Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

Az országgyűlés képviselőházának Mindig csodálkozom azon, hogy a kisgazda-, a földmunkásember helyett másnak fáj a feje. Ne féljenek. Menjenek le Kiskőrösre' ahol a homokbuckákból paradicsomot teremtett az ottani kisgazda-, földmívestársadalom. Adjunk nekik földet! Nekem erős a gyanúm, hogy a tiszttartó ott állt az istálló másik szögletében, amikor a képviselő úr — mint mondotta — előadást tartott az egyik uradalomban. Ott történt, — amint elmondja — hogy az egyik gazdasági cseléd azt mondta: »Uram, rendben van minden, de ki fog minket reggel felkelteni?« Én már mindenféle érvet hallottam életemben a földreform ellen. Hallottam a nagybirtok érveit, amit a földreform ellen felhoztak, hallottam azután, amit a kisbirtok mellett hoztak fel, hallottam radikális, hallottam szociális, hallottam feudális érveket, de egy kisgazdának kellett ide a Házba kerülnie, hogy felhozza azt, hogy megkérdezték tőle: uram, M fog akkor minket reggel felkelteni? Megnyugtatom a képvise'lő urat, hogy azt az illetőt, aki ezt kérdezte, most sem a zsidó nagybérlő vagy a zsidó nagybirtokos szokta felkelteni. Az ember megszokja a pontos felkelést katonakorában, ott megszoktuk, hogy négykor fel kell kelni. Emlékszem magam is rá, hogy amikor már a katonaságtól szolgálaton kívüli viszonyba kerültem, hónapokon át minden reggel 5 órakor felébredtem. Ne féljen tehát Börcs képviselőtársam, hogy nem lesz majd valaki, aki felébreszti a kisgazdát a saját birtokán. Azt még elhiszem, hogy most fel kell kelteni, de a saját birtokának megművelésére magától fel fog ébredni. T. Ház! Mindezt csak azért mondtam el, inert meg akartam világítani ezzel, a pénzügyi javaslattal kapcsolatban, nem elég a még olyan szociális adójavasíat sem, a földbirtokrendezés teljes és alapos megoldása nélkül ezt az országot talpraállítani nem lehet. Ez egyszer egészen bizonyos. Ha nem szaporítjuk száz- és százezer számra a kisgazdaportákat, akkor nem tudjuk a helyünket úgy megállani, mint ahogy megálljuk akkor, ha a kisgazdaportákban mindenütt ott állnak majd a védők. Sajnos, tapasztaltam ezt, amikor a cseh porták padlásain voltak a gépfegyverek ellenünk felszerelve. A haza védelmében tehát igenis minél több önálló kisgazdaportára van szükség, akkor — történjék bármi — ezt a nemzetet meglepetés nem ériheti. Ezzel ezt a kérdést befejeztem. A földadó ügyében tisztelettél kérném az új osztályozást. Elhiszem, hogy ez pénzbe kerül, de feltétlenül szükség van rá, mert itt óriási igazságtalanságok történtek. Ez az új osztályozás sok helyen megtörténik, ahol kérik, ahol felhívják .rá a figyelmet, de ez nem elég. Általános rendezésre van szükség,' mert ki kell húzni a szegény emberekből azt a tüskét, hogy az ő földjük sokkal hátrányosabb osztályozást kapott, mint például a szomszédos nagybirtok. Ennek az igazságtalanságnak a megszüntetésével itt rendet kell teremteni. Hiszen tudjuk, hogy a kataszteri tiszta jövedelem megállapítása száz eset közül 90-ben a kisbirtok hátrányára történt. Ezt a megjegyzést voltam bátor tenni a földadóra vonatkozólag. Felvetem azonban mélyen t. pénzügyi államtitkár úr azt a kérdést, hogy amikor egy gyárnál leírásnak van helye, ha elkopnak a [szerszámok, a gépek, miért nincs helye ilyen leírásnak a mezőgazdasági üzemben? Ha a 105. ülése 19 UO május 3-án, pénteken. 