Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

456 Az országgyűlés képviselőházának időmiből nem futná ki és így ezt a következő szerdára hagyom. {Derültség a szélsőbalolda­lon. — Hubay Kálmán: Ha lesz!) Legyen sza­bad inkább megemlítenem, hogy nem a zsidó bankok ellen szólalok fel, hanem a keresztény tisztviselők érdekében. A keresztény tisztviselők egyesülete kér­dést intézett tagjaihoz és kérdőívekben kér­dezte meg, mi- van a zsidótörvény végrehajtá­sával az általuk szolgált banknál. A befutott válaszokat összegezték, eljuttatták a kormány­biztossághoz és megállapították, hogy igen, vannak 200—300—400 pengős büntetések, de ezekkel nem lehet visszarettenteni azt a ban­kot, amely 150.000 pengőt takarít meg a zsidók számára azzal, hogy megfizet 200—300 pengős büntetést. A keresztény tisztviselők érdekében állítom, hogy szükség van a revízióra. Ebben a tekin­tetben nem vagyok egyedül: Milotay István vasárnapi cikke kitűnően rámutat arra, hogy az »Aladárok« és »Edömérek«, ha oda jutnajfc a párnás ajtók mögé a vezérigazgatói szé­kekbe és ott elfelejtik a keresztény irányzatot, a keresztény »kurzust« és kellemetlenkedés­nek tekintik, ha valaki a zsidókérdést még emlegeti. (Ilovszky János: Milotaynak tökéle­tesen igaza van! — Hubay Kálmán: Nagyon jó cikk volt!) Sajnos, a miniszterelnök úr egyik leg­utóbbi beszédében e tekintetben azt a nyilat­kozatot tette, hogy »a zsidótörvénynél sem le­het ugyanabból a szempontból nézni a helyze­tet mondjuk Sopronban vagy Munkácson«. Ehhez az Újság, a zsidó fajvédők lapja azt fűzi hozzá, hogy »bátor »higgadt beszéd ez, rést üt a zsidótörvény általános és egyöntetű vég­rehajtásán«. (Zaj a szélsőbaloldaton.) Sajnos, fűzi hozzá, hogy »bátor, higgadt beszéd ez, rést üt a zsidótörvény általános és egyöntetű vég­rehajtásán«. {Ü9y van! Ügy van! a ssélsőbat­oldalon. — Nagy taps a szélsőbaloldalon, — Zaj. — Hubay Kálmán: Hallgassák meg az an­gol rádiót, mit mond a miniszterelnök úrról!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak.. Következik Keek Antal képviselő úr inter­pellációja. Kérem a jegyző urat, méltóztassék felolvasni, Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a po­litikai szabadságjogok gyakorlása tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. belügyminisz­ter úrnak arról, hogy a Magyar Nemzeti Szo­cialista mozgalomban tevékenykedő egyének a rendőrhatóságok részéről indokolatlan és tör­vényellenes zaklatásoknak és meghurcoltatá­soknak vannak kitéve! 2. Van-e tudomása a m. kir. belügyminisz­ter úrnak arról, hogy a magyar állam polgárai még ma sem gyakorolhatják szabadon politi­kai jogaikat, mert a tisztviselők és közalkalma­zottak széles rétegei még rna is el vannak tiltva a magyar nemzeti szocialista mozgalom­ban való részvételtőli! 3. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr azonnal előterjesztést tenni a 3400/1938. M. E. számú rendelet hatályon kívül helyezésére vo­natkozólag s azonnal utasítani a rendőrható­ságokat, hogy a jövőiben a magyar nemzetiszo­cialista mozgalomiban tevékenykedők vagy ah­hoz tartozók politikai működésének korlátozá­sától tartózkodjanak? 