Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának 1 A tételes adóztatásnak szerény megállapításom szerint sok jó és vázolt eredményével szemben van azonban annak, egypár hátránya is. Hátrány ugyanis az, hogy a tételes adóztatásoknál korrektivumoknak nincsen helye. Köztudott dolog, hogy hosszabb betegség, vagy pedig az iparnak bármely okból való huzamos ideig történő szünetelte'tése folytán az eddig fennállott gyakorlat szerint az adózónak joga volt az adóalapot a következő évre felmondani és új adóalap megállapítását kérni. A jelenlegi esetben a tételes adóztatás erre ne'm fog módot adni. Mindnyájunk előtt tudott dolog az is, hogy elmaradt korosztályaink a közeljövőben fognak eleget tenni hazafiúi, katonáiskodási kötelezettségüknek és az utóképzés, az átképzés is most van folyamatban s így nagyon sokszor kényszerülve vannak egyesek éppen azért, mert katonáskodási, hazafiúi kötelességüknek tesznek eleget, hogy vagy segédet alkalmazzanak, vagy, ha segédet alkalmazni nem tudnak, üzletüket, műhelyüket bezárják. Legyen szabad tehát ezzel a gondolattal kapcsolatosan a mélyen t. pénzügyi kormányzat figyelmét felhívnom arra, hogy amennyiben ezekre vonatkozólag a