Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

Az országgyűlés képviselőházának nyugodt lelkiismerettel esküt tenni szerfeleit bajos. Helyesebbnek vélném, ha a követelések vagy váltók bonitásának vagy likviditásának meghatározása felvétetnék vagy pótlólag a javaslatba, vagy a végrehajtási utasításba, ismétlem éppen azért, mert hiszen a törvényjavaslatnak egy másik szakasza a felfedező esküt inaugurálja. A 28. $-ban van valami, amit nem értök, vagy talán rosszul .értelmezek, mert nem hiszem, hogy az igen t. miniszter úrnak az volna a szándéka, hogy a kényszertársulást progresszív adókulcs alapjává tegye; én legalább úgy értelmezem a szakaszt, hogy az egyes birtokosok, akik az 1935:1V. t.-c. rendelkezésénél fogva kényszertársulásban vannak, eo ipso az egész vagyont terhelő progresszív kulcs alá kerülnek, ami a legtöbb esetben rendkívül igazságtalan és méltánytalan lenne, mert hiszen a legtöbbnyire csak egyes kisebb birtokokról, néhány holdról van szó. Nem látom továbbá be, miért kell a 28. § 2. pontjánál az általános szabályoktól eltérőleg megállapítani a jövedelmet és a vagyon értékét, mégkevésbbé értem azt, hogy ezt rendeleti úton kell szabályozni. A 14. §-ban szó van a házadóróL Ezzel kapcsolatban tiszteletteljes kérésem, hogy ifaluhelyen, — mert azt hiszem, faluhelyen ez beválik — ne csak írásban kelljen a fellebbezést benyújtani, ahogy a 14. § előírja, hanem az elöljáróság előtt szóbelileg, tehát jegyzőkönyvi felvétellel is fellebbezhesse meg a fél, aki többnyire egyszerű ember, a házadó elsőfokú kivetését. A 12. § 3. bekezdése kedvezményt biztosít a nyaralókra vonatkozólag. A történelmi könyvekben olvassuk, hogy Mátyás királynak az az adója, amelyet a házak füstje, illetve kéménye után vetett ki, még ma is érezteti hatását abban a megrögzött szokásban, hogy a zsellér nem épít hajlékára kéményt, hanem a pitvaron bocsátja ki a füstöt. Azt hiszem, a törvény rendelkezése hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezeket a falusi házakat csinosabbá és egészségesebbé alakítsák a nélkül, hogy ezután súlyos adóterhet kellene viselni. A 32. §-ra vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy mivel általános fogalommeghatározás szerint a jövedelem a bevételnek XWJ cl megmaradt része, amely felett az adóalany rendelkezik, nagyon szűkszavúnak tartom a 32. §-ban a levonható tételek definícióját, azért, mert hiszen a termelési és kezelési költségeken kívül esetenkint még számos igen jelentős költség terheli, illetve terhelheti az erdőbirtokot, amelynek levonása iránt a törvényjavaslat nem intézkedik, így elsősorban például mindjárt a fázisadó a tőár kiszámításánál. A fázisadót is progresszív jövedelmiadóalappá, illetőleg annak húszszorosát vagyonadóalappá tenni, szerintem.! abszolút ellenkezik mindazzal, amit a javaslat indokolása igen helyesen a személyi adókra vonatkozóan megállapít. A 44. § kodifikálására vonatkozólag már bátor voltam élőszóval beszélni a miniszter úrral. Azt hiszem, ez egy stiláris módosítással érthetőbbé és könnyebbé válik. T. Ház! Most áttérek egészen röviden^ a családvédelmi intézkedésekre. Ebben a kérdésben, sajnos, nem értek egyet Cselényi t. képviselőtársamnak különben igen szakszerű beszéde isorán kifejtett álláspontjával, mert 105. ülése 19UO május 3-án, pénteken. 495 hiszen az egész kérdés most már hetek, hónapok, vagy talán már pár év óta úgy van beállítva, mint elsősorban küzdelem az egyke ellen. En tehát ebből a szempontból nézem a kérdést és itt elsősorban is méltányosnak és igazságosnak tartanám azt, hogy a családi pótlékot a 37. és

