Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

490 Az országgyűlés képviselőházának tény és nemzeti világnézethez hozzátartozik az is, hogy becsületesen tedd meg állampolgári kötelességedet nemcsak a rajvonalban, de a belső stratégiai vonalon is és akkor is, amikor anyagi áldozatot kér tőled az ország. En* nek a belső lelki és szellemi átalakulásnak — állitom — már az útján vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezen az úton és csak ezen az úton lehet adómorált teremteni és ezen az úton lehet ránevelni a magyarságot arra, hogy ma, amikor már, íhála Isten, öncélú ország vagyunk, módosítsa egy kicsit a régi közmondást: »Vitáim et sanguinem, sed avenam non«, hanem mondja azt, amit a Biblia mond: Megadom a császárnak, ami a császáré és megadom Istennek, ami az Istené. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Bródy ErnŐ! Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére még vissza fogok térni a megfelelő alkalmakkor. Most méltóztassék megengedni, hogy magával a javaslattal foglalkozzam. Ennek a javaslatnak általános vitájában tulajdonképpen csak a részletekről lehet beszélni. Ebben a javaslatban van adómérséklés, van (benne szociális rész, van benne adóemelkedés és az általános vitát tulajdonképpen elvágja a törvényjavaslat indokolásának két része. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Bródy Ernő: Az egyik azt mondja, hogy nem kíván most egy nagy adóreformmal jönni, hanem, az átépítésnek egyik léposőzetét építi fel. A -másik egy közérdekű kívánság, hogy végre az emberek^ tudják, mik az adókötelezettségeik, ismerjék azokat és ebben a dzsungelben kiismerjék magukat. Ezt kívánja a pénzügyi kormányzat azzal, hogy végre a jogszabályok gyűjteményét együttes alakban foígíja elénk hozni. Erre nézve azt mondja nekünk a törvényjavaslat indokolásiam hogy e javaslat törvényerőre emelkedése után az egyes egyenesadókra vonatkozó jogszabályok gyűjteményes összefoglalását ki fogja adni. Gondoskodni fog arról, hogy — így fejezi ki — (olvassa): »...az élő magyar egyenesadójog a maga teljességében az adózóik és a pénzügyi közigazgatás rendelkezésére álljon.« Legyen szabad ezt helyreigazítanom. Nem az élő magyar egyenesadójog, hanem inkább az élő magyar egyenesadókötelezettség fog itt rendelkezésre állni. Most áttérve rögtön a részletekre, méltóztassék megengedni, hogv legelső sorb an a gyermekkedvezmény kérdésével foglalkozzam. Szerénytelenség nélkül legven szabad azt mondanom, hogy én már ezelőtt 24 évvel, a jöye^ delemadó részletes életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, tehát 1916-ban tettem erre vonatkozólag indítványt a képviselőházban, amelyet azonban akkor, Teleszky pénzügyminisztersége alatt nem fogadtak el. Nekem tehát sziahad különös örömmel üvözölnöm, mint régi álomnak megvalósulását, ennek a gyermekkedvezménynek megadását. De most rögtön belemegyek ennek részleteibe, hogy vájjon praktikusan mit ér ez és mit jelent. - Itt két vonatkozás és intézkedés van. Az 105. ülése 1940 május 8-án, pénteken. egyik azt mondja a házadóknál, hogy a pénzügyminiszter adókedvezményben részesítheti azokat a házbirtokosokat, akiknek bérházában lakó családok gyermekeinek száma az Öszszes lélekszámnak — háztartási alkalmazottak figyelmen kívül hagyásával — legalább a felét ^teszi ki. A kedvezmény mértékét és az eljárás szabályait a pénzügyminiszter rendeletileg fogja megállapítani. Szerintem nem kellene ilyen feltételekhez kötni a megállapítást, hanem általában meg kellene adni a kedvezményt minden feltétel nélkül, tekintet nélkül arra, hogy a felét teszi-e ki vagy nem teszi ki a felét. Azt kívánnám még ezzel kapcsolatban, hogy ne történjék ez majd későbh rendeleti úton, hanem maga a törvény állapítsa meg. Végeredményben, amikor ilyen fontos kérdésről és ilyen kedvezményről van szó, a törvényhozás maga mondja meg, hogy mit akar. Ez az egyik észrevételem. A másik, amire felhívnom a mélyen t. államtitkár úrnak a figyelmét, a következő kérdés. Bár a törvényjavaslat elgondolása helyes, kérdezem, hogy a gyakorlatban hogyan fogják megvalósítani, ainit a törvényjavaslat tartalmaz? Azt mondja (felolvassa): »Azokat a házbirtokosokat, akik a bérházukban lévő lakásokat kizárólag többgyermekes családoknak adják hérbe és ezt az elhatározásukat a magyar királyi adóhivatalnál... előzetesen nyilvántartásba vétették, az a kedvezmény illeti meg, hogy a kivetett házadlóból — minden lakás után külön-külön kiszáxnitva — egy-egy gyermek után évenként 5—5%-ot kell mindaddig törölni, amíg a kedvezmény feltételei fennállanak.« Jelenleg érvényben van a kötött forgalom, nincs felmondási jog. Nem lehet felmondani a lakóknak, miután a rendkívüli lakáshiány folytán a kormány szükségesnek találta mind a lakbéremelésnek, mind a felmondásnak tilalmát rendeletileg kimondani. Most mi történik? Azt mondja, hogy ha előzetesen bejelenti a háztulajdonos: engedjétek hozzám a kisdedeket, nem teheti meg, mert a felmondási jog korlátozza ebben. Ez csak az új házakra vonatkozhatik. Ha azt nézem, hogy jelenleg

1 hány lakás van a Budapesten felépült házakban, azt látom, hogy körülbelül 290.000 a lakások száma; a kis tételekre nem vetek súlyt. Tehát 290.000 lakásban ez a gyermekkedvezmény nem valósítható meg ebben a pillanatban egészen egyszerűen azért, mert a felmondási tilalom érvényben van. Akármennyire kinyílik tehát a háziúr keble és szíve, nem tudja megvalósítani a törvénynek ezt a rendelkezését. Rögtön ott vagyunk tehát annál a kérdésnél, amelyről különösen szólani akarok, az építkezés kérdésénél. Valamennyien elismerjük, — magamat is bele kell számítanom, hiszen én magam interpelláltam ebben a kérdésben — hogy a jelenlegi viszonyok között úgy a lakbéremelési tilalom, mint a felmondási tilalom helyes, viszont ez csak átmeneti állapot lehet. A végcél nem lehet raás, mint a szabadforgalom helyreállítása, a lakások megkötöttségének megszüntetése. Ennek pedig csak egyetlen előmozdítója lehet: az építkezés.^ Ami az építkezést illeti, az utóbbi évtizedek folyamán megismerkedtünk a hatósági építkezés fogalmával, amely tőkehiány, lakásuzsora, vagy lakáshiány idején használatos.