Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 h dánom. Az a bank, amelyről beszélek, szintén olyan ügyesen helyezi el az embereket, mint ahogy említettem. Az igazgatósági tagok közé a törvény életbelépése

1 óta mindössze egyetlenegy zsidót választottak be, a többi már mind keresztény. Ez történik kifelé, hiszen mondottam már, hogy ezeknek nincs hatáskörűk, csak a tantiémet vágják zsebre. A másik kifelé való cselekvés az, hogy a banknál a kormányzat. illetve a kormánybiztosság felé és mindenki felé, aki a bankot meglátogatja, azt csinálják, hogy az ajtókra nem írják ki a vezetők nevét. Az egész bankban csak két név van kiszegezve az ajtóra, az egyik egy bárónak, a másik egy vitéznek a neve, az egyik Karg Frigyes báró, a másik vitéz Gyurkovits. A harmadik pedig, amit kifelé cselekszenek, az, hogy az elnök maga a Nemzeti Bank nyugalmazott tisztviselője és így természetesen alkalmas arra, hogy arizáljon, a régi alelnök helyére pedig, aki a zsidó hitközség elnöke volt, beült egy nyugalmazott pénzügyi államtitkár, aki természetesen szintén alkalmas arra, hogy arizáljon. Igaz, hogy a nyugalmazott pénzügyi államtitkárnak a fizetése mindössze csak 30.000 pengő, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény! — Kóródy Tibor: »Aladárok«!) igen, szegény, — mert a hitközségi elnök úr, tehát az ő elődje az alvállalatokkal együtt 300.000 pengőt kapott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben all azonban az, hogy természetesen az Ő hatásköre is sokkal kisebb, a munkaköre is kisebb és főleg a személyi ügyekbe egyáltalán nem avatkozhatok bele. Kifelé tehát ez a helyzet. Most befelé mi a, helyzet*? A vezérigazgató, s mind a négy ügyvezető igazgató, akik dolgoznak, alkotnak, akik a bankban kiválogatják a személyzetet, akik a fizetést, a remunerációt adják, tehát mondom, a vezérigazgató, Kálmán Henrik és mind a négy ügyvezető hasonlókép zsidó származású s ez utóbbiak közül egy még nem is tanúsítván y os, Holtai, Komlós, Dallos és Márkus. Most nézzük a következőt. A jogtanácsos Láng Lajos felsőházi tag, aki természetesen most is zsidó. A főügyész egy Szűcs nevű zsidó, és az egész jogügyi osztályon nincs keresztény magyar ember. Osztályigazgatók a következők: Szántó, Fleissig, Ballá, Radó Pál, Radó Gyula, Fényes, Somló, Salgó, Greiner, Gerő, Wertheimer és László. Azt hiszem hovatartozandóságuk felől kétség nem lehet. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Tovább megyek^ a vezérigazgató titkára, Mezei Rezső, szintén zsidó. Amikor a németek bevonultak Bécsbe és megtalálták ott a szabadkőműves páholyok titkos névjegyzékét, abban találtak jó pár budapesti nevet is, többek között megtalálták a főügyész úrnak, Szűcs ügyvéd úrnak is a nevét abban a névsorban. Ez a Szűcs arról is nevezetes, hogy a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt.-nak is a jogtanácsosa, annak a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt.-nak, amely a Magyar Állami Gépgyár gépeit kihelyezi, plaszírozza. A törvény végrehajtásának kétségtelenül az volt a tendenciája, hogy a lehetőség szerint keresztény szellemet, magyar szellemet vigyünk bele a bankokba. Méltóztattak látni, hogy a szellem teljesen érintetlen, a szellem tekintetében semmi változás nincs. A törvény yégrehaj; tasa így fest a törvény életbeléptetésének első esztendeje után. És talán 1940-ben a közgyűlésen már változott a helyzet? Nem! Az április 16-án megtartott közgyűlésen a zsidó feleséggel bíró keresztények rukkoltak előtérbe. (Rassay Karoly: Mi köze van a feleségnek ehhez?) Mi szerintünk van köze! (Rassay Károly: A törvény . ülése iùlfô május 1-én, szerdán. 455 szerint nincs köze! — Elnök csenget. — Rapesányi László: Elég baj! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Maróthy Károly: Ez a szellem ott, igen t. képviselőtársam. (Zaj.) A három újonnan kreált cégvezetői állás betöltője közül kettőnek a felesége zsidó. Az intézőknél, a fiókfőnökök

