Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának 1ÔL ülése 19 UO május l-én, szerdán, 457 vélemény ót szabadon nyilvánítja és belügyminiszterileg . engedélyezett mozgalomban •részt vesz és annak érdeklében tevékenységet fejt ki, rendőri felügyelet vagy internálás vár. (Rapcsányi László: Ez az erős kéz!) Nézem továbbá azt, van-e eibben az országban szervezkedési szabadság. A belügyminiszter úr azt mondja, hogy itt politikai szabadság van. A 3400/1938. M. E. számú rendelet eltiltja a közalkalmazottakat attól, hogy a nyiLaskeresztes, vagy nemzetiszocialista pártokba belépjenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szégyenrendelet!) Amikor a társadalomnak ezt a legértékesebb rétegét, ezt a társadalom vezetésére hivatott réteget, ezt az intelligenciával, kellő műveltséggel rendelkező, hazafiságában mindenkor helytállt rétegét elütik attól, hogy résztvegyen egy politikai mozgalomban, a nemzetiszocialista mozgalomban, akkor lehet itt szervezkedési szabadságról beszélni? (Hubay Kálmán: Az elmebetegekkel helyezték őket egy nívóra! Azoknak nincsen politiKai joguk! — Mozgás.) Ez a helyzet a közalkalmazottak tekintetében. Hol vannak azután még azoknak az óriási tömegei, akik eibben az országban függőségi viszonyban vannak, akik még nem közalkalmazottak, hanem olyan függőségi viszonylatban vannak, akár a kormánnyal, akár valamely a kormányhoz közelálló érdekeltséggel, hogy látva ezt az eljárást, véleményüket egyáltalán nem merik kinyilatkoztatni? Felteszem a kérdést, hogy a politikai szabadsághoz hozzátartozó sajtószabadság jnegvan-e ebben az országban? Nem akarok itt ismétlésekbe bocsátkozni és nem akarom ismét feltárni a cenzúra agyon figuráz ott, sokat kifogásolt kirívó eseteit, — ezt már több íziben megtették képviselőtársaim —• de kérdem, mélyen t. Ház, lehet ott politikai szabadságról beszélni, ahol a kormányzat hosszú időn keresztül a lapbetiltás Damokles-kard jávai gondoskodott arról, hogy még szűk körben sem, a legcsekélyebb mértékben se zavarják se a zsidóság idegeit, se pedig a rendszer idegeit, mert — úgylátszik — a rendszernek is vannak idegei, sokszor éppen olyan ideges és éppen olyan idegállapotban van, mint a zsidóság. Amikor ez a helyzet, úgy hiszem, egyáltalán nem lehet itt politikai szabadságról beszélni. Második kérdésem az, hogy létezhetik-e politikai szabadság gyülekezési jog nélkül, gyűléstilalommal? (Pándi Antal (a jobboldal felé): Maguk gyűléseznek mindig! — Maróthy Károly: Legalább a kerületünkbe engedjenek le bennünket! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon^ Elnök: Csendet kérek! Keek Antal: Mert gyűléstilalom van ebben az országban és a belügyminiszter úr kijelenti azt, hogy itt politikai szabadság van, (Pándi Antal (a jobboldal felé): Maguk gyűléseznek!— Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Keek Antal: Ha a nemzet vitális érdekei — amit a 'belügyminiszter úr .mondott — azt követelik meg, hogy ne legyen gyűlés, akkor ez vonatkozik minden egyes állampolgárra, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) minden egyes mozgalomra és minden egyes pártra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De amikor egyetlenegy nyilaskeresztes gyűlést sem engednek meg, ugyanakkor sorra tartják többszáz résztvevővel a tagértekezleteket, (Hubay Kálmán: Ne tartsanak 850 gyűlést a Felvidéken!) meg Isten tudja hányadszor megtartott alakuló gyűléseket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Választmányi üléseket!) Elmennek március 15-én a Felvidékre (Pándi Antal: Szégyen, gyalázat: március 15-én pártgyűlést!) és ott tartanak gyűléseket. Ezt látva, azt kell mondanunk, lehet, hogy van itt politikai szabadság, de az a politikai szabadság csak egyoldalú, azt a politikai szabadságot teljesen egy klikk, egy párt, az úgynevezett egypártrendszer számára sajátították ki. (Maróthy Károly: Nem helyeselhetik ezt odaát sem! — Tautfer Gábor: Ez az igazság? — Torkos Béla (a szélsőbaloldal felé): A saját emberüket sem engedik beszélni! A saját era bérüket sem engedik szóhoz jutni!) hem tudom, mit mondjak, amikor mindig politikai szabadságról, alkotmányosságról, egyenlő elbánásról hallunk beszélni a kormányzat részéről? Van-e arra példa, hogy a magyar rádiót ellenzéki vezérférfiak is használhatják? (Maróth Károly: Soha! — Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Ha ez a kormányzat annyira hivatkozik a demokráciára, a liberalizmus klasszikus hazájára, Angliára, (Zaj és felkiáltások jobb felől: Hol?) ahol ilyen esetek igenis nap-nap után előfordultak és lehetségesek voltak, akkor nem mondhatja a kormányzat azt, hogy itt politikai szabadság van, mert hiszen teljesen az Ő számára kisajátítva áll itt az egyetlen korszerű közlési lehetőség, a rádió. A megafont nem engedélyezték, mert mindig túlhangosnak találták, féltették a közönség türelmét minden egyes esetben, amikor a nemzeti szocialista gyűlésekre ezt kérték. T. Ház! Nem akarok rátérni arra, hogy választásokkor milyen képet mutat ez a politikai szabadság. Ez már agyoncsépelt dolog, ezt a kérdést már nagyon sokszor idehozták képviselőtársaim. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ez a politikai szabadság a legnagyobb fokát és legteljesebb mértékét a választásokkor szoktii elérni, amikor gondoskodnak arról, hogy azoknak a bizonyos Csendőrnyomozóknak és detek tíveknek a szabadsága tökéletesen meglegyen a választókerületekben, ellenben a választópolgárok a legnagyobb terror alatt és megfélemlítésben küzdik végig a választási küzdelmet. (Vajna Gábor: Lelki kényszer!) T. Ház! Nem tehetek róla, de éppen velem történt meg és ezért elmondom, hogy hogyan néz ki ez a politikai szabadság a gyakorlatban. (Horváth Géza: Szekszárdon?) Amikor vitéz Imrédy Béla Pécsett tartott Jaross Andor t. képviselőtársammal nagygyűlést a pécsi Nemzeti Színházhan, akkor Jaross Andor, mint aktív miniszter azt a kijelentést tette, hogy pálljon ki ebben az orseágban mindenki és mondja meg azt, hogy mit akar. Ugyanekkor ebben az országban, talán percnyi pontossággal egyidőben elmentem egy községbe Siklós mellett, Drávaszabolcs községbe, meg akartam mondani a drávaszabolcsiaknak, hogy én mit és hogyan képzelek. Erre ott termett egy csendőrjárőr és azt mondotta, hogy ki se szálljak az autómból, mert nekem ebben a községben nem szabad tartózkodnom. (Rapcsányi László: Ez a gyakorlat!) Amikor az aktív miniszter Pécsett ezt jelenti ki, ugyanakkor a belügyminiszter közege egy szabad magyar állampolgárt a mozgási szabadságában ennyire korlátoz és akkor még a belügyminiszter idejön és azt mondja, hogy itt politikai szabadság van. (Csorba Sándor: Alkotmányos korlátok között. — Bodor Márton: Békéscsaba!) T. Ház! A hungarista mozgalom feloszlatásakor Pista Sándor nagyharsányi 52 holdas gazdát, Tőttösi János harkányi 42 holdas gazdát,