Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

498 Az országgyűlés képviselőházának : mint a munkásnak, a magánalkalmazottnak, általában a dolgozóknak a védelme, akkor rámutassak arra, hogy ez a védelem valóban él a szavakban, sőt ha jóhiszemű vagyok, megállapítom, talán még a szívekben is, de gyakorlati cselekedetekben ez a védelem nem jut kifejezésre. Mielőtt azonban a javaslatban foglaltakra rátérnék, a rossz kodifikáció által szült ellenmondásoknak legalább itt a parlamentben való irányadó tisztázása céljából fel kell vetnem azt a kérdést, hogy megmarad-e az alkalmazotti kereseti adó mellett a különadó, és ha megmarad, megmarad-e az eddigi kimér etb en % Mi jól tudjuk, hogy ezt az alkalmazotti különadót a gazdasági válság kezdeteikor léptették életbe és ^kifejezetten átmeneti jelleget adtak neki. Később a válság kimélyül ésé vei ezt a különadót felemelték, egy íziben bizonyos kategóriákra vonatkozóan ugyan le is szállították, de maga a különadó megmaradt és sújtja éppen azokat a rétegeket, amelyeknek a keresete a legkisebb fizetésre vonatkozó újkeletű szabályok ellenére is általában megdöbbentően alacsony és amelyek az adóstatisztikusok szerint is sokkal többel járulnak hozzá az államháztartáshoz, mint amennyit például a magyar földbirtok adózik. Ezt újból és újból le kell szögezni, meg kell állapítani, bármennyire kihívjuk is ennek 'emlegetésével egyesek ellenmondását. T. Képviselőház! Ha van adóreform, amely^ sürgős, akkor az alkalmazotti kereseti adó pótlékolásának, az alkalmazotti különadónak a megszüntetése az és ha ez ma sem következik be, ha ezzel ma sem foglalkozik ez a javaslat és ha ezt ma is elveti magától a Ház, akkor ebből az a tanulság, hogy az alkalmazotti különadóból, a pótlékolásból eredő bevételt az állam már nem tekinti többé átmeneti, válságkiegyenlítő adó jövedelemnek, hanem egyszerűen a közháztartások bevételének integráns részéül tekinti; magyarul azt jelenti ez és úgy fogalmazhatjuk meg az erre adandó választ, hogy ez a különadó többé már nem pótlék, hanem az adókulcsnak a két és félszeresére való felemelése. T. Képviselőház! Egy másik kérdés: hoo fennmarad-e a jövedelemadó 60%-os megpótlékolása. Nekünk nem volna semmi kifogásunk az ellen, hogy a nagy jövedelmeket a jövedelemadón felül megfelelően megadóztatják;^ kifogás csak az ellen merül fel, hogy ez a pótlék a legkisebb jövedelmeknél is érvényesül. De kifogásunk van alaki szempontból is ez ellen, egyrészt azért, mert ez a pótlék egyfelől azt jelenti, hogy a progressziót nem kívánatos irányban korrigálja, mert egyformán 60%-os, vagyis a progresszió görbéjének mérséklésére szolgál, másrészt pedig azért, mert az eddigiekből nagyon jól látjuk, hogy ez az átmenetinek vélt és átmenetinek beállí tott intézkedés most már meggyökeresedett, szerves adóbevétellé vált. Elemi szükség volna tehát arra, hogy évi 6000 pengő jövedelemig — és ezt mi, alkalmazotti és munkásréteg, igen alacsonyán szabjuk meg — a jövedelemadó pótlékolása szűnjék meg, azonfelül pedig kellő progresszióval olvasszák be ezt a pótlékot a jövedelmi adó alaptételeibe. Csak a teljesség kedvéért vetek fel egy harmadik kérdést, még pedig azt, hogy meggyőződésem szerint — amennyire ez a rossz és áttekinthetetlen kodifikáció megérteni engedi — ezentúl is megmarad a 3600 pengős alkalmazotti fizetésig terjedő adómentes