatt ellene 1939 áprilisában fegyelmi j indult és ma sem fejeztetett be, sőt 6. 1939 őszén igazgatóvá léptettetett elő. Nem tartja-e nélkülözhetőnek a m. kir. mi: niszter úr az ilyen embert és nem tartja-e szükségesnek, hogy az oly fontos és különös megbízhatóságot követelő pozícióra feddhetetlen és százszázalékban magyar tisztviselő kerüljön!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! Amennyire politikai természetű volt az előbbi interpellációm és amennyire az igen t. kormányt tettem felelőssé abban a kérdésben, éppen arnnyira nem tekintem ezt a kérdést politikai kérdésnek, hanem éppen ellenkezőleg, itt nem vetem fel a kormánnyal szemben a felelősség kérdését/ tisztán csak szélsőjobboldali aggodalmamnak akarok kifejezést adni és hiszem, hogy nemcsak az igen t. Képviselőház.tagjainál, hanem a kormány egyes tagjainál is meghallgatást fognak találni ezek az aggodalmak. Az utóbbi évek során a kormányzat és az állam — nagyon helyesen — egyre nagyobb és nagyobb követelményekkel lépett fel erkölcsi és szellemi téren azokkal szemben, akiket alkalmaz. Nemcsak a politikai szabadságot korlátozták többé-kevésbbé a közalkalmazottaknál, hanem a kormányzat olyan hatalmas felhatalmazásokat kapott egyes törvényekben, amelyeknek segítségével bármikor elmozdíthat állásából bárkit, aki a legkisebb szabálytalanságot vagy hibát követte el. Egyik igen ti. képviselőtársam, aki most ott ül a kormánypár.t soraiban, számtalan ízben tette szóvá itt egy, törvénynek úgynevezett »akasztófa-paragra1'usí<-át, mégpedig nagyon helyesen, mert ez a paragrafus bizonyos túlzásokra adott ajkaimat és sokszor az egész magyar nemzeti társadalomban megdöbbenést keltettek egyes olyan intézkedések, amelyeknél nem a szellemi és erkölcsi képesség hiánya, hanem a hiperlojalitás megkövetelt mértékének hiánya volt az ok,arra., hogy egyes tisztviselőket kényszernyugdíjazzanak. Mégis mi a minden túlzástól és merevségtől megtisztított szigorúságot szívesen látjuk, két feltétellel. Először akkor, ha ez alól egyáltalán nem teremt kivételt a protekció, másodszor: ha ezt az álláspontot elsősorban a külföldön működő tisztviselőkkel szemben alkalmazzuk, mert hiszen azok az ál• Iámnak úgyszólván kirakatba tett emberei, képviselői ott külföldön, kívánatos tehát, hogy ezek a szigorú szempontok elsősorban ve1 ük szemben érvényesíttessenek. T. Ház! Ezért állunk meglepetéssel az előtt az eset előtt, amelyet most itt bátor vagyok a képviselőház elé tárni. Arról van szó tudniillik, hogy Normann Lajos, à M. Kir. Külkereskedelmi Intézet berlini vezetője, illetőleg az intézet berlini kirendeltségének vezetője szerény megállapításunk szerint nem felel meg azoknak a kívánalmaknak és követelményeknek, amelyeket joggal támasztunk minden közszolgálatban álló személlyel szemben. A Külkereskedelmi Hivatal alkalmazottai — ezt élőre kell bocsátanom — tulajdonképpen szerződéses viszonyban vannak az állammal, de azért rájuk a közalkalmazottakra vonatkozó szabályok az irányadók.