Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának 1 Uh. ülése 19hó május 1-én, szerdán. 445 adhatnak alkalmat A külpolitikai kérdések természetében fekszik, hogy azok sok esetben a nagy nyilvánosság- előtt nem vitathatók meg- és ezért ilyen kérdéseknek a meg/tárgyalása csak a külügyi bizottság keretén beJül kívánatos, amely bizottságnak tagjai tudvalevőleg a titoktartásnak vannak alávetve. Újabb intézkedéseket a külpolitikai vonatkozású kérdések megtárgyalásának további kor látozására vonatkozólag éppen azért nem tartok szükségesnek, hanem csak a tisztelt képviselő urak hazafiságára és megfontoltságára appellálok, hogy külpolitikai kérdéseket lehetőleg- egyáltalában ne vagy csak nagy általánosságában tegyenek szóvá a képviselőház plénumában. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a külügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni/ (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni Vajna Gábor képviselő úr interpellációjára adott válaszát. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »T. Képvi-. selóház! Vajna Gábor képviselő úr a képviselőház 1940. évi január hó 31-én tartott ülésében az erdélyi székelység; tarthatatlan helyzete tárgyában interpellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszomat a következőkben adom meg-: Ügy a jelenlegi m. ikir. kormány, mint az egymást követő előző kormányok 20 éven keresztül a legnagyobb figyelemmel kísérték a román uralom alá került magyarság helyzetének alakulását. A

r trianoni békeszerződést követő években, amidőn a nemzetközi helyzetünk külpolitikai elgondolásaink megvalósítására bénítólag hatott, a magyar királyi kormányoknak vajmi kevés lehetőségük volt arra, hogy heleszóljanak az idegen uralom alá került magyarság sorsának alakulásába. A román kormányok azonban eleve elzárkóztak a kérdésnek még a megbeszélése elől is — mondván, hogy a kisebbségek ügyének kezelése tisztán Romániának belügye — s az erdélyi magyarság ügyének egyetlen fóruma a Népszövetség volt. Azok a keserves tapasztalatok, amelyeket a kisebbségi panaszok kezelése tekintetében a Népszövetség kisebbségvédelme részéről szereztünk, eléggé köztudomásúak ahhoz, hogysem azokat részleteznem kellene. Addig, amíg a kisebbségi panaszok eredin énytelenségét általában véve csupán a népszövetségi apparátus nehézkes működésére vezettük vissza, a magyar kir. kormányok a benyújtott petíciók érdekében a legmesszebbmenő diplomáciai aktivitást fejtették ki. Midőn azonban eljutottunk annak a felismeréséhez, hogy ;i kisebbségi petíciók sorsa teljességgel reménytelen, levontuk a konzekvenciákat a Népszövetséggel szemben. Amint ismeretes, kilépésünknek legfőbb indítóoka éppen elszakított véreink érdekében folytatott küzdelmünk meddősége volt, A magyar királyi kormányok f

sem népszövetségi tagságuk idején, sem azóta egyetlen akalmat nem mulasztanak el, hogy felhívják a küzépeurópai helyzet iránt érdeklődő nagyhatalmak figyelmét az erdélyi magyarság helyzetére és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ezt a problémát, mint Közép-Európa legégetőbb kérdését, kötelességszerűen, kitartó es szívós munkával sikerült bevinnünk a világköztudatába. Mióta pedig: külpolitikai helyzetünk lényegesen megerősödött, arra is módot talál tu uk, hogy az erdélyi magyarság sérelmeit magánál a román kormánynál is ismételten szóbahozzuk. Sajnos, azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy ott nagyrészt még ma is a beváltatlan ígéretek rendszere uralkodik. Ha itt-ott sikerült némelv kérdésben a román kormányt engedékenységre bírni, az ily koncessziók hatását tel jesen lerontotta az a magatartás, amelyet az alárendelt közigazgatási hatóságok a vea-rehajtás terén tanúsítottak, sőt inkább súlyosbította a helyzetet az a tény. hogy a régi. sokszor csak papíron orvosolt sérelmekhez egyre újabbak és újabbak járultak. \ középeurópai feszültség ezidőszerint nem engedi meg, hogy az erdélyi magyarság sorsának enyhítése érdekében a rábeszélésen tűimen őleg más eszközökhöz folyamodjunk Biztosíthatom azonban úgy az interpelláló képviselő urat, mint az egész t. Házat, hogy a kérdést a legmesszebbmenő figyelemmel kísérjük s úgy azokat a sérelmeket, amiket a képviselő úr a beszédében felhozott, mint, számos másikat, állandóan számon tartjuk és nem fogunk elmulasztani egy alkalmat sem, hogy az erdélyi magyarság helyzetének egész KözépEurópát érintő problémáját megfelelő módon te! vessük. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, ií)4ü április hó 22-én« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a külügyminiszter úrnak Vajna Gábor képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Felkérem a jegyző urat, szíveskedjek felolvasni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak Jandl Lajos képviselő úr részére adott írásbeli válaszát. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Ür! Dr. Jandl Lajos országgyűlési képviselő a képviselőház 1940. évi március hó 13-án tartott 92. ülésén a tolnamegyei Belecska község tanítójának állítólag »minősíthetetlen viselkedése« tárgyában hozzám intézett interpellációjára adott írásbeli válaszomat további szíves eljárás végett van szerencsém Nagyméltóságoddal tiszteletel az alábbiakban közölni: ., _• ' » A képviselő úr interpellációjában említett tanfolyamok ismeretterjesztő tanfolyamok, amiket a falusi lakosság és a leventék számara tartanak. Ezeket a tanfolyamokat a tanítok mindenütt nagy lelkesedéssel vezetik és minden igyekezetükkel, teljes magyar odaadással munkálkodnak a kultúra terjesztésén. Tolna vármegye kir. tanfelügyelőjét utasítottam, hogy az interpellációban foglaltakat részletesen vizsgálja ki s a vizsgálat eredményéről sürgősen tegyen jelentést. A tanfelügyelő a szóbanlevő ügyben folyó évi április hó 16-án Beleeskán helyszíni szemlét tartott. A helyszíni vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Pere Ferenc gazdalegény közismerten durvalelkű fiatalember, aki a saját édesatyját is megverte. Ezt a vizsgálat során felvett jegyzőkönyvben Schäfer Ádám községi bíró is vallja. / , Jung Sebestyén belecskai ag. h. ev. tanító nemi tagadja, hogy Pere Ferencet megütötte, de állítja, hogy ezt önvédelemből tette, mert Pere Ferenc vele szemben kihívó és fenyegető 69*