Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

494 Az országgyűlés képviselőházának egyetértek az igen t. pénzügyminiszter úrnak az indokolásban kifejtett ama álláspontjával, hogy a jelenlegi időket és körülményeket nem tartja alkalmasnak arra, hogy egy általános, egy ütemben történő adóreformot valósítson meg. En ezt talán még azzal is megtoldanám, hogy ha a mai körülmények és a mai idők alkalmasak is lennének erre, egy adóreform megalkotása még abban az esetben sem volna olyan egyszerű és könnyű dolog, mint egyesek hiszik. Először is tisztába kell jönni azzal, hogy adóreformon tulajdonképpen mit értünk. Tisztelet a kivételeknek, de amikor adóreformról van szó, többnyire abban jelölik meg annak irányát, hogy bizonyos altruisztikus vonalon halad, hogy más fizesse az adót, vagy pedig, hogy az adóterhet az egyik termelési ágról a másikra hárítsák át. Ezt pedig kodifikálni és erre tartós adórendszert felépíteni szerfelett bajos. Még ha meg is van azonban alkotva az adóreform, teljesen bizonytalan, hogy esetleg annak a hatásai a gazdasági életben, a hiteléletben és magára az államháztartásra nem fognak-e nagyobb károkat és hátrányokat okozni, mint azok az anomáliák okoznak talán, amelyek megszüntetésére a reformot hozzák. Hiszen nálunk most már tulajdonképpen egy 90 éves adórendszerrel van dolgunk és ha nézzük az 1868., 1875., 1909. évi adókodifikáeiókat, kétségtelen, hogy egy bizonyos fokozatos, ha nem is talán folytonos, de fokozatos fejlődést láthatunk, viszont meg kell azonban azt is állapítanunk, hagy a jövedelmi adó alanyi jellegét az 5300-ias rendelet jóformán megszüntette azáltal, hogy kimondta, jövedelemadót akkor is fizetni kell, ha adóköteles jövedelem nincs. Ezáltal nézetem szerint a jövedelemadó bizonyos fokig és bizonyos esetekre hozadéki adóvá, tárgyi adóvá degradálódott. Bajos reformot megalkotni azért is, bajos újjáalkotni adórendszerünket, mert hiszen a reform újjáalkotást jelent, mert jelenleg nem igen vagyunk tájékozva a mai megnagyobbodott Magyarország adóviszonyairól. Hiszen az idegen megszállás alól felszabadult részek adóstatisztikája még nincs meg, vagy mindenesetre nem forog közkézen és azt hiszem, csak úgy becslés szerint gonldolom, a visszacsatolt becslés szerint gondolom, a visszacsatolt részek költségvetési és adó szempontból inkább deficitet jelentenek az államháztartás részére. Ez az érzéísem, részleteket nem hozok fel. Végül pedig Magyarországon egy egyenesadó reformnál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, amit talán a statisztikusok és a nagyközönség nem vesz kellően figyelembe és ez az, ami tulajdonképpen magában véve is nagyon sajnálatos, hogy a lakosságnak tulajdonképpen körülbelül negyedrésze fizet csak egyenesadót, tehát az adóteher az adókötelesek fejkvótájára átszámítva, körülbelül e négyszerese annak, amit a statisztika az egy lakosra eső adóteher tekintetében kimutat. Ennek természetesen az a logikus következménye, hogy a közvetett adó fontossága egyre nő és ez a tény is alátámasztja azt a tiszteletteljes kérelmemet, amelyet, azt hiszem, ,a zárszámadás tárgyalásánál voltam bátor a t. kormányhoz intézni, hogy immár a közvetett, illetve a fogyasztási adóknak statisztikáját is valamivel részletesebben kellene feldolgozni, mert hiszen a megterhelés mérve és annak ismerete egyik elő105. ülése 1940 május 3-án, pénteken. feltétele a további adótörvényeknek és a helyes intézkedéseknek. Helyeslem tehát az igen t. miniszter úrnak azt az elhatározását, hogy a fokozatos átépítés útjára lép, ahogy ő mondja és igen helyes, hogy egy jogszabálygyűjteményt helyez kilátásba az érvényben levő jogszabályokra vonatkozólag. Azt hiszem, ennek az ígéretnek tudható be az, hogy a törvényjavaslat végén az eddigi szokásoktól eltérően nincs utalás arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat milyen törvényhelyeket, milyen szakaszokat helyez hatályon kívül. A t. miniszter úr azt is mondja, hogy termeléspolitikai szempontok érvényesülését célzó intézkedéseket e törvényjavaslat keretébe nem vett be. Ezeknek ugyanis teljes összhangban kell lenniök a földmívelésügyi miniszter úr által tervezett termeléspolitikai javaslatokkal, így előterjesztésük csak az utóbbiakkal • kapcsolatban lehetséges. Mint ténymegállapítást, ezt a megállapítást is helyesnek tartom, csak annak a szubjektív aggodalmamnak adok kifejezést, hogy annak a jogszabálygyűjteménynek a fontossága, jelentősége, időszerűsége és tartama fordított viszonyban fog állni a földmívelésügyi miniszter úr által élőterjesztendő termeléspolitikai javaslatok megvalósulásával. Ezek után a javaslat egyes intézkedéseire leszek bátor egészen röviden rátérni. Mindjárt a földadóra vonatkozólag a 3. §-ban azt olvassuk, hogy az elemi csapások által okozott rendkívüli károk, ha azok kellő gondossággal nem voltak elháríthatok, adíóelengedésre adnak igényt. A »kellő gondosság« kifejezés nagyon tág fogalöm. Éppen a legutolsó ülésünkön volt alkalmunk — azt hiszem — az igen t. földmívelésügyi államtitkár úrnak egy interpellációra adott válaszából megtudni, hogy a jégkárbiztosítás példánl a kellő gondosság fogalmához tartozik. A törvényjavaslat szerint jégkár esetén adóelengedésnek van helye. Az volna tehát a kérdés, amelyet tisztázni kellene, hogy ha valaki elmulasztja a jégkárbiztosítást, ezzel vét-e a kellő gondosság ellen, igen vagy nem? Van azután még egy homályos intézkedés a földadóra vonatkozólag, még pedig az 5. § (3) bekezdésében, amely a másodszori bevetésről szól. Ez a szakasz ugyanis ezt a feltételt teszi meg kritériumnak, amelynek esetében az elengedés kisebb. Tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy a bevetés egymagában véve jövedelmet, vagy regresszust az első kárért abszolúte nem jelent, hanem csak kiadást okoz. Ha tehát a másodszori bevetés jég vagy árvíz, vagy egyéb következtében tönkremegy, akkor a másodszori bevetés puszta ténye nem lehet elesendő ahhoz, hogy az illető adóalany az adóelengedés mérve tekinteté ben hátrányosabb kezelésben részesüljön, mint aki másodszor nem vetett be és akit másodszor nem ért károsodás. A 18. és 21. §-okat illetően meglehetősen súlyos aggályaim vannak, különösen a felfedező esküvel kapcsolatban. A 18—21. §-ok ugyanis a jövedelem alapját és a nyers bevételt állapítják meg a kereseti és jövedelemadó kivetése szempontjából és akármi módon történt fizetést, jóváírást, váltót stb. szintén bevételnek számítják. Bocsánatot kérek, ezek a váltók és jóváírások a nem értékesített készlet pénzbeli értéke a fizetés és bevétel szempontjából olyan labilis tételek, amelyekre