Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-105
482 Az országgyűlés képviselőházának ezt idejekorán kell megtenni, nem szalbad késnünlk jmég egy percet sem, mert ezek olyan előnyben vannak, mint imiások most bizonyos onszáigok megszállásánál. (Derültség.) T. Képviselőház! Legyen szabad egy másik lényeges kérdést is szóvátennem — és örülök, hogy az igen t. pénzügyi államtitkár urat ilyen jókedvűen itt látom. (Derültség.) En nem vagyok jogász, én katonatiszt voltam, mielőtt a politikai pályára léptem, de. úgy képzelem a dolgot, hogy az adótörvényeket és egyáltalán minden törvényt úgy kell ( megfogalmazni (Antal István államtitkár és Szász Lajos államtitkár felé): rá is vonatkozik, (Derültség.) — hogy a legegyszerűbb ember is elolvasván, megértse azokat. Annakidején, amikor 1920toan meghoztuk az alaptörvényt, a legkellemetlenebb helyzetben voltam. A törvény meg volt már szavazva s akkor két hétre rá összeültek tudós jogászképviselőtársaim és azon vitatkoztak, hogy tulajdonképpen mi volt a törvényihozó intenciója. (Derültség.) Egymátsközt nem értették meg a törvényt. (Szász Lajos államtitkár: De nálunk tisztában vannak vele!) Mélyen t. államtitkár úr, még a végrehajtók sem értik meg ezeket a törvényeket. (Derültség.) Tessék iái törvényeket világosan, magyarosan megfogalmazni, ne kelljen egy tanult. Magyaróváron végzett földibirtokosnak is fiskálisokat fogadnia, akik, amikor már egymás között konziliumokat tartottak a többi ügyvéddel (Derültség.), magynehezen kisütik, hogy tulajdonképpen mit is akar a törvény. Fontos kérdés még a létminimum kérdése. Ez nem számszerű dolog, ez nem a szám, hanem a száj kérdése. Az szabja meg a létminimumot, hogy hány szájnak kell kenyeret adni. Mert hiába mondok én 600 pengőt vagy 1000 pengőt; az 1000 pengő sok lehet ott, ahol csak egy ember van feleség nélkül és kevés lehet, vagy csak az éhenhaláshcz leihet elég ott, ahol 3—4—5 vagy 6 gyerek kéri a mindennapi kenyeret. Mit értek én ezen 1 ? Azt, hogy az egyszerű, egészséges, ^tisztességes lakást, a hideg ellen védő szükséges ruházatot és a rendes táplálkozást az az egyszerű munkásember megkövetelheti, — nem a maga érdekében — hogy ne 60, hanem 70 éves korában haljon meg és hogy munkaképes munkása lehessen ennek a hazának. (Ügy van! jobbfelől.) Tisztességes lakás, ruha és élelmezés, ez az a létminimum, amire szüksége van bizonyos számú tagból álló családnak. Mert ha a pénzügyminiszter, — ez nem vonatkozik a mostanira, én általában beszélek — a pénzügyi kormányzat elvesz abból a létminimumot el nem érő összegből \csak egy pengőt is, leihet, hogy a kis Jancsi gyereknek, vagy a Jóska gyéreiknek vette el a reggelijét, vagy a vacsoráját. Égbekiáltó bűnök származhatnak abból, ha erre nem gondolunk, tehát igenis rá kell gondolni és az a leglényegesebb minden adónál, hogy csak ott szabad egy fillért is adóra igénybevenni, ahol az az életet, az exisztenciát nem támadja meg. Ezzel végeztem. Ezeket kívántam úgy általánosságban, mint irányelveket ehhez a javaslathoz és a véleményem szerint a jövőben a pénzügyminiszter úr által mindenesetre a Ház elé hozandó javaslatokhoz mint szerény felfogásomat elmondani. Mielőtt rátérnék a javaslat egyes szakaszainak részletes tárgyalására és kritizálására, legyen szabad felhívnom a t. Ház figyelmét arra, hogy azokat az időket éljük, amikor szociális törvények gvors meghozatalára . .. Elnök; Kénytelen vagyok a képviselő úr 105. ülésé 19 UO május 3-án, pénteken. figyelmét felhívni arra, hogy (beszédideje már majdnem teljesen lejárt és még mindig csak kilátásba helyezte,-hogy rá fog térni a javaslatra. Meskó Zoltán: A részletekre. Elnök: A részletek a 'bizottságban fognak tárgy altatni. Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni, a javaslathoz szólni. A Ház ideje drága és más felszólalok is vannak. Meskó Zoltán: Meghajlok, mint régi parlamenti ember, az elnöki figyelmeztetés előtt. Szóbotlást követhettem el, amikor részleteket mondtam. En általánosságban beszéltem az általános pénzügyi politikáról és ennek a javaslatnak általános részleteiről, (Általános derültség.) ami magában foglalj a egyes szakaszait is. (vitéz Hertelendy Miklós közbeszól.) Kedves képviselő úr, igenis inthet, mert arról beszéltem, mert amit elmondtam, vonatkozik a földadóra, a kereseti adóra, a házadóra és az egyéb rendelkezésekre is. Ha másra nem vonatkoznék, az egyéb rendelkezésekre mindenesetre vonatkozik. Legyen nyugodt, huszonöt éve tudom a leekét. Nagy mesterektől tanultam. Abban az időhen még tanultunk és nem tudtunk mindjárt. {Derültség. — Igaz! Ügy van! balfelöl. — Keményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ebben sok bölcsesség van!) A pénzügyi törvényeknek, a pénzügyi adójavaslatoknak is szociális jellegű elknek kell lenni, olyanoknak, hogy nemcsak az egyes adózók íeherviselőképességét, hanem mindenekelőtt családi állapotát is figyelembe vegyék. ,\ türelmetlenül várakozók olyan intézkedéseket vártak már ebben a javaslatban is, —hogy strikte ehhez a javaslathoz szóljak — melyek nemcsak adót hajtanak be. hanem nagyobb mértékiben juttatnak is. Mert ezek az intézkedések, amelyeket én követelek, nemcsak arra jók. hogy megnyugtassák a türelmetlenül várakozókat, hanem arra is, hogy körülbástyázzák a mai viharos időkben az ezeréves keresztény Magyarországot. Látom a lámpáról, hogy az időm lejárt, ezért tisztelettel kérek eery félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást a képviselő úrnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Meskó Zoltán: T. Ház! JÉn tehát ezt a törvényjavaslatot mindenekelőtt a. család- és a faj védelem szemnoniiából bírálom. Ellenzéki állásfoglalásom ellenére leszögezem, alkalmam volt nem egy esetben meggyőződni arról, hogy a pénzügyminiszter úr, multiának megfelelően, nem tagadta meg régi fajvédő gondolkodását, telhiát remélem, szavaim termékeny talajra találnak a továbbiakban is, amikor fp.jvédelmi és családvédelmi elgondolásaimat előadom. Egy precedens van előttem, tehát legyen szabad válaszolnom Börcs János képviselőtársamnak, aki szóvátette' felszólalásában, hogy a gazdasági cseléd, akinek mindennapi bére vagy kommenciója megvan, nem kíván földet, meg van elégedve. En régi agrárius vagyok, a m'agyar fÖldmívesnéünek egyik régi harcosa és merem állítani minden szerénytelenség nélkül, hogy ismerem a magyar földmívelőnépet, mert közötte járok már több mint egy negyedszázada, nyitott szemmel és meleg szívvel. Engem kicsit gondolkodóba ejtettek képviselőtársam szavai és csodálkozást keltett bennem. . amikor azt mondta, hogy először tanítani kell ezeket az embereket, mert ma még nem alkal-' masak az önállóságra. Eszembe jutott a káp-. lárom kinn a Dolomitokban: nem tanította azt senki sem önállósáera és mint járőrparancsnok gyönyörűen teljesített önálló feladatókat.
