Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

442 Az országgyűlés képviselőházánál is köszönet illeti a kormányt, mert ezzel a törvényjavaslattal alkalmat adott az igen t. Ház tagjainak arra, hogy egy családvédelmi törvény megalkotását sürgessék, hogy a köz­vélemény, az igen t. Ház és a kormányzat tudomására jusson annak, hogy szükség van egy családvédelmi törvény megalkotására. Mert sajnos, az a helyzet, — ismételten hang­súlyozom — hogy adótörvényekkel nem lehet a családokat megvédeni, mert a nagy csalá­dok legnagyobb résziben,- sőt túlnyomó több­ségben nem is adóalanyok. (Közi Horváth Jó­zsef: Ösz óta várjuk a szociális alapról szóló törvényjavaslatot és nem jön! — Elnök csen­get.) Ezt várjuk mindnyájan. Szükség van tehát a családvédelmi tör­vény megalkotására. Ennek a törvényjavas­latnak a rendelkezései, amelyek az egyenes adókról szóló törvények kiegészítéséről és mó­dosításáról szólnak, igenis, családvédelmi in­tézkedéseket tartalmaznak, amelyeket mi, többgyermekes családapák, köszönettel ve­szünk a kormányzattól. Szinte azt merem mondani, hogy azóta, amióta parlamentáris eletet elünk, még nem volt itt olyan javas­lat, amelyet annyira átszőtt volna a család­védelem gondolata, mint éppen ezt a javal­latot. A pénzügyminiszter úr hatáskörébe tarto­zik az adók kimunkálása, az adóalapok meg­teremtése, az állami bevételek fokozása, de sze­rény megítélésem szerint nem tartozik a pénz­ügyminiszter úr hatáskörébe, vagy nem egye­dül az ő hatáskörébe tartozik a családvédelmi torvény benyújtása. Az összkármányz at dolga, nem pedig a pénzügyminiszter úr föladata a családvédelmi törvény megalkotása. Mi, nagy­családú emberek, köszönettel vesszük azt a ki­csit is, amit eddig kaptunk ebben a javaslat­ban. Nem azt mondom, hogy mi ezzel tökéle­tesen ki vagyunk elégítve, nem azt mondom, hogy azok az engedmények, amelyek ebben a javaslatban vannak, a (Sokgyermekes családok anyagi létét meg fogják változtatni, nem azt mondom, hogy több lesz- a mosoly azokban a családokban, de igenis azt mondom, hogy mi, akik hozzá vagyunk szokva a lemondáshoz, ahhoz, hogy igényeinket bizonyos mértékig összéhbre húzzuk, meg lehetünk elégedve, ille­tőleg köszönettel kell elfogadnunk azokat az engedményeket, amelyeket ez a javaslat tesz. Hiszen nekünk, sokgyermekes családapáknak jólesik még a megemlékezés is, jólesik a simo­gató kéz, amely úgy a javaslatban, mint az igen t. Ház minden egyes felszólalójának beszé­déből a nagy családokkal szemben kiáramlott. Hála Istennek, ott tartunk ma, hogy kezd felül­kerekedni egy olyan felfogás, amely a nagy családokat intézményesen meg akarja védeni. De ez nem lehetséges ennek a törvényjavaslat­nak keretében, hanem szükség van olyan tör­vényjavaslat benyújtására, amely ezt maradék nélkül, tényleg keresztül is fogja vinni. (He­lyeslés.) Hiszen nemcsak adókedvezményből áll a családvédelem, hanem vannak a családvéde­lemnek egészen más terrénumai is, kezdve a bizonyos tanulmányi eredményt elért gyerme­kek tanulmányi segélyétől, a tandíjmentesség­től, az utazási és üdülési kedvezményektől, az ingyenes orvosi ellátástól, stb., stb. Mindaz, amit a családvédelem felölel, nem is fér be ennek a javaslatnak szűk keretei közé. Ezért nagyon helyeslem, igen t. Ház, hogy minden felszólaló maga kérte, hogy sür­gősen hozassék ide a Ház elé a családvédelmi 10A. ülése 