Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

Àz országgyűlés képviselőházának hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja, A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat igen széles néprétegeket érint és ennek megfelelően a vita is igen széleskörű. Igen t. képviselőtársaim legnagyobb része igen nagy odaadással és objektivitással foglalkozott a javaslattal, amiért ez alkalommal is hálás köszönetet mondok nekik. Úgyszintén hálás köszönetet mondok az előadó úrnak értékes előadásáért. Igen t. képviselőtársaim felszólalásaik folyamán részben általános jellegű, az egész törvényjavaslatot érintő kérdésekkel foglalkoztak, részben pedig a törvényjavaslat egyes konkrét intézkedései felett gyakoroltak bírálatot. Méltóztassék megengedni, hogy ezúttal az általános jellegű kérdésekre reflektáljak és az egyes törvényszakaszokra vonatkozó felszólalások ama részével, amelyek általános érdeküek. A többi részleteket illetőleg pedig majd alkalmat keresek a pénzügyi bizottságban a részletes . tárgyalás folyamán, hogy azokra visszatérjek. Az általános jellegű kérdések közül a leggy akraibb an visszatért az átfogó adóreform gondolata és kérdése. Én magam is elismertem az indokolásban, hogy átfogó adóreformra szükség van, de ezt csak lépésenkint lehet megoldani, mint ahogy ott megindokoltam. Képviselőtársaim is az átfogó adóreformot reklamálták, de sajnos, adósok maradtak annak megjelölésével, hogy tulajdonképpen mit értenek általános adóreform és átfogó adóreform alatt; mert azt úgy-e nem tekinthetem a képviselő urak felszólalásaiban átfogó adóreformra irányuló javaslatoknak, hogy az összes kedvezményeket még jobban ki óhajtották terjeszteni, a súlyosbításokat még súlyosabbá óhajtották tenni, több adóra nézve pedig azt javasolták, hogy azokat, tekintettel az államháztartás brilliáns helyzetére, engedjük el. Ez nem adóreform. Legyen szabad ezzel a kérdéssel ennek ellenére nekem foglalkoznom. Ha mélyére megyünk a kérdésnek, hogy tulajdonképpen miért is adóztatunk, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy azért, hogy azokat a szükségleteket, amelyeket a köz részéről a törvényhozás bölcsesége megvalósítandónak tart, fedezni tudjuk, az ehhez szükséges anyagi fedezetet az adózók hozzájárulásával megteremtsük. Mindenütt ez a cél az adóztatás tekintetében és ebben nincs különbség az egyes államok alkotmányjogi berendezése szerint az áillamok között. A cél tehát adva van. A közszükségletek kielégítéséhez szükséges egy bizonyos összeg, amelyet elő kell teremteni. Azonnal elismerem, hogy ez igen nagy és igen súlyos összeg, ennek oka pedig az, hogy a köz által megvalósítandó feladatok száma és különcsen terjedelme az utóbbi 20—25 esztendő alatt rendkívüli mértékben megnövekedett. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Összehasonlításokat csinálni tehát a békebeli és a mai államháztartási terhek közt teljesen céltalan, mert ha csak egyre célzok, ha csak egy tételre térek rá, hogy milyen összeget adott ki például szociálpolitikára az 1913. évi utolsó békebeli költségvetés és megnézzük azt, hogy milyen összegek szerepelnek ma szociálpolitikai terhek címén a költségvetésben, azonnal ráijövünk arra, hogy itt nem az összegszerűségben történt változás, hanem lényeges felfogásbeli különbség van a tekintetben, hogy tulajdonkép106. ülése 19U0 május 6-án, hétfőn. 515 pen mi az, amit a múlttal szemben közpénzekhői kell megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egy dologról lehet csak szó, hogy az így adódó terhet arányosan és igazságosan osszuk meg az egyes adófizetők közt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Wirth Károly: Ez nincs benne a javaslatban!) Mélyen t. Ház! Már most vizsgáljuk meg, hogy útjában áll-e a mi adórendszerünk annak, hogy ilyen igazságos adómegosztást keresztülvigyünk. A mi adórendszerünk szerkezete olyan, hogy kétféle forrásból merít, az egyik az úgynevezett egyenesadók forrása, amelyre részleteiben majd rátérek, a másik a fogyasztási és forgalmi adók forrása, amelylyel majd szintén bátor leszek foglalkozni. Az egyenesadók megint két csoportra oszlanak. Az egyik csoportba tartoznak az úgynevezett hozadéki adók, amelyek a különböző hozadéki kategóriákat fogják meg. Ha tehát valakinek földje van, fizet földadót, ha háza van, fizet házadót, ha alkalmazásban van, fizeti az alkalmazottak kereseti adóját, ha egyéb foglalkozása van, fizeti az általános kereseti adót. A tőkevagyon hozadéka pedig illetékkel van megterhelve. Ha tehát bármely forrásból ered az adózó jövedelme, ez mind meg van terhelve hozadéki adóval. A hozadéki adó éppen ennél a jellegénél fogva természetszerűen nem tekint az adózó egyéni viszonyaira és nem is lehet progresszív, hanem csak annak a puszta ténynek a megadóztatása, hogy az illetőnek foglalkozása, keresete van és jövedelemre tesz szert. (Csoór Lajos: Miért nem lehet progreszszív?) Ezek tetejébe van azután építve a jövedelmi adó, amely az adózó egyéni, személyes viszonyait a legmesszebbmenőén tekintetbe veszi és e tekintetben ez a törvényjavaslat még tovább is megy s tekintetbe veszi az adózó családi viszonyait is. De a jövedelmi adó progresszív is és ez a javaslat a progreszsziót bizonyos kategóriákban lényegesen emeli. Ez tehát egy kettős rendszer és ez a rendszer jó, bármennyire kutatjuk és keressük is, hogy mi a rossz ebben. (Csoór Lajos: Ez igaz!) Ez a kettős rendszer jó, mert egyetlen adónemre felépíteni a bevételeket nem lehet. Ez az a rendszer, amely, megmondom egészen őszintén, kielégíti a kincstár érdekeit, — s talán nem méltóztatnak tőlem rossznéven venni, ha a kincstár érdekeit védem, mert többé-kevésbbé erre volnék hivatva — de meggyőződésem szerint kielégíti és megvédi az adózók érdekeit is. Méltóztassanak körülnézni a külföldön. így van ez az egész világon, pedig ha olyan nagyon rossz lenne ez a rendszer, akkor valószínűleg nem volna így. így van Németországban. Ott van jövedelmi adó, társulati adó, amely a jövedelmi adónak egy neme, hozzá a kiegészítő vagyonadó, azonkívül ott van például az ingatlanadó is. Vagy térjünk át egy másik berendezkedésű ország, Anglia adórendszerének vizsgálatára. Itt az adórendszer alapja a jövedelmi adó, de megvan a földadó is. Franciaországban nyolc jövedelmi adó van, amelyek megfelelnek a mi hozadéki adóinknak és ezeknek a tetejére van építve az általános jövedelmi adó. Olaszországban ugyanez a helyzet. Minden a hoza déki adókra van bazírozva és a progresszív jövedelmi adót csak 1923-ban vezették be. Fel tudnék még sorolni kisebb-nagyobb országokat, a legkülönbözőbb alkotmányjogi berendezésüek közül, de hogy csak egyet említsek, felhozom Belgium példáját, ahol szintén megtaláljuk a jövedelmi adót három osztállyal és megtaláljuk az összjövedelem kiegészítő, adóját. Az