Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

444 Az országgyűlés képviselőházának megadni a lehetőséget, hogy ez a magyar paraszt földhöz jusson; hogy ha többet nem, legalább egy-két (holdat a magáénak mondhasson. (Horváth Ferenc: Mi is azt akarjuk! — Börcs János: Ki nem akarja? Kiadni szövetkezeti alapon!) Ehhez az szükséges, hogy adjunk neki lehetőséget hosszúlejáratú kölesönnel, hogy intenzív gazdálkodást tudjon folytatni. (Tornyos György: Ahhoz pénz is kell!) Olyan embernek, akinek egyetlen fillérje sincs, tehát annyira tőkeszegény, hogy nem bír semmit beleinvesztálni a mezőgazdaságba, én sem adnék földet, mert az rablógazdálkodást folytat, amint azt a kishaszonbérletekről szóló törvény tárgyalásánál is megmondottam. (Horváth Ferenc: Először nem ad, másodszor ad! — Az elnök csenget.) De igenis a másik oldalon meg kell adni a lehetőséget, hogy aki földet kap, az tudjon is intenzíven gazdálkodni. Azt látom azonban, hogy talán még száz vagy ötszáz évig neveljük a magyar föld gyermekeit, amíg ráneveljük majd arra, hogy önállóan tudjanak mezőgazdasági üzemet folytatni. Igenis agrár, parasztállam, vagyunk, amelynek minden egyes tagja kell hogy ismerje azt a földet, amelyet tapos. Tehát ismeri is, tud is gazdálkodni, csak lehetőséget kell neki nyújtani rá. Mert ha én kiveszem a suszter kezéből a kaptafát és azt mondóim neki, hogy most pedig követelem, hogy nekem cipőt állítson elő, akkor mivel nincs kaptafája, nem fog tudni cipőt készíteni. Ha ellenben adunk f lehetőséget, amely abban áll, hogy hosszúlejáratú kölcsönt nyújtunk, akkor majd tud MZ ti paraszt gazdálkodni is. De bolond cLZ cl szakácsnő, akinek üres a kamrája. Ez is hasonló eset. Nincs semmije. Megvan benne a magyar szív, az élniakarás, minden, ami a műveléshez szükséges csak nincs 'meg a lehetősége, hiányoznak az anyagi eszközei. Tegyük lehetővé ezek megszerzését, akkor majd tud gazdálkodni. T. Ház! A törvényjavaslat intézkedik az agglegényadóról, megmondja, hogy milyen módon kívánja megadóztatni az agglegényeket, akik nem akarnak csaladot alapítani. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat általánor sít, pedig itt lennie kell tiszteletet és; méltánylást érdemlő kivételnek is. Börcs képviselőtársam azt mondotta, hogy a falut ez az intézkekés nem sújtja. (Tornyos György: Hagyd már élni Börcs Jánost! — Börcs János: Ott kevés agglegény van! — Tornyos György: Bizony!) Állítom, hogy van. (Börcs János: A mezőgazdasági munkásnál, parasztnál nincs! — Az elnök csenget. — Pintér Béla: Maga pesti ember, nem ismeri a falut!) A mai rettenetes gazdasági helyzetben lányaink pártában maradnak, gyerekeink nem mernek megnősülni, mert nem tudnák, hogy mit hoz nekik a holnap. Igenis félnek a családalapítástól. Ugyanez a helyzet az egykerendszernél: félnek a gyermekáldástól. (Pintér Béla: Ez igaz!) A gyerek ma nem áldás a családban, hanem átok. (Egy hang a jobboldalon: Ez szomorú!) _ Ezt az átkot kell a családos emiberekről levenni azzal, hogy tegyük nekik könnyebbé az életet az adóztatás terén is. Ez a most előttünk fekvő törvényjavaslat a kisemberek, az egy-két holdasok számára adóengedményeket nyújt és arról is gondoskodik, hogy iha tűzkár, jégkár, elemi csapás én az adózókat, mentesüljenek bizonyos mértékig az adózás alól, ahogyan majd a kiküldött bizottságok megállapítják. Nem adunk azonban 10h. ülése 19hú május 1-én, szerdán. adómentességet a házasulóknak. Házasulandó fiainknak adjunk lehetőséget a családalapításra és tegyük lehetővé, hogy tényleg iparkodjanak maguknak családot alapítani. Erről azonban nem gondoskodik a törvényjavaslat. Be kellett volna még venni egy szakaszt, hogy amikor az a fiatalember nősülni akar, akkor ne büntessük. Elsősorban büntetésszámba. megy az a rengeteg sok bélyegköltség, amelyet a közhatóságoknál fizetnie kell. Mire ezt a pénzt összehozza, addigra annak a, szegény, szerencsétlen embernek már nincs annyi pénze, hogy legalább egy búvóhelyet biztosítson a családjának. Ezektől a terhektől mentesíteni kell ezeket a fiataleimíbereket. A törvényjavaslat legalább ezekről gondoskodott volna, ha már behozza az agglegényadót. De az agglegényadóval nemcsak a fiatalembereket, hanem még a lányainkat is sújtjuk. Tudjuk, hogy a leányok nem kínálhatják fel magukat a fiatalembereknek (Derültség.) és a fiatalembereknek kell elmenniök a lányokhoz, hogy megkérjék őket. A lányokát ki kellett volna venni a törvény hatálya alól. > Osak a fiatalembereket kellett volna ezzel sújtani és azokat kellett volna az adózásnak ezzel a fajtájával megbüntetni, akik megfelelő anyagi erővel rendelkeznek ahhoz, hogy megnősül jenek és ezt mégis elmulasztják. T. Ház! Szó volt itt arról is, hogy a kisbirtok vagy a nagybirtok termel-e többet. Ez megint nem idevaló dolog volt, mert ezt a kérdést a kishaszonbéleti törvényjavaslat tárgyalásánál kellett volna taglalni... Elnök:- Nagyon helyesen állapítja meg a képviselő úr, hogy ez nem idevaló dolog s ezért kérem, méltóztassék a tárgyról beszélni. (Derültség.) Bodor Márton: Mivel ez a törvényjavaslat a vezérszónokaink által lefektetett célokat nem szíolgálja és mivel nem látjuk ebben a törvényjavaslatban a korszerű progresszivitást, valamint az egyenlő teherviselést, én ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Tegnapi ülésünkben úgy határoztunk, hogy az interpellációkra 1 órakor térünk át. ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnapután, folyó hó 3-án, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki a tárgyalás . alatt levő törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatához hozzájárul. Az interpellációkat megelőzően az írásbeli "miniszteri válaszokat fogóin felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a külügyminiszter úrnak vitéz Faragó Ede képviselő úr'részére adott válaszát felolvasni Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Faragó Ede országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1939. évi december no 13-án tartott ülésében a külpolitikai ügyeknek a nyilvánosság előtt való tárgyalása kérdésében interpellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszomat a következőkben adom meg. Teljesen osztom az interpelláló képviselő úr azon nézetét, hogy nem helyes eljárás a képviselőház nyilt ülésén kényes külpolitikai kérdésekről beszélni, mert bármily tartalma is legyen ezeknek a felszólalásoknak, nem kerülhető el, hogy oly magyarázatokat ne fűzzenek hozzá, amelyek csak félreértésekrci