4. Hajlandó-e a m. kir belügyminiszter úr a képviselőházban 1940 április 24. napján tett azon kijelentésének megfelelően, hogy Magyar : országon politikai szabadság van, a politikai 104. ülése 1940 május 1-én, szerdán. szabadságot megteremteni, a gyüléstilaiinn: megszüntetni, a magyar nemzeti szocialista mozgalom részére szervezkedési lehetőséget c-s szabadságot adni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Keek Antal: T, Ház! Végtelenül boldog lennék, ha a belügyminiszter úrnak beszélhet­nék, tekintettel azonban arra, hogy a belügy­miniszter úr ez elől az interpelláció elől el­ment, kénytelen vagyok annak beszélni, aki itt van és aki ezt a beszédet meghallgatja, A belügyminiszter úr ma egy hete, Bu­dinszky László t. képviselőtársam interpellá­ciójára adott válaszában azt a kijelentést tette, hogy (olvassa): »ebben az országban politikai szabadság van ...« »... még egyszer hangsú­lyozom: politikai szabadság van azok között a korlátok között, amelyeket a nemzet vitális ér­dekei szabnak meg.« Azt mondja továbbá a belügyminiszter úr, hogy (olvassa): »semmiféle hatóságnak sincs joga vagy utasítása, nem is teszi, hogy politikailag üldözzön embereket«, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) »de igenis minden arra hivatott hatóságnak kötelessége vigyázni arra, hogy semmiféle politikai mozgalom az ország rendjét fel ne forgassa«. T. Ház! Én nem kívánok interpellációm­ban azzal foglalkozni, hogy ebben az ország­ban hányan szenvedtek szabadságvesztésbün­tetést, akár a toloncházban, aikár előzetes le­tartóztatásban, akár internálótáborban, vagy pedig mint rendőri felügyelet alá helyezettek, hiszen ezt számtalanszor szóvátettük, magam is. Több százra, sőt ezerre megy azoknak a száma, akik ebben az országban igenis, csak azért szenvedtek szabadságukban 'korlátozást, mert a nemzeti szocialista mozgalomban részt­vettek, illetőleg annak a mozgalomnak érde­keit és kiszélesítését tűzték ki célul. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Én, t. Ház, azt mondom, hogy politikai szabadság szerintem ott van, ahol van szólás­szabadság, van véleménynyilvánítási szabad­ság, van szervezkedési szabadság, van egyesü­lési és gyülelkezési szabadság és jog, ahol vau sajtószabadság és ahol minden egyes állam­polgárnak rendelkezésére állanak azok a kor­szerű eszközök, amelyeknek alapján gondola­tait, eszméit, elveit közölni tudja; célzok itt a rádióra és a megafonra. Ezzel szemben ve­gyük azt sorra, hogy van-e ebben az országban szólás- és véleménynyilvánítási szabadság? (Ifi Tatár Imre: A kormánypártnak van!) Elnök: Csendet kérek! Keek Antal: Én azt állítom, hogy nem kell valakinek közalkalmazottnak lenni ebben az országban, hogy szólás- és véleménynyilvá­nítási szabadsága ne legyen, mert a közigazga­tási és rendőri hatóságok egyöntetűen és min­denhol követett eljárásokkal gondoskodtak ar­ról, hogy ebben az országban senki se -merje szabadon nyilvánítani véleményét és ne közöl­hesse álláspontját. (Zaj.) Azok a bizonyos vég­rehajtó közegek és másodfokú hatóságok ugyanis Budapesten és különösképpen vidéken minden egyes alkalommal, az életmegnyilvá­nulások minden egyes vonalán éreztetik és mindenhol kimutatják azt, hogy jaj annak, aki ebben az országban a nyilaskeresztes mozga­lomhoz csatlakozik, mert az vagy ilyen vagy olyan szcavedést fog elszenvedni. (Maróthy Károly: Nálunk van szólásszabadság 1 ? Grubert 50 napra lezártaik!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr. (Állandó zaj.) Keek Antal: Arra. aki ebben az országban

Next

/
Thumbnails
Contents