Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-90
44 Az országgyűlés képviselőházának 90 Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzá- -, szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást (befejezettnek nyilvánítom. , Következik a határozathozatal. j Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a tör- \ vényjavaslatot általánosságban elfogadni? ' (Igen!) A Ház a, törvényjavaslatot általános- 1 ságban elfogadja s azt részletes tárgyalás és S jelentéstétel céljából átteszi az igazságügyi és i| külügyi bizottsághoz. T. Ház! Napirendünk anyagával végez- | tünk. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy jj legközelebbi ülésünket folyó hó 12-én, kedden ji délelőtt 10 órakor tartsuk s ennek napirend- j! jére tűzzük ki: a honvédség katonai bűnvádi perrendtar- j tásáról szóló 1912:XXXIII. te. 67. # S-ának helyébe lépő rendelkezésiekről, továbbá a Qozsdu-alapítványt érdeklő ügyek vég- | leges rendezése tárgyában Bukarestben, 1937. i évi október hó 27. napján kelt magyar-román I megállapodás becikkelyezéséről, valamint a ) felvidéki és kárpátaljai területek visszaesato- ij lásával kapcsolatos nemzetközi vonatkozású \ kérdések szabályozásáról szóló törvényiavasla- | tnk egyes §-ai felett való döntést, a törvényhatósági állattenyésztési alapokról, a szarvasmarhák törzskönyvelésének egységessé tétele tárgyában Rómában kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és a könyveknek, zeneműveknek és térképeknek árleszállítás hirdetésével árusításáról szóló törvényjavaslatok, végül az 1939—40. évi hivatalos statisztikai munkaterv tárgyában előterjesztett miniszterelnöki jelentés tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Most pedig áttérünk az írásbeli miniszteri válaszok feliolvasására. Következik a földmivelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Simon Ferenc képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Simon Ferenc országgyűlési képviselő úr 1939. évi november hó 22-én interpellációt intézett hozzám a volt úrbéres községek földbirtokainak elkülönítését a politikai községtől 1923. évi május hó 25-én 51.444. szám alatt keli rendelkezésének végrehajtása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A törvényhatóságok első tisztviselői az 51.444/1923. sz. a. kelt rendelettel felhívattak annak megállapítására, hogy törvényhatóságuk területén van-e olyan birtokosság (legel tetési társulat), amelyet a politikai község telekkönyvezett tulajdonjog alapján használ, valamint arra, hogy ilyen esetben intézkedjenek aziránt is, hegy a vitás tulajdonjog ügy* 1 a birtokosság (legeltetési társulat) és a politikai község között lehetőleg békésen oldasséb meg. Az annakidején beérkezett jelentések adatai szerint az. idevonatkozó intézkedések folya" matba tétettek, a felmerült vitás ügyek nagyobb része a hivatkozott rendelet alapján békés úton rendezést nyert és csiak ritkább esetekben került sor peres eljárásra. Természetesen még vannak íbirtokosságok, melyeknél a I ülése 19W március 6-án, szerdán, tulajdonjogi rendezés szükségessége *osak ké ső'hbi időpontban, telekkönyvi betétszerkeszbés vagy egyéb tulajdoni rendezés alkalmával merül fel. Ennek következménye, hegy az esetről esetre felmerülő vitás tulajdonjogi kérdéseknek a hivatkozott rendelet értelmében való rendezése még ma is folyamatban van. Minthogy az utóbbi időben ismét több vitás kérdés merült fel, amelyeknek békés ren dezése egyrészt a községek vagyoni érdekeinek védelme folytán, másrészt pedig azért, mert a községi képviselőtestületi tagok túlnyomó részben egyúttal tagjai is a birtokosságnak, nehézségekbe ütközik, a felesleges pereskedés elkerülése végett a községek és a volt úrbéres birtokos s ágok között felmerülő vitás ügyek tisztázásánál követendő eljárás újabb megállapítását tartottam kívánatosnak, amiért is a vezetésem alatt álló minisztériumban a belügyés igazságügyminiszter urak megbízottainak és a zöldmező-alakulatok képviselőinek részvételével értekezletet tartottam, amelyen olyértelmü megállapodás jött létre, amely szerint az országos Zöldmező Szövetség bizatnék meg a felmerülő viták alapját képező tényállások teljes tisztázásával. Az így előkészített tényállás szolgálna azután alapulj annak az eldöntésére, hogy felmerül-e szüksége a hivatkozott rendeletben foglalt eljárások lefolytatásának, ami a további hatósági, esetleg bírói eljárás fo; lyamán irányadóul szolgálna. A vonatkozó rendelettervezet, minthogy a kérdés egyrészt a községek vagyonát érinti, másrészt pedig jogi kérdéseket is felölel, ezidőszerint a belügyés< igazságügyminiszter urakkal tárgyalás alatt áll. A tárgyalások befejezése után, amely valószínűleg már a legközelebb megtörténik, azok eredményéhez képest a szükséges rendeletet ki lógom adni. Kérem a i Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék» Budapest, 1940. évi február hó 12-én. vitéz Teleki Mihály gróf s. k.« Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmivelésügyi miniszter úrnak Simon Ferenc képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmivelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Vásáry István képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Vásáry István országgyűlési képviselő úr^ 1939. évi december hó 13-án interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz a mezőgazdaság és az ipar áralakulása, valamint a mezőgazdasági termelés zavartalaji folyamatának biztosítása tárgyában. A miniszterelnök úr az interpelláció másolatát azzal a kéréssel küldötte meg hozzám, hogy arra a választ én adjam meg. Az interpellációban felvetett kérdésekben válaszom a következő: A m. kir. kormány az 1939. évi szeptember hó 2-án 8300/1939. M. E. szám alatt kelt rendeletével intézkedett az árak rögzítése iránt. Azóta is állandó figyelemmel kíséri az árak alakulását, különösen abból a szempontból, hogy az egyes termelési ágak árainak színvonala között eltolódás ne álljon be, illetőleg, amennyiben ez jelentkeznék, úgy az kiegyenÜttessék, így a mezőgazdaságot hátrány ne érje.
