Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

Àz országgyűlés képviselőházának kérdésben nagy statisztikusok, akik ugyanott foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. T. Képviselőház! Egy másik kérdés a kis földhaszonbérlők kérdése. A javaslat azt mondja a földihaszonbérletekre nézve, hogy akik egy község határában csak annyi földet művelnek, amennyinek kataszteri tiszta jövedelme 25 pengőt, — 21 és még nem tudom mennyi arany koronát — tesz ki, azok mentesek az általános keresleti adó alól. Itt megint a gyermekek számát kell figyelembe venni, mert hiába elég az a kis föld az apánaik és az anyának, mi lesz azzal a 3—é—5 gyermekkel. Beterjesztem tehát a következő határozati javaslatot: »Mondja ki a t. Ház, hogy a 17. §-t a következő szöveggel bővíti ki folytatásként: »Amennyiben a fenti földihiaszonbérlőnek legalább három gyermeke van, úgy a bérelt földnek összes kataszteri tiszta jövedelme 50 pengőt (43.10 arany koronát) tehet ki«. Rátérek sietve a jövedelmi adóra. Őszintén meg kell mondanom, hogy amikor Magyarország miniszterelnökének havi fizetése 2000 pengő körül mozog, amikor egy miniszternek nincs 2000 pengő fizetése, amikor aa általunk nagyrabecsült államfő tiszteletdíja a legkisebb egész Európában, akkor nem tudom megérteni, hogyan lehetséges az, hogy az egymillió pengő évi jövedelemmel rendelkező emberrel szemben, akinek egy hónapban majdnem százezer pengője, de legalább 80.000 ezer pengője van, a kincstár olyan szerény és csak 38 százalékot vesz el. (Szász Lajos államtitkár: De ninc3 olyan!) Lehet, hogy nincs olyan, de olyan van, akinek 48.000 pengő, illetve havi 4000 pengő jövedelme van, tehát kétszer anynyi, mint Magyarország miniszterelnökének és mégis mindössze 11 százalék az adója. (Cselényi Pál: Pótlékolják!) Nem akarok erre vonatkozólag írásban beterjeszteni javaslatot, mert tudom a sorsát, de rá kell mutatnom arra, hogy ezeken az antiszociális és nem progresszív alapon felépült jövedelmi adókulcsokon sürgősen változtatni kell. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Németországban azt mondották, az 50—60—80.000 márka jövedelmű embereknek: Uram, maga holnaptól kezdve (havi 1000 márkáért dolgozik; ha nem tetszik, ajánljuk magunkat. Nem akarok demagógiával élni, én nem vagyok a gazdasághoz, a gyári és mezőgazdasági üzemhez szükséges tőkének az ellensége, mert aki ellensége, az demagóg, nem érti a dolgot; (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) én nem akarom a tőkeképződést sem meggátolni, hiszen erre van alapozva a polgárság léte és az állam gazdasági ereje, én csak a kirívó eseteket, ezeket az ellentéteket akarom megszűntetni, amelyek nem helyeselhetek. Ha a 120.000 pengőből elvesznek 22.000 pengőt, marad még neki majdnem 100.000 pengője. Ez maga eleget mond. S itt legtöbbször könnyen szerzett vagy on okról van szó, amit legtöbbször örökölt valaki, beleült, belecsöppent. Ha valaki bálmilyen értékes munkát végez, valamelyik vállalatnál, pénzintézetnél, vagy üzleti vonatkozásban, ám tessék becsületesen megfizetni,. legyen neki kétszer annyi, mint annak a miniszterelnöknek, aki az egész ország sorsát kénytelen az egész világ előtt intézni, fáradságot nem ismerve, de ezek ellen az égbekiáltó számok ellen óvást kell emelnem, mert ezek adják rá az országra az antiszociális bélyegzőt. Ezt a bélyegzőt le fogjuk kaparni ! Itt van az agglegény adó. Azt mondották bizonyos társaságokban, hallottunk a nagyra1Ô5. ütése 19 U0 május 3-án, pénteken. becsült Epol.