jöve05, ülése 194-0 május 3-án, pénteken. delmiaidó-niinimuin. En ezt a határt alacsonynak tartom, de ismerem a tendenciákat és tudom, hogy nem volna nagy sikerre vezető az a kívánság, amely ennek felemelése érdekében elhangzanék; viszont teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy ezen a mentességen rosszabbító értelemben bármiféle változtatás is történjék. Annál kevésbbé, mert hiszen ez a 3600 pengős mentesség tulajdonképpen nem is az alkalmazottaknak adott külön kegy, hanem részleges kiegyelítése, sajnos, csak részleges aequivalense annak, hogy azoknál, akiknek másfajta bevételeik, főleg földből, házból és általános kereseti adó alá eső járandóságból eredő hevételeik kerülnek jövedelemadó alá, ezt az adóalapul szolgáló jövedelmet a primer adóztatásnál — mint amilyen az általános -kereseti adó — megengedhető levonásokkal már nettósították, amire tudvalevőleg a munkásnál és az alkalmazottnál lehetőség nincs. Ezzel a 3600 pengős minimummal szemben hiánya a javaslatnak, hogy az 500/1927, számú pénzügyminiszteri rendelet, az úgynevezett Khö. 5. §-a 10. pontjának b) bekezdése, illetőleg az ehhez fűződő 1927. évi 50.000—VH/a. számú rendeletnek az illető pontra vonatkozó hetedik bekezdése szerint, ha valakinek alkalmazotti jövedelme a 3600 pengőt meghaladja, akkor ez jövedelemadóköteles akkor is, ha a jövedelemadórendelkezések alapján levonható összegek, tehát adó, adóssági kamatok stb. következtében a jövedelemadóalap 3600 pengő alá száll is. Ez az intézkedés állandó sérelme az érdekelt munkásoknak és tisztviselőknek és ennek a nagyon égető sérelemnek orvoslása ugyancsak hiányzik ebből a javaslatból. Fel kell említenem nekem is mint sérelmet azt, hogy a családi pótlék hozzászámítása igen sok helyütt érzékenyen felemeli azt a határösszeget, atmelyen túl SE alkalmazott és a munkás fizetése már jövedelemadó alá esik. Ilyen esetekben tehát azért a többletért kerülnek magasabb adó alá, amelyet tulajdonképpen jutalmul kapnak azért, hogy sok gyermekük van, hogy családjukban sok gyermeket kénytelenek eltartani. T. Képviselőház! Mindezeknek előrebocsátása után a törvényjavaslatban lévő alkalmazotti vonatkozásokat kell vizsgálnom és elsősorban azt kell sérelmeznem, hogy ez a novella megszünteti az eddigi parcellázó lehetőségeket. Készséggel elismerem, — inert hiszen a magam tapasztalataiból, a magam munkaköréből nagyon jól tudom — hogy ezzel ^parcellázással főleg a nagykeresetű vezetőknél igen sok visszaélés történt. Az új rendelkezés azonban — a 25. § —a mosdóvízzel együtt kiönti a gyereket is és emellett még nem is exakt fogalmazása. Nem exakt azért, mert például a 25. § *üzemi (üzleti)« jutalékról beszél és nem magyarázza meg azt, hogy ezen tulajdonképpen mit ért. Ha províziót ért ezen, akkor ennek a rendelkezésnek az lesz a következménye, hogy a részben fixumos, részben jutalékos alkalmazott, akinél a jutalék legalábbis ugyanolyan szerepet játszik, mint^ a fixfizetés, kénytelen lesz egész háztartását átállítani, mert hiszen jutalékát, provízióját az adórendelkezések miatt nem havonta, hanem évente csak kétszer kaphatja, Jha meg akar menekülni a súlyosabb adóztatás elől. Tehát neki, a gyenge félnek a munkáltató hitelezőjévé kell válnia, amit sem jogos, sem kívánatos állapotnak egyáltalában nem lehet tartani. Ha azonban ezen az üzemi és ützleti ju-