Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának j Elnök: Zsidó Sándor képviselő urat illeti a szó. Zsidó Sándor; T. Ház! Tekintettel arra, hogy a közvélemény át van hatva attól a gondolattól, Ihogy a képviselőház egy családvédelmi javaslatot tárgyal, engedjék meg nekem igen t. képviselőtársaim, hogy bár a téma már tökéletesen ki van merítve, mégis maint a Háznak egyik oilyan tagja, akinek a legtöbb gyermeke van és aki e téren a Ház tagjai között holtversenyben az első (Taps a középen.), hozzászóljak ehhez a javaslathoz. Én ezt a javaslatot nem csalávédelmi javaslatnak, hanem adójavaslatnak tekintem, amelynek a célja az államháztartás egyensúlyának helyreállítása» az adóalapok jobb kimunkálása, az állami bevételek fokozása, szóval olyan feladatok teljesítése, amelyeket a mai nehéz idő megkövetel tőlünk. Az előadó úr a javaslat előadását megkezdvén, azt mondotta, hogy adót sohasem szerettek fizetni az emberek, mert adóját minden ember mindig soknak tartja. Ez nemcsak az előadó úr egyéni megállapítása, ez már benne van a köztudatban, ez nálunk magyaroknál évszázados (hagyomány, mert hiszen a magyar ember valahogy tényleg mindig idegenkedett — hogy úgy mondjam, — az intenzívebb adófizetéstől, mégpedig azért, mert annyira bonyolult és szövevényes: volt mindig a mi adórendszerünk, hogy azon senki sem tudott eligazodni, sokszor még a szakértő sem. Nagyon sokszor megtörténik, hogy ha ügyvédek elmennek a pénzügyigazgatósághoz, , magasrangú főtisztviselőkkel beszélnek és tanácsot kérnek adóügyekben, akkor azt mondják nekik: Kérem, én ehhez nem tudok hozzászólni, nem hozzám tartozik, hanem méltóztassék elmenni a harmadik szobába, ott van egy úr, aki ezzel foglalkozik, az majd felvilágosítást tud adni ebben a dologban. Hiányzik tehát egy olyan gyűjteményes kiadás, amelyből mindenki meg tudná állapítani, hogy tulajdonképpen milyen kötelezettsége van neki a nemzettel szemben az adófizetés terén. Ahhoz, hogy az_ adófizetési készség a múlt ban kisebb volt a kelleténél, még más is hozzájárult. Az ember azt tapasztalta az életben, hogy annak az adóját, aki azt rendesen és pontosan fizette, bizonyos idő múlva felemelték. Amikor az adókivető hatóság azt látta, hogy az emberek túlnyomó többsége nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének, viszont vannak kevesen, akik eleget tesznek, akkor ezeknek az adóját felemelte, abból indulva ki, hogy ezek bizonyosan azért fizetik meg az adót, mert kiesi az adóalapjuk. Az is nagy bajt okoz nálunk, hogy az adóbevallási ívekben olyan kérdések vannak felvéve, amelyek az adózó előtt szinte érthetetlenek s igy egy adóívet csak nagyon kevés ember tud jól kitölteni. Igen t. Ház! Az adómorál tekintetében az utóbbi években, hála Istennek, gyökeres változás történt. Ez elsősorban a falusi lakosságra vonatkozik, amely elöljár az adófizetési készségben, mert ma már mindenki belátja, hogy csak úgy maradhatunk fenn, ha állampolgári kötelességünknek ezen a téren is eleget teszünk. Adórendszerünknek szerintem igen nagy hibája az, hogy szövevényes és bonyolult. Az állami adókulcsok és adótételek, legalább is szerintem, nem magasak, ezekhez azonban annyi pótadó, járulék és különadó járul, hogy %. ülése 19 íö május l~én, szerdán. 441 a kevésből egy óriási összeg jön ki. Sokkal helyesebb lenne szerintem az is, ha az adót egy összegben vetnék ki, mert nekem, mint adófizető polgárnak, tökéletesen mindegy, hogy milyen címen fizetem be az adót, annak a szétosztása a pénzügyi hatóságokra tartozik; nekem az a fontos, hogy amikor megkapom a fizetési meghagyást, akkor mindig tudjam, hogy abban az esztendőben összegszerű leg mennyi adót tartozom fizetni. Ha az előttünk fekvő javaslatot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez az egyenesadókra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szól, amely nem családvédelmi törvényjavaslat tehát, azonban át van szőve családvédelmi intézkedésekkel és olyan gondolatokkal, amelyek a kisember terhein vannak hivatva segíteni, amelyek azt célozzák, hogy a kisember vállairól a teher levétessék és olyan vállakra tétessék át, amelyek teherbírók. Ezek a szociális és családvédelmi gondolatok egészen keresztül és kasul szövik ezt a javaslatot, amiért a leghálásabb köszönetet kell mondanom a t. pénzügyminiszter úrnak, aki ezt a javaslatot idehozta. A családvédelmi rendelkezések azok, amelyek az én figyelmemet jobban lekötötték és amelyekkel foglalkozni akarok, annál is inkább, mert hiszen az előttem szólott igen t. képviselő urak a tárgykört teljesen kimerítették, szakemberek szóltak hozzá az egyes fejezetekhez, úgyhogy én nemigen foglalkozhatom ezekkel a kérdésekkel, csupán a tekintetben akarok foglalkozni velük, hogy milyen mértékben, mennyire védi ez a törvényjavaslat, törvényerőre emelkedése esetén, a családot. Magam is úgy voltam, hogy amikor ezt a javaslatot kézhez vettem és átolvastam az abban foglalt családvédelmi intézkedéseket, keveseltem azokat. De amikor mégegyszer átolvastam és nyugodt lelkiismeretességgel megvizsgáltam a kérdést, azt mondottam: itt nem családvédelmi intézkedésekről van szó, hanem egy adó javaslatról, amely a terheket igazságosabban és arányosabban akarja szétosztani, azonban családvédelmi intézkedések vannak benne. Adójavaslattal, adótörvénnyel esaládokat megvédeni nem 'lehet. Nem lehet megvédeni ilyen javaslattal a családokat, legfeljebb könnyítéseket lehet tenni és lehet nekik adni, amely könnyítéseket a sokgyermekes családok köszönettel vesznek, mert a sokgyermekes családok hozzá vannak szokva bizonyosfokú lemondáshoz. Mi, sokgyermekes családapák — htogy úgy mondjam — gyermekcipőben és gyermekruhában gondolkozunk és azt nézzük, mit lehet ebből kihozni, mennyi lesz az én kedvezményem, amit ezen a címen fogok kapni, és melyik gyermeknek mit tudok venni rajta. Ha ebből indulok ki, azt kell állítanom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a családvédelmi intézkedései hatékonyak, különösen azok az intézkedések, amelyek a javaslat 42. §-ának (2) bekezdésében vannak, amikor à javaslat azokat a családbkat akarja megsegíteni, amelyek nem alanyai a jövedelmi adónak. Nagyon megnyugtató reánk, sokgyermekes családapákra nézve, (hogy az igen t. Ház minden egyes felszólalt tagja foglalkozott á családvédelemmel, sőt a családvédelem kihangsúlyozásában előljártak azok, akiknek nincs családjuk vagy nincs gyermekük, akik agglegények. Ez olyan kérdés, amely tényleg időszerű, látjuk, hogy időszerű. Tehát azért