Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-105
Az országgyűlés képviselőházának kális-szémpontok voltak-e azok, amelyek az új adójavaslat beterjesztéséhez vezettek, szüksége van-e az állaimnak és ha igen, miért van szüksége fokozott jövedelmekre és ha szüksége van is és ha elismerjük is a célt* amelyért fokozott jövedelmeikre törekszik, megkérdezzük, hogy helyes forrásból és helyesen merít-e 1 ? Ennél a kérdésnél érdekes igazolása az adióforrásokkal szemben való álláspontunknak az a bevezetés, amely az 1927-ben megjelent s az adiók kezeléséről szóló »Hivatalos összeállítás« szövegét megelőzte és amelynek egyik helye ezt mondja (olvassa): »1875-től kezdődőleg a pénzügyi kormány és a törvényhozás egyenesadórendszierünk alapos megreformálására többé nem gondolt, ehelyett azonban behatóan foglalkozott a fogyasztási adók rendszerével, ahol az adóalanyok a reformot nem fogadják olyan idegenkedéssel, mint az egyenesadólknál«, (Kabók Lajos: Nem lehet tiltakozni ellene!) »mert nem állanak közvetlen viszonyban az államhatalommal. Ennek az a nagy belső átalakulás lett az eredménye, hogy míg 1868-ban egyenesadóink hozadéka lényegesen meghaladta a fogyasztási adókét, addig az. idők folyamán ez arány mindinkább a fogyasztási adók javára változott meg«. Mármost elképzelhető az is, hogy egy adlójavaslat benyújtását adminisztrációs szempontok indokolják. Ahogyan az 1909 :X. tc.-nek — amely pedig olyan időszakban, olyan korban készült, amikor a bürokrácia szaktudása kétségkívül magasabb volt, mint ma és a kodifikátorok elsősorban a kodifikáláshoz értettek — életbeléptetését ugyancsak a bevezetésnek egyik passzusa szerint súlyos szerkezet? hibák és ellenmondíások következtében külön törvénnyel kellett elhalasztani, ugyanúgy lehetséges, hogy adójogi jogszabályaink alkalmazása közben /kitűnt, hogy túlsók a hézag, túlsók a homály, ami egyfelől azt eredményezi, (hogy az ügyesek kibújhatnak, másfelől pedig az adózók tájékozatlansága áll elő. E két szemponton kívül lehetségesek természetesen szociális szempontok is. Elképzelhető ég éppen a mi adórendszerünknél képzelhető el, hogy magának az igazgatásnak kell rájönnie arra, hogy egyes rétegek adóztatása teherviselő képességükkel nincs arányban és hogy vannak adótételeinkben olyan kiugró csúcsok, olyan határigazságtalanságok, amelyeket mindenesetre ki kell egyenlíteni. Ezek a szempontok lehetségesek, d(e mielőtt azt vizsgálnám, hogy ez a javaslat a sokféle szempont közül melyiknek felel meg, ebben a javaslatban az okok közül melyik a predonnináns, elöljáróban meg kell jegyeznem azt, Ibogy mi minden vonatkozásban, de különösen az adórendszabályok terén ellenségei vagyunk a novelláris rendelkezéseknek. A mi adórendszerünk annyira áttekinthetetlen, intézkedései annyira homályosak, hogy azokban nemcsak a nagyközönség nem tud tájékozódni, hanem a jogászi kar, sőt a bürokrácia különösen szakképzett tagjai sem ismerik ki magukat. '(Kabók Lajos: Még az adókivetők sem!) Éppen néhány nappal ezelőtt történt, hogy egy mindennapos alkalmazotti kérdésben vitába keveredtünk itt a képviselőháziban egy jeles ügyvéd képviselő kollégámmal és egy jeles pénzügyi szakember kollégámmal, amíg azután ki nem kerestem az illető jogszabályhelyet és meg nem bizonyosodtam arról, hogy nekem van igazam. 105. ülése 1940 május 3-án, pénteken. 497 így tehát önkéntelenül felvetődik a kérdés, nem volna-e itt az îaeje annak, hogy az ilyen felhatalmazáson alapuló rendeleti szabályozás és a novelláris szabályozás helyébe egy új és teljesen összefoglaló adótörvény javaslattal jöjjenek a képviselőház elét Tudom, hogy erre az az ellenvetés, hogy ezek a mai rendkívüli idők, ebben a kérdésben különösen, nem engedik meg az átfogó törvényalkotást, mert ezeknek az időknek az atmoszférája erre nem alkalmas. Ezt az ellenérvet el lehetne fogadni akkor, ha a kormányzat és a kormányzat ^ közvetlen elődei éppen eme rendkívüli időkben nem tették volna túl magukat ezen a tartózkodáson, amelyet most ezzel az összefoglalással szemben tanúsítanak és nem kényszerítettek volna keresztül olyan törvényjavaslatokat, amelyek az egész magyar jogrendszert felforgatták, átreformálták, mégpedig — hogy félreértés ne essék álláspontom felől — nem kívánatos irányban formálták át. (Kabók Lajos: Az csak természetes!) Mi tehát a felhatalmazáson alapuló rendeleti szabályozásnak és a novelláris rendezésnek elvi ellenségei vagyunk, de különösen ellenségei vagyunk az olyan novellának, r amely a novelláris szerkezetnek elemi szabályait sem tartja be. amely módosít és hatályon kívül helyez meglévő törvényeket anélkül, hogy. a jogszabályhelyre való hivatkozással megjelölné, leszögezné, hogy melyek azok az intézkedések. amelyek hatályon kívül kerülnek, és homályt hagy abban, a tekintetben, hogy egyes jogszabályok érvényben maradnak-e vagy hatályon kívül kerülnek. Ez a hiányosság, ez a homály azután kétféle következménnyel járhat. Az egyik következmény az, hogy a végrehajtási utasításra bízzák a homály eloszlatását, ami magyarul annyit jelent, hogy az igazgatás rendeleti jogkörben magához ragadja a törvényihozás feladatkörét, amire egyre több a példa. Ezt az állampolgároknak legalább formális biztonsága érdekében eddig is a legnagyobb mértékben elítéltük és ha sor kerül rá, ezután is be fogjuk jelenteni ezek ellen a tiltakozásunkat. A másik veszedelem, a másik következmény pedig az, hogy megmarad a homály. Az alsófokú pénzügyi hatóságok jóindulatától, - szakértelmétől és intelligenciájától függ majd az elintézés, aminek az a következménye, hogy megindul a panaszok légiója a közigazgatási bíróság felé, a felé a bíróság felé, amelynek szükséges és kívánatos tehermentesítéséről a legutóbbi évtizedben olyan sok szép szó esett itt a képviselőházban. Ha azt keresem, hogy ennek a jogszabályalkotásnak, ennek az új adótörvénynek, ennek az adónovellának mi a célja, milyen szempont dominál benne, akkor azt kell mondanunk, 1 hogy részben szociális mezbe öltözött fiskalitás, részben pedig újabb engedmény annak az úgynevezett korszellemnek, amelynek jelszavai mögött igen éles és igen kegyetlen tendenciák és egészen felszínes és igen könnyen cáfolható eugenikai frázisok húzódnak meg. A javaslat különféle vonatkozásaival foglalkoztak előttem képviselőtársaim, utánam is fel fognak szólalni pártomhoz tartozók is. Én csak az alkalmazotti vonatkozásokat akarom kiemelni és ezekkel kívánok foglalkozni. Nem azért korlátozom magam erre a területre, minthogyha egyéb szempontból ezzel a javaslattal kapcsolatban nem volna elégséges mondanivalóm, hanem azért, mert szükségét érzem • annak, hogy amikor nincs közkeletűbb jelszó,