483 gazda elkoptatja a cséplőgépét, újat kell vennie, de nem törődnek azzal, hogy a régit ócskavasnak adta el és a helyett vesz újat, mort a mezőgazdasági üzemnél leírás nincs. Ezt én nagy igazságtalanságnak tartom. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a véleményemet a volt kisgazdavezér, Mayer János is helyesnek tartja. (Derültség,) Az elkopott gépek leírása a mezőgazdasági üzemek számára is éppen olyan fontos, mint a gyári üzemekben (Mayer János: Ügy van!), hiszen elkopik az eke, a vetőgép, cséplőgép és a traktor is. Itt tehát tessék intézkedni. (Temesváry Imre: Megvan rá a lehetőség!) De nincs meg olyan mértékben, mint ahogyan kellene. Vagy itt van a házadó kérdése. A 10 §. azt mondja, hogy (olvassa); »a pénzügyminiszter adókedvezményben részesíti azokat a ...« stb., stb. En tisztelettel beterjesztenék errevonatkozólag egy határozati javaslatot, amely így szól (olvassa): »Mondja ki a t. Ház, hogy a 10. § (1) bekezdését olyképpen módosítja, hogy a »pénzügyminiszter 'adókedvezményben részesítheti« szöveg helyett »adókedvezményben kell részesíteni« új szöveg jön." De a házadóval kapcsolatban van ínég egy másik kérdés is. A 12. § 1. és 2. pontjaiban foglalt intézkedéseket nem tartom eléggé szociális jellegücknek. Ahol ugyanis a község lélekszáma az 5000 lakost nem éri el és a ház földiből vagy vályogból épült, ott a javaslat szerint az egyszobás lakás után — azt hiszem — 4 pengőt kell fizetni. Nekem az lenne a tiszteletteljes indítványom, hogy ha valakinek egy kis egyszobás viskója van, földből, — amint nálunk mondják — vert falból, vagy legjobb esetben vályogból, saját maga által összetákolt viskója van, ez után — különösen, ha gyermek van — igazán ne kelljen adót fizetnie. Ezért tehát beterjesztem azt a II. határozati javaslatomat, amely oda konkludál, hogy a kétszobás házak után, legyenek azok akár 500 vagy ezer lakosú községben, Iha a kétszobás ház tulajdjono'sánaík három gyermeke van, tehát öten laknak abban a két szobában, tekintet nélkül arra, hogy a ház vályogból vagy kőből épült, a ház tulajdonosának ne kelljen adót fizetnie, még 4—5 pengőt sem, hanem az ő háza is adómentes legyen. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem be: »Mondja ki a t. Ház. hogy a 12. § 1. és 2. pontját olyképpen módosítja, miszerint: a község lakóinak létszámára való tekintet nélkül, az építési anyag figyelmen kívül hagyásával, az egyszobás lakások adómentesek, a kétszobás lakások adómentesek az esetben, ha legalább háromgyermekes, család lakja«. (Helyeslés.) Az agglegényekre, \ kedvenc témámra, majd még külön rátérek ' röviden, most csak azt jegyzem meg, hogy — amint az egész javaslatból látjuk — az agglegényektől elvesznek ugyan, de nem adnak annak, akinek családja van. Akinek nincs családja, attól elvesznek: ez rendben van, sőt, javasolni fogom, hogy még többet vegyenek el, de viszont adjanak annak, akinek nagy családja van, adjanak legalább ilyen 2—3 pengős kedvezményeket, ami lényegében nem jelent sokat. (Szász Lajos államtitkár: Milliókra megy!) Majd elvesszük a jövedelmi adónál. Az 1,200.000 pengős jövedelemből nem 40 százalékot veszünk majd el, hanem 60 százalékot és mindjárt megvan a fedezet. Pontosan kiszámítom, (Szász Lajos államtitkár: Csakhogy nincsen egyetlen 1,200.000 pengős jövedelem sem!) kitanítottak engem ebben a