Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-105
Az országgyűlés képviselőházának és gyógyítási célokat szolgáljak. Én ezt a kérésemet és igényemet a főváros nevében arra alapítom, hogy ez a segítőalap a fővárosnak körülbelül 25.000 emberre vonatkozólag pontosan ugyanazt a szolgálatot teljesíti, mint amelyet a imunkáspénztárak teljesítenek a maguk érdekeltjei javára az egészségvédelem és megelőzés terén. Hivatásuk pontosan azonos. A munkáspénztárak részére pedig —mint méltóztatnak tudni — biztosíttatik az adómentesség mindazokra a helyiségekre, amelyek & hivatásszerű oélt szolgálják, ÍIZ azonos elbánás elve alapján kérném tehát a kedvezményt a székesfőváros segítőalapjára is kiterjeszteni. Mélyen t. Ház! Hasonló adómentességet kérek a főiskolai ifjúság részére, akikről csodálatosképpen megfeledkezett a törvényjavaslat. A főiskolai ifjúságnak azok az intézmé : nyei, egyesületei, menzái, amelyek f a főiskolai ifjúság kulturális, hazafias nevelését és anyagi támogatását szolgálják, éppen úgy megérdemliík az adómentességet, mint akár az anya- és csecsemővédelem céljára rendelkezésre álló^ helyiségek vagy épületek, amelyeket a törvényjavaslat igen helyesen mentesít a házadó alól. Végül legyen szabad a 'mélyen t. kormányzat figyelmét felhívnom a székesfőváros által épített szükséglakások kérdésére. A székesfővárosi szükséglakások adózása még mindig nincsen rendezve, még mindig függő' kérdés. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy azok a szükséglakások, amelyeket az, állam adott a székesfőváros tulajdonába, adómentesek, mert nem volna indokolt és igazságos, — (mondja a javaslat — hogy ezek után a városokra — hogy úgy mondjam — ráoktrojált szükséglakások után azok adót fizessenek, amikor ezek az épületek állami tulajdonban adómentesek voltak. Ezt elismerem, ez helyes, de (méltóztassék ezt kiterjeszteni a székes főváros által épített összes szükséglakásokra. (Nagy László: Megvan!) Ügy tudom, hogy nincs meg. Mélyen t. Ház! Beszédem elején már céloztam árira, hogy röviden ki fogok térni az úgynevezett felfedező esküre, amelyet ebben a javaslatban a legnagyobb örömmel üdvözöltem és amelytől, megmondom őszintén, a legnagyobb pénzbeli eredményt várom sokkal inkább, mint a javaslatnak akármelyik más intézkedésiétől. Régi gondja volt nemcsak a kormányzatnak, hanem az adóügyekkel foglalkozó konstruktív polgári elemeknek, szakértőknek is, hogyan lehetne előcsalogatni azokat a vagyonokat és jövedelmeket, amelyek ebben az országban évtizedek óta nem jelentkeznek az adóbevallási íveken. En csak egyet szoktam, mint érdekes tünetet, példaként felhozni, éspedig azt, hogy ebben az országban például ékszer nincs, Magyarországon butonos, kolliés, drágaköves nők legfeljebb <&z r Operában vannak, a bevallási íveken semmiféle ékszer nincsen. Es Magyarországon rendkívül kevés (betétes van, és nem is hinnék, milyen kevés kamatozó tőke van ebben az országban. Nem is méltóztatnak talán elhinni, hogy Magyarországon a bevallási ívek szerint a ibanktrezorok úgyszólván teljesen üresek, azokban nincs seminal. (Derültség.) nincs azokban előkészítve egy esetleges gyors távozásra semmiféle (ékszer, semmiféle értékpapír, semmiféle vagyon, azok teljesen üresek. Mélyen t. Ház! Azt hiszem, nálam nagyobb szakértők és jobban hozzáértő egyének törték már a fejüket, hogyan lehetne ezen, az adó105. ülése 19U0 május 3-án, pénteken. . 