? a 42. §-ok szempontjából ne számítanák hozzá, mert az mégis nagyon visszás dolog, hogy ha valaki azért éri el a 10.000 pengőt, mert családi pótléka is van, vagyis éppen eleget tett azoknak a szempontoknak, amelyeket honorálni akarunk, ennek következtében elessék a kedvezményektől. En tehát ebből a szempontból a 37. és 42. §-oknál a családi pótlékot nem venném alapul. Ez volna az egyik. A másik pedig az, hogy a magam részéről éppen a nagyon sokat hangoztatott egyke elleni küzdelem és a többi folytán elejteném az adóosalád — nem adócsalás — fogalmát. (Derültség.) A múltkor egy értelemzavaró hiba került a kékbe, azért ismétlem meg, hogy: adócsalád, d-vel, és a kisbérleti törvény 3. §-ának az álláspontjára helyezkednék, amely egyszerűen a gyermekek száma szerint állapít meg bizonyos előnyöket, élő gyermekeknek véve a hősi halált halt gyermeket, illetőleg a meghalt gyermek unokáját. A javaslat rendelkezése következtében mi lesz igen gyakran az eset? Az, hogy egy idősebb házaspár — mint amelynek, ahogy az indokolás mondj ci ? cl legtöbb jövedelmi adóra kötelezett 7000 pengő körüli jövedelme van^ felnevelt négy-öt gyermeket, ezeket önállósíttatta, talán a katonaságnál szolgál egyik-másik, szóval nem tartoznak az adócsalád fogalmához — 60—70 éves korára arra ébred, hogy fizetheti a magasabb skálát annak ellenére, hogy éppen az egyke elleni küzdelmet igen sikeresen állotta meg. Ez volna a második megjegyzésem ebben a tekintetben. Természetesen ezeket a kedvezményeket a beruházási hozzájárulási pótléknál kifejezetten^ < alkalmaznám, mert hiszen a beruházási hozzájárulási pótlék első ízben az 1939. évi jövedelemre és az 1940es kivetésre vonatkozik. Ezeket a kedvezményéket tehát az 1939. évi jövedelemre is vonatkoztatnám, A családvédelmi rendelkezésekkel kapcsolatban a harmadik megjegyzésem a 10. §^ 2. bekezdésére vonatkozik. Gyakorlati jelentősége talán nincs, de a jelenlegi fogalmazás szerint annak lehetősége áll fenn, hogy ezután valaki üresen hagy egy-két lakást azért, hogy a kedvezménytől el ne essék, minthogy a megfelelő gyermekes családot oda abban a negyedben befogadni nem tud. Nézetem szerint tehát ezt kellene még valahogyan szabályozni, nehogy azután a lakásínség fokozásához vezessen ez a rendelkezés. A 38. $-ban foglalt rendelkezésre tényleg nagy szükség van. Itt csak röviden jelzem álláspontomat, mert már nem akarom hosszasabban az igen t. Ház türelmét igénybe venni. Ez a szakasz kontingentálja az adót, de ebben a tekintetben sokkal helyesebbnek és megfelelőbbnek tartok, éppen azoknak a szempontoknak is megfelelően, amelyeket az indokolás hangoztat, a személyi és hozadéki adók tekin, tétében, egy más megoldást. Az 1920:XXIII. te. 112. $-a, vagy a Hivatalos összeállításnak, gondolom, 156. §-a az összes adókat 75%-ban kontingentálja, nem pedig, mint ez a 38. §, amely tesakis a jövedelemadót és annak igen súlyos pótlékait — mert hiszen a beruházási hozzájárulási pótlék esetén 130% a jövedelemadópótlék: 60 + 40 + 20 + 10 = 130 — kontin-