19W május 1-én, szerdán. törvényjavaslat, amelynek keretébe tartozik a családvedelem intézményes megszervezése. A vita során a nyilaskeresztes párt egyik igen t. képviselője, Kapcsányi képviselő úr azt mondotta, hogy bizonyos anyagi bázis nélkül ő a családalapítást vétkes könnyelműségnek tartja. .Bizonyos mértékig igaza van neki, de bizonyos mértékben, sőt az en felfogásom sze­rint a legnagyobbrészben nincs igaza^ mert azt látja az ember, — mi, akik itt ülünk, a Ház­nak tagjai, vagy bárhol az életben vagyunk — hogy nagyon sok olyan agglegény van, aki családot tudna alapítani, meg van hozzá az anyagi bázisa, mindene és még sem alapít csa­ládot. Egészen más kell: a nemzet felfogásá­nak, lelkiségének átállítása ahhoz, hogy csalá­dokat alapítsanak. Áldozatkészség kell hozzá, az, hugy a nemzetben a küldetés tudata felül kerekedjen; hogy tudjuk és tisztában legyünk azzal, hogy a jó Isten azért küldött ide hen­nünket a Duna medencéjébe, hogy mi annak kereteit kitöltsük, mert anélkül csak bizonyos szóvirág az a »Kárpátoktól az Adriáig«, amit hősi emlékek felavatásánál szoktunk mondani, hiába énekeljük is el százszor is a Himnuszt és a magyar Miszekegyet, ettől még nem fo­gunk számbelileg megerősödni, csak akkor erő­södhetünk meg, ha a magyar csaladok és első­sorban a vezetésre hivatott intelligencia vál­lalja a családalapítással és a gyermeknevelés­sel járó óriási feladatokat, \Ugy van! Ugy van r __ Taps a Ház minden oldalán.) Ha az értelmiség nem jár elől jó példával, akkor hiába várjuk a nincstelen szegény zsellértől, a nincstelen szegény paraszttól, hogy családot alapítson, vagy az tartsa el a nem­zetet, tehát nekünk, az értelmiségnek r kell elől járnunk jó példával, nekünk keli vállal­nunk az áldozatot. A gyermeknevelés igenis óriási nagy áldozat, olyan nagy áldozat, hogy azt nem lehet semmiféle adótörvénnyel eny­híteni, szinte borzalmas áldozat, (Pándi Antal: De gyönyörűség is egy magyar gyermek, nemcsak áldozat!) Elsősorban a családanya részéről nagy áldozat, mert az' anyának nincs egy percnyi szabad ideje, minden idejét ott kell, hogy töltse a családban, egész idejét le­foglalja a gyermekek ruháinak, könyveinek stb.-nek a karbantartása, nem mehet szóra­kozni, nem mehet üdülni, ott kell, hogy le­élje az egész életét a családban. Ez áldozat és erre az áldozatra kell ránevelni a közép­osztály gyermekeit, az értelmiséget, azokat, akik vezetnek és akik vezetni hivatottak eb­ben az országban, mert ha a nép^ azt látja, hogy a középosztály, az értelmiség jó példával jár elől, akkor maga is meg fogja tenni a kötelességét. (Közi Horváth József: Sajnos, ezt nem látja! Egyre kevésbbé látja ezt a példát!) Igen t. Ház! Küldetéstudatra kell ránevel­nünk a nemzetet, arra, hogy van valami ér­telme annak, hogy a jó Isten ideküldött ben­nünket a Duna medencéjébe. Ne történjenek meg olyan dolgok, hogy például valakit ki­neveznek Kárpátaljára magasabb állásba tiszt­viselőnek és akkor nem tudom kinek a pro­tekcióját is összeszedi, hogy visszajöhessen ide, mert az ország helső részeiben -.esetleg jobb dolga van, mint Kárpátalján» Hahón, vagy valahol egy kis rutén faluban. Amíg nem lesz bennünk a küldetéstudat, amíg nem tudjuk átérezni, hogy milyen kötelességünk van nekünk a nemzet iránt, addig ne ^beszél­jünk itt se családvédelemről, se egyéb ha-

Next

/
Thumbnails
Contents