-nál, hogy ez inkább családvéde lem. Én azonban nem igen látom itt a családot. Csak azt látom, hogy aki agglegény, az fizet, — szerintem keveset — de nem látom azt, hogy mi lesz azzal, akinek 5—6—8—10 gyereke van. Mindenekelőtt egy elvi kijelentést teszek. Felelősségem teljes tudatában, megfontolva és meggondolva — tisztelet a kivételeknek — kijelentem: én a nemzet szempontjából az agglegényt leiértékű embernek tartom. Ismétlem: tisztelet a kivételeknek. Vannak esetek, hogy egy tanárember nem tud megnősülni, mert havi 103 pengő a fizetése. (Rapcsányi László: De mennyi van!) Ezek, amiket most mondok, azokra vonatkoznak, akik kényelemszeretetből kerülik az oltárt és az anyakönyvvezetőt, akik vagyonnal rendelkeznek, akik értékei egyénileg ennek az országnak s ezt az értéket át tudnák plántálni a gyermekeikbe és így tovább élne a nevük, a tehetségük és értékük a nemzetben, de vétenek ezen értékek ellen, tehát megérdemlik nemcsak azt, hogy adóval sújtsuk, hanem más tekintetekben is háttéribe szorítsuk őket. Mindenekelőtt kijelentem azonban, hogy minden agglegénykérdést csak egyénileg vagyok hajlandó elbírálni, mert nem lehet pálcát törni afelett, aki esetleg elhalt, hősi halált halt bátyja gyermekeit tartja el, akinek esetleg, mondjuk olyan csekély a fizetése, hogy nem tud megélni

% Vannak ilyen kivételek, de nagyjában és egészében a legszigorúbb intézkedéséket kérem. Ezek nem adnak katonát a hazának. Hiszen jól tudjuk, hogy egy esaládban két gyermeknek kell lenni, hogy pótolják az apát és az anyát, de ezzel még mindig nem szaporodik a nemzet. A harmadik gyermektől kezdve mondhatjuk, hogy a nemzet jövője biztosítva van, de ez még mindig csak a kezdetet, a legkisebb biztonságot jelenti. Indítványozom ezért, — anélkül, hogy írásban is megtenném, inkább csak felhívom erre a figyelmet — hogy aki 30 éves elmúlt, — mint a javaslat mondja — évi 25%-kai magasabb jövedelmi adót fizessen, ha nem igazolja, hogy tényleg a kis fizetése miatt nem nősül. Ezt is az évi jövedelemhez kötném. (Rapcsányi László: Ügy van!) Nem adóztatnám meg ezen a címen a 100 pengős jövedelmű szegény embert, aki szeretne családot. Ismerek olyanokat» akik a szerelemtől majd meghalnak és nem tudnak összeházasodni, mert a vőlegénynek nincs tisztességes jövedelme. Ezt még külön büntetni nem lehet. Ki kell tehát mondani, hogy egyénileg kell az eseteket elbírálni. Tessék bevallásokat adni. Büntető szankció terhe alatt mondják meg, miért nem iősülnek. Akkor egyik, vagy másik mentesül, de viszont hallottuk tegnap is egy beszédben, vannak ezerholdasok, bérháztulajdonosok, stb. nyugdíjasok, akiknek gyermekük nincs. En tehát indítványozom, hogy a kivételeket leszámítva, ez a 25 százalékkal magasabb jövedelmi adó vettessék ki, mint a törvényjavaslat mondja, a 30 évesekre, de azontúl évenként egészen az 50 éves korig minden évben hozzájöjjön 1 százalék, 50 éves korától pedig valaki már 45 százalékos adótöbbletet fizessen élete végéig. A másik kérdés, amelyre a figyelmet rá akarom terelni, az, hogy a hivatalos előléptetéseknél te'ssék módot adni a családosok támogatására. A hivatali előléptetésnél feltétlenül és minden körülmények között kerüljön előnybe a nős ember ,a nőtlennel szemben, egyenlő tehetség és kvalifikáció mellett, me-