489 bevallási íveken megnyilvánuló szörnyű nincstelenségen segíteni és az adóbevallási ívekben is egy kis vagyont, egy kis jövedelmet, különösen kamatjövedelmet, dividendát produkálni, amelyekből eleddig csak nagyon minimális tételeket tudott megadóztatni a kincstár. Ezeknek az eldugott, be nem vallott értékeknek felfedezésére, annak a vérveszteségnek az elkötésére, amelyet a magyar állam évtizedek óta szenved a budgetjében, nem tudok semmiféle más eszközt elképzelni, mint ezt a szerintem tökéletesen hatékony módszert, ameiy na nem is száz százalékig, de 50%-ig egészen bizonyosan nemvárt jövedelmeket és vagyonokat fog napvilágra hozni abban az esetben, ha a pénzügyigazgatóság érteni fog olyan esküszöveg összeállításához, amely esküszöveg alól kibúvó nem lehet, és én hiszem, hogy érteni is fog hozzá. Ezért félredobok minden úgynevezett jogi aggodalmat, amelyet bizonyos jogászi körök — féligmeddig talán igazoltan — hangoztattak ezzel az esküvel kapcsolatban; hogy például azt az új perrendtartás már hatályon kívül helyezte, hogy a régi perrendtartás érvényességének idején a m. kir. Kúria mondott ki olyan elvi határozatot, hogy az adós pedig nem 1 tartozik felfedni felfedező esküvel a maga vagyoni állapotát a hitelező előtt, kivéve természetesen a csőd és a kényszerfelszámolás esetét. Ezek az elméleti aggodalmak engem nem befolyásolnak, mert egyszerűen azt mondom, hogy magánérdekek védelmére mondta ki a Kúria a hivatkozott elvi határozatot, itt pedig az állam, a közérdek védelméről van szó. (Ügy van! Ügy van!) Azt a véleményt sem osztom, hogy »kár bevonni a bíróságot már megint a közigazgatás munkájába, hiszen a lakáshivatal idejéből tudjuk, hogy nem volt valami nagyon előnyös a bíróság tekintélyének megvédése szempontjából, hogy közigazgattattuk a bíróságot«. Nem osztom, mert jelen esetben a bíróság semmiféle közigazgatási teendőt nem végez, nem intézkedik, nem mérlegel, egyszerűen megkeresésre esküt vesz ki. Ez pedig tipikusan bírói perjogi feladat és kötelesség. Mégegyszer melegen üdvözlöm tehát a felfedező eskü gondolatát, mert hiszem, hogy olyan jövedelmeket fog eredményezni a kinetsárnak, amelyek azután lehetővé teszik, hogy a másik oldalon a gyengébbeket, a kisembereket még fokozottabban tudja tehermentesíteni és még mindig maradjon bevételi felesleg is belőle a maga javára. T. Ház! Most is csak azzal fejezem be, amivel a társulati adóról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor tettem. A törvényjavaslat indokolása azt mondja: csak ilyen szigorú rendszabályokkal lehet az adómorált megteremteni. (Gr. Festetics Domonkos: A legszigorúbb házkutatásokat a zsidóknál!) Az indokolásnak talán ezzel az egy mondatával nem értek egyet, mert adómorált mégoly szigorú rendszabályokkal sem lehet megteremteni. Az adómorál maga gondolati, fogalmi tartalma szerint morál, tehát a jóra, a helyesre, az igazságra való beállítottságának az állapota, tehát egy sua sponte valami, egy a jóra való beidegződöttség, amelyet kogens rendszabályokkal, parancsokkal és tilalmakkal nem lehet előmozdítani, de elő lehet mozdítani la közszellem nevelésével, a közszellem átalakításával, (Gr. Festetics Domonkos: A harmadik zsidótörvénnyel!) azzal a gondolattal, amelyet az egész magyar társadalominak imagávé kell tennie, hogy a ke* resztény és nemzeti megújhodáshoz, a keresz-