Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-106

516 Az országgyűlés képviselőházának előbbiek megfelelnek a mi hozadéki adóinknak, az utóbbi megfelel a mi jövedelmi adónknak. Azt látjuk tehát, tekintet nélkül arra, hogy az illető országok alkotmányjogilag hogyan rendezkedtek be, hogy demokratikus országok-e, vagy sem, mindenütt ezzel a vegyes adórendszerrel teremtik elő az államháztartás bevételeit. Mélyen t. Ház! Ha a mi adórendszerünket vizsgáljuk, azt látjuk, — erre már az indokolásban is kitértem, de itt most megismétlem, — Ihogy ebben a rendszerben vannak bizonyos törések. Az idők folyamán a fejlődés nein mindig nyílegyenes irányban ment az alapgondolat megvalósítása felé, s így az adórendszerben bizonyos törések álltak be. Az egyik törés az, hogy az adóalapnak a hozadéki adóknál a bruttó bevételnek kell lennie, viszont egyes hozadéki adóknál a nettó bevétel lett az adóalap, így van ez az általános kereseti adónál, valamint a földadónál is, mert világos, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet nettó bevételnek kell telkinteni. A másik törés az, hogy van egy progresszív hozadéki adónk, ez pedig az alkalmazotti kereseti adó. (Csoór Lajos: Na tessék!) A harmadik törés, hogy a tőkevagyonból eredő jövedelmet nem adóval, hanem illetékkel rójuk meg. Valaha tőkekamatadó volt és ez változott át kamatilletékké. A negyedik törés végül az, hogy az egyenesadókból származó bevételek nem kizárólag az államot illetik, mert két adónem bevételeit az akkori kormányok átengedték a községeknek, még pedig az általános kereseti adót .és az alkalmazotti kereseti adót. Ha most végig méltóztatnak nézni ezeken a töréseken, akkor arra a megállapításra lehet jutni, hogy ezeknek legnagyobb része olyan természetű, hogy a rajtuk történő változtatás a községek háztartását is erősen érinti, hiszen például az alkalmazotti kereseti adó és az általános kereseti adó a községeket illeti az átengedés folytán, eljutunk tehát az autonóm adóztatás kérdéséhez. Mélyen t. Ház! Autonóm adóztatás alatt én nemcsak a községi és a vármegyei adóztatást értem: ebbe a gondolatkörbe sorolom az egyházi adókat {Helyeslés.) és idesorolom az ármentesítő társulati járulékokat is. (Helyeslés.) Ezek mind olyan autonóm természetű adóztatások, amelyek elferdítik a tehermegosztás tiszta képét, bármilyen igazságos legyen is az állami adóztatási rendszer, abban a pillanatban, amikor az autonómia az állami adókat különböző mértékben megpótlékolja, teljesen lehetetlen igazságos tehermegoszláshoz jutni. Hogy ez milyen fontos kérdések megoldását akadályozza meg, e tekintetben az ipari decentralizáció kérdését említem példának. Lehetetlen ugyanis komoly ipari decentralizációt keresztülvinni, amikor az egyik községben ,

r

)0%-os, — például Budapesten — viszont a másik helyen 60—80—100—120%-qs pótadó van. (Ügy van! Ügy van!) Miért menjen az az iparvállalat, — nem akarok nevet mondani — valamelyik vidéki városba és miért telepedjen le ott, amikor neki ott 120%-os pótadóval kell számolnia, (Ügy van! Ügy van!) amikor a vidéken való letelepedés amúgy is bizonyos hátrányokkal jár, mert nehezebb a beszerzés, az eladás, folyton utazgatni kell a fővárosba stb. Ha mindezt tekintetbe vesszük, látjuk, hogy lehetetlen az ipar decentralizációja, pedig hogy ez milyen szempontokból és hány szempontból volna szükséges, azt, úgy hiszem, a mélyen t. 106. ülése 19 W május 6-án, hétfőn. Ház előtt nem kell részleteznem. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az autonóm adóztatás kérdése tehát,feltétlenül megoldandó. Ebben a törvényjavaslatban azonban éppen a kérdés szövevényes volta folytán a megoldásra nem lehetett javaslatot tenni, mert nincsenek kialakult helyzetek. Mégis rá szeretnék arra térni, hogy mi az a gondolat, amely engem vezet, amikor az autonóm adóztatás kérdésével majd foglalkozni kívánok. Az alapgondolat, amelyből kiindulok, véleményem szerint csak egy lehet. Rendes közigazgatásra mindenkinek igénye van, tehát a közigazgatás elsőrangú szükségleteiről az illető közület teherbíróképességétől függetlenül gondoskodni kell, azaz egy község kisebb teherbír óképessége folytán a minimális közigazgatási költség nem eredményezhet sokkal nagyobb pótadót, mint egy másik községben, ahol sokkal nagyobb a jólét s ennek folytán ezeknek a minimális közigazgatási szükségleteknek fedezésére kivetett pótadó kulcsa is kisebb. Ezt a kérdést csak úgy lehet megoldani, ha egy általános közigazgatási pótadót vezetünk be, (Élénk helyeslés a joböoldalon és a középen.) amelyből az elsőrendű közigazgatás elsőrangú szükségleteit fedezzük. Ha pedig ezenfelül van még valamilyen igénye az illető közületnek, ha például építeni akar, alkotni akar, akkor fontolja ám meg, hogy vájjon az ehhez szükséges anyagi eszközöket újabb terhek kirovása nélkül elő tudja-e teremteni vagy sem, viselheti-e ezeknek a különleges szükségleteknek a költségeit vagyonának jövedelméből, — hiszen, hála Istennek, ilyen autonómiáink is vannak — vagy pedig csak pótadóztatással viselheti; de ennek a pótadóztatásnak azután igenis szigorú határokat kell szabni és ezt a pótadóztatást a legszigorúbb ellenőrzés alá (kell helyezni, sokkal szigorúbb ellenőrzés alá, mint (amilyen alatt ma áll az autonóm adóztatás, (Helyeslés.) mert ma mindenre azt mondják, hogy meg kell csinálni, mert elsőrendű közigazgatási szükséglet, tehát ezért pótadót kell kivetni. Egy általános közigazgatási pótadó az elsőrangú közigazgatási szükségleteket mind fedezi, ha pedig az autonómiának még további igénye van, a saját erejéből gondoskodjék ennek az igénynek kielégítéséről. Az egyházi adóztatás kérdését is, amely talán még nehezebb kérdés, körülbelül ugyanezen alapelvek alapján kell véleményem szerint megoldani. Természetesen ezt csak az öszszes egyházi főhatóságok teljes egyetértésével lehet keresztülvinni. (Ügy van! ügy van! a jobb- és baloldalon.) Szeretnék még" szólni a harmadik problémáról, az ármentesítő társulatok problémájáról. (Halljuk! Halljuk!) Véleményem szerint az ármentesítő társulatok kérdése és magának az ármentesítésnek a kérdése nem helyi, hanem országos feladat. (Élénk helyeslés és taps.) Országos feladat, mert hiszen, hogy valakinek a földje ártérben fekszik r és termővé tétetik megfelelő védművek alkotása révén, az ma már nem tekinthető az illető kizárólagos egyéni érdekének, (Ügy van! Ügy van!) mert az országban nem szabad egy talpalatnyi földnek sem terméketlenül maradnia, ez otrszágos érdek(Helyeslés.) Országosan kell tehát ennek a kérdésnek a „megoldásáról is gondoskodni és bejelenthetem a mélyen t. Háznak, hogy már körülbelül két hónapja dolgozóim a financiális megoldáson, (Élénk helyeslés és taps.) tehát nem az árvíz indított arra, hogy ezzel foglalkozzam, de amikor az adójavaslattal foglal-