: nél teljesen hasonló a szellem. A felső vezetőknél az szükséges, hogy lehetőleg a szabadkőművességet szolgálják, az alsó vezetőknél pedig, hogy a szociáldemokratákat szolgálják. Tavaly, amikor a nemzeti szocializmus előretört, akkor egy-két keresztény tisztviselő valóban magasabb pozícióba jutott, de az 1940. eyi szellemnek megfelelőleg most már kitették okét ezekből a pozíciókból. (Egy hang a szél

s

őbaloldalon: Enyhült a vihar!) Az aligazgatói karnál is hasonló a helyzet. Fizetésjavítást keresztény tisztviselő egyáltalán nem kap. A személyzeti osztálynak a vezetője formailag báró Karg Frigyes, ő azonban csak az előtérben van, a háttérben Radó Gyula személyzeti főnök áll, akit a kormánybiztosság, nagyon helyes, többrendbeli feljelentésére a rendőrbíróság megbüntetett, úgy tudom jó pár hónapi elzárásra és azonkívül a pénzbüntetés maximumáfa, éppen azért, mert a törvényt nem tartották be. A felvételi ügyeket azonban továbbra is ez a Radó Gyula intézi, a segélyezési ügyeket teljesen az ő kezében hagyta továbbra is a kifelé szereplő Karg Frigyes báró. Á személyzeti osztályon Kargon és még egy tisztviselőn kívül több keresztény nincs, zsidó azonban nyolc vagy tíz van a személyzeti osztályon. T. Ház! December hónapban, amikor a mérleget készítették és azt kénytelenek voltak bemutatni a kormánybiztosságnak, a kormánybiztosság észrevette, hogy a törvényt nem hajtják végre. A keresztény tisztviselőket ugyanis 150.000 pengővel károsították meg. Mindössze csak 150.000 pengővel! A kormánybiztosság rendeletiére a bank akkor kénytelen volt 150.000 pengőt kiosztani a keresztény tisztviselők között, de nem olyanképpen, hogy a fizetésüket emelték, hanem egyszersmindenkorra osztották ki, nehogy ebiből aztán a következő félévre bizonyos előny származzék az így felemelt fizetésű tisztviselők számára. És csakugyan, ebben a félévben, mintha mit sem osztottak volna ki a múlt év decemberében, éppen annyi fizetést kapnak csak a tisztviselők, mint amennyit a múlt év decemberében kaptáik. A természetes következmény éppen az lett volna, hogy arányosítsák a fizetéseket, és 150.000 pengőt kellett volna a keresztény tisztviselők javára írni, ez azonban nem következett be. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Kérdem, lehetséges-e, hogy egy bank, amely így hajtja végre a törvényt, amely a zsidótörvénynek szellemét egyáltalán nem értette meg, olyan állami intézménynek, mint az állami gépgyár, egyik exponense legyen? Lehetséges-e az, hogy ez a bank az állami sójövedéket kezelje és vezérügynöke legyen a sójövedéknek. (Hubay Kálmán; Persze, hogy lehetséges!) Méltóztassék megnézni a vidéki sóügynököket: keresztény nincs közöttük. Ha azt a törvényt azért hoztuk, hogy végrehajtsák, tessék csakugyan végrehajtani. T. Ház! Gyakori eset az, hogy úgy játszák ki a törvényt, hogy tisztviselőket, ha, el kell őket bocsátaniok, felveszik mint ügynököket és pénzbeszedőket. Van olyan bank, ahol csak zsidó pénzbeszedő van. A további visszaélések özönét el tudnám még mondani, azonban az