Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-107

550 Az országgyűlés képviselőházának egyik embert, mint a másikat. Ez azonban csak látszólag van igy, mert a törvényhozó­nak, a képviselőnek nemcsak joga, 'hanem kö­telessége is a politikai szabadságért, az igaz­ságért, a törvények uralmáért és az általa he­lyesnek és jónak vélt politikai irányokért küzdeni. Teljesen pártállásra való tekintet nél­kül mondom ezt és kérem a Házat, hogy az egész kérdést pártállásra való tekintet nélkül bírálja el. A képviselőnek joga van küzdeni a politikai eszmékért, amelyeket jóknak tart. Lehet, hogy az egyik politikai eszmét az egyik küzdő fél jónak tartja, a másik rossznak és viszont. Egy azonban kétségtelen, hogy a kép­viselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is azokért az 'eszmékért, amelyektől ő a nemzet jövőjét, boldogulását és a nemzet minden egyes tagja sorsának jobbrafordulását várja, har­colni a törvény keretei közt. Ha egy képvi­selő, tegyük fel, az általa jóknak és helyesek­nek vélt^ politikai eszmékért küzd és harcol úgy a^képviselőházban benn, mint kinn a köz­vélemény előtt, akkor, ha teljesen igazságo­sak akarunk lenni, ezért az illető képviselőt felelősségre vonni és kiadni törvényeink sze­rint nem is lehet. Egészen más a helyzet, ha egy közönséges bűncselekményről van szó. (Ügy van! a szélső­baloldaton.) Az volt a gyakorlat és ez a helyes gyakorlat is, hogy aki tételes törvényeinket át­hágja és belekeveredik valaini közönséges 'bűn­cselekménybe, r az éppen úgy, mint a másik állampolgár, álljon a bíróság elé és feleljen azokért a tetteiért, amelyeket elkövetett. Na­gyon élesen elválasztandó azonhan a két foga­lom egymástól akkor, amikor valaki, mondjuk egy felfogás szerint bűncselekményt követett, el, de politikai bűncselekményt és akkor az illetőnek, mint képviselőnek ügyében a kép­viselőház mentelmi bizottsága a legmagasabb bírói funkciót gyakorolja és saját kebelében bírálja el, hogy az illető képviselőt átengedi-e a törvénykezésnek, vagy nem. Méltóztassék tettiát megfontolás tárgyává tenni, ha tény­ként fogadjuk el azt, hogy Kovarcz Emil nyu­galmazott honvéd őrnagy, országgyűlési kén­viselő, azáltal, hogy az általa helyesnek vélt politikai irányzat mellett bizonyos röpcédulák készíttetése révén síkraszállt, hogy nem ki­zárólag politikai cselekményt követett-e el? S méltóztassék megfontolás tárgyává tenni. hogy ha a politikai cselekmények elkövetőit, akár ezen. akár a túlsó oldalon kiadjuk, ezzel nem gátoljuk-e meg a törvényhozót cselekvési szabadságában, nem korlátozzuk-e őt és ezáltal nem ütközünk-e 'bele éppen a tétéles törvé­nyekbe és a mentelmi jognak a magyar par­lamentarizmus történetében, olyan klasszikusan kifejlődött, gyakorlatába? Ebben a konkrét esetben azonban nemcsak ez a kérdés vizsgálandó és döntendő el és ne méltóztassék éhből párt- és politikai problémát csinálni. Általános érdekű kérdés az, hogy mi a törvényeket szigorúan megtartjuk és meg­tartatjuk. Hiszen innen, a törvényhozás házá­bő kell kiindulnia a szenvedélyeken, emberi botlásokon és gyűlöleten felül emelkedőén egy egészen magas etikai szellemnek és ennek a magas etikai szellemnek kell toelesugárzódnia az egész ország közvéleményébe. Mert ha mi, a törvényhozás háza, e tekintetben kellő .és jó példával fogunk — mint ahogyan kell. is — ; előljárni, akkor ez nemcsak magára, a parla- : mentarizmusra fog kihatni, hanem .kétségtele­; nül az egész ország népére, az egész közvéle­ményre is. S erre ilyen időkben, amikor a ma­107. illése 19A0 május 7-én, keddetn gyárnak a magyart kézen kell fognia és egy­másnak esetleg vélt, vagy tényleges botlásait meg kell 'bocsátania, feltétlenül szükségünk van. T. Ház! Ebben az ügyben azonban nem kizárólag ezt az elméleti és gyakorlatilag is kétségtelnül helyes álláspontot kívánom meg­indokolni, hogy ha politikai ügyben kerül va­laki a Ház plénuma, mint legfelsőbb alkot­mánybíróság; elé, ne méltóztassék felfüggesz­teni mentelmi jogát az előadó úrnak kétség­telenül megindokolható javaslatával szemben. Mert hiszen azt az álláspontot is tiszteletben tartom, hogy ha valaki politikailag botlik is, akkor is feleljen tettéért, bár ezt; nem tartom a tételes törvényeinkkel és a mentelmi bizott­ság eddigi gyakorlatával egybehangzónak. Ebben az esetben azonban méltóztassék mér­legelés tárgyává tenni azt a körülményt is, hogy ennek az ügynek egyetlen tanúja egy olyan egyén, aki már többször jogerősen el volt ítélve, egy újabb politikai .bűnperben pe­dig — habálr még nem jogerősen — megálla­pítást nyert róla, hogy hamistanuzásra gya­nús módon tett vallomást. Ezért az ügy jog­erős befejezése után az iratok a vád megemet­hetése végett az illetékes királyi ügyészség­hez fognak áttétetni. Amikor tehát ez a két tényező összeját­szik, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy ebben az ügyben a kiadni kért képviselő úr mentelmi jogát felfüggesszük-e? Kérem ezt annál is inkább, mert következni fog a pártomhoz tartozó kiadni kért képviselő úr­nak egy másik ügye is, amelyben nem ter­jesztettünk elő kisebbfeégi véleményt. Pedig, ha csak pártszempontok irányítottak volna e kisebbségi vélemény előterjesztésénél, akkor a másik és a többi ügyekben is elő kellett volna ezt terjeszteni. Bár véleményem, hitem és meggyőződésem, hogy a másik ügyben is tel­jesen ártatlan, mégis, miután ott egy állító­lagos bűncselekményről van szó, igenis a füg­getlen magyar bíróságra kívánjuk bízni a végső döntést. Én tisztelettel kérem ezeknek a magasabb szempontoknak a figyelembevételével, hogy méltóztassék az előadó úr által előterjesztett és a mentelmi bizottság által elfogadott véle­ménnyel szemben a kisebbségi véleményt el­fogadni és a kiadni kért képviselő úr men­telmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. (Taps a szélsőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Új Maár István!) Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kí­ván, a vitát bezárom. A tanácskozást befeje­zettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a men­telmi bizottság javaslatát magukévá tenni, szemben a kisebbségi véleménnyel? (Igen! — Nem!) Legyenek szívesek felállani azok a kép­viselő urak. akik a mentelmi bizottság javas­latát fogadják el, szemben a kisebbségi véle­ménnyel. (Meatörténik. — Kóródy Tibor: Ki­sebbség! — E.ay hang jobb felől: A kisebbség ül!) Többség. A Ház a mentelmi bizottság^ ja­vaslatát teszi magáévá a kisebbségi vélemény­nyel szemben, vagyis Kovarcz Emil képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüg­geszti. (Kóródy Tibor: TTj Maár István­blamázs!) Következik a mentelmi bizottság 246. számú jelentésének tárgyalása Kovarcz Emil kép-

Next

/
Thumbnails
Contents