Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. irathitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 209. sz.) Somogyi Ferenc előadó urat illeti a szó. Somogyi Ferenc előadó: T. Ház! A m. kir. külképviseleti hatóságok okiratkiállítási és okira thitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat benyújtását egyrészt jogbiztonsági, másrészt alkotmányjogi szempontok tették szükségessé. Jogbiztonsági szempontból azért kívánatos, hogy külképviseleti hatóságainknak ez a hatásköre törvényes szabályozást nyerjen, mert először egyes törvényeinknek néhány elszórt rendelkezése, mint például az 1911:1. te. 335. Várnak 3. bekezdése, amely a követségek és a konzulátusok által hitelesített közokiratokról szól, ma már korántsem kielégítő, másodszor vannak államok, amelyekben a közjegyzői intézmény ismeretlen, harmadszor, az ilyen államokban vagy másutt élő magyar állampolgárok, esetleg külföldiek is, gyakran fordulhatnak olyan kérelemmel külképviseleti hatóságainkhoz, hogy nekik valamely jogügyletről vagy jognyilatkozatról közokiratot állítsanak ki, mert azok érvényességének hazai jogunk szerint a közokiratbafoglalás nélkülözhetetlen elő feltétele, és így a kérdéses jogügyletet vagy jognyilatkozatot magyar hatóságok előtt e nélkül nem.tudják érvényesíteni. Alkotmányjogi szempontból viszont a jogbiztonság előbb említett elvi követelményén túl elengedhetetlenné teszi külképviseleti hatóságaink ecme hatáskörének szaíbályozását még az a körülmény is, hogy először a nemzetközi szokás alapján és gyakorlat szerint a külképviseleti 'hatóságokat általában megilleti az okiratok szerkesztésének és hitelesítésének joga, másodszor több törvénybe iktatott nemzetközi egyezmény kifejezetten is biztosítja ezt a jogot külképviseleti hatóságainknak a velünk szerződő állam területén, harmadszor nincs olyan törvényünk, amely külképviseleti hatóságainknak az említett nemzetközi szokáson és egyezményeken alapuló okiratszerkesz-, íósi és hitelesítési hatáskörét általánosan és egyöntetűen szabályozná; negyedszer nincs olyan törvényünk sem, amely a külképviseleti hatóságaink által kiállított vagy hitelesített közokiratok belföldi elismerését és joghatályát biztosítaná. Amikor a javaslat ezeket a hiányokat pótolni kívánja és a gyakorlatban eddig felmerülő kétségek, valamint jogi nehézségek kiküszöbölésére törekszik, külképviseleti hatóságaink hatáskörét azonosítja a királyi közjegyzők hatáskörével, de természetesen figyelemmel van az általános nemzetközi elvekre és az eddig követett gyakorlatra is. • A tíz szalkasziból álló törvényjavaslat négy részre tagoDható. Az első rész az okiratok kiállítását szabályozza. Ez a rész a m. kir. tiszteletbeli konzulátusokra nem vonatkozik, mert a tiszteletbeli konzulok rendszerint nélkülözik azOknalk a hazai jogszabályoknak tüzetesebh ismeretét, amelyek a közokiratok elkészítéséhez okvetlenül szükségesek, de meg őket a közokiratok kiállításának jogával a jelenlegi nemzetközi gyakorlat sem ruházza fel. A javaslat második része az okiratoknak, okiratok másolatának, magánszemélyek ' névaláírásának illetve kézjegyének hitelesítését szabályozza, harmadik része pedig a rendes közjegyzői hatáskörön kívül eső, de^ okiratok kiállításával kapcsolatos egyes tennivalók elvégzését ruházza külképviseleti hatóságainkra. illése 19W március 6-án, szerdán. 43 Ez a két utóbbi rész, _ az 5., 6. és 7. § már a •m. kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokra is vonatkozik. A javaslat negyedik része, a 8., 9. és 10. § további rendelkezéseket tartalmaz. A jognyilatkozatról vagy jogügy létről szóló közokirat kiállítását külképviseleti hatóságaink részére a javaslat 1. §-a biztosítjaA jognyilatkozat vagy jogügylet a 2. § szerint lehet először magyar állampolgáré, illetve jogi személyé akkor is, ha abban külföldi állampolgár, illetve jogi személy érdekelt és másodszor a m. kir. külügyminisztertől kapott felhatalmazás korlátain belül külföldi állampolgáré, ületve külföldi jogi személyé. A közokirat, kiállítására nézve a 3. § értelmében a kir. közjegyzőkre vonatkozó szabályok mérvadók, de az esetleges nemzetközi egyezmény alapján irányadó szabályokat ugyancsak figyelembe kell venni. A külképviseleti hatóságok által ekként kiállított közokirat a 4. § rendelkezése folytán a m. kir. közjegyzői okirattal egyenlő hatályú lesz. Külképviseleti hatóságaink — a m. kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokat is beleértve — az 5. § alapján hitelesíthetik majd a külföldi és magyar hatóságtól származó okiratot vagy a rajta lévő aláírást, valamint a külföldön és hazánk területén készült magánokiratokon lévő névaláírást vagy kézjegyet, nemkülönben a kül- és belföldön készült köz- és magánokiraj tok másolatát. Ezenkívül a 6. § értelmében külképviseleteink jogosultak lesznek magyar állampolgárok életbenlétének és lakásának, továbbá házastársak együtt- vagy különélésének joghatályos tanúsítására, szegénységi bizonyítvány kiállítására, nemkülönben a 7. § alapján és a m. kir.

1 külügyminisztertől kapott felhatalmazás korlátain belül, okiratok hiteles fordításának teljesítésére vagy fordítások hitelességének tanúsítására. A külügyminiszter felhatalmazása idegennyelvű okirat kiállítására is vonatkozhatik. Jelentős intézkedést foglal ínég magában a 8. §, amely lehetővé teszi, hogy ott, ahol külképviseleti hatóságunk nincs, a m. kir. külügyminisztertől kapott felhatalmazás alapján a m. kir. tb. konzulátusok hatáskörébe tartozó tennivalókat a magyar érdekek védelmével megbízott idegen külképviseleti hatóság láthassa el; továbbá a 10. §, amely a m. kir. igazságügyminiszternek együttesen felhatalmazást " kíván adni egyrészt arra nézve, hogy a külképviseleti hatóságok részére a kir. közjegyzőkre vonatkozó jogszabályoktól eltérő rendelkezéseket is kibocsáthassanak, másrészt arra nézve, hogy azokban az állaimokban, amelyekben ezt nemzetközi egyezmény vagy megállapodás lehetővé teszi, vagy amelyek ezt nem ellenzik, külképviseleti hatóságainkat a javaslatban megszabott kereteken túl is felhatalmazhassák az okiratokkal kapcsolatos hivatalos tennivalók ellátására. A benyújtott javaslat rendelkezéseinek rövid áttekintéséből kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy nemcsak jogbiztonsági és alkotmányjogi szempontokat követ, hanem a nemzetközi jogélet várható fejlődésével, külképviseleti hatóságaink működési területeinek sokszor egymástól igen eltérő adottságaival is számol s ezzel a tisztán jogászi vonatkozásokon messze túlmenőleg is szolgálni akarja külföldön élő magyar állampolgáraink, nemzetünk és országunk érdekeit. Kérem tehát a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban mé!' tóztassék elfogadni (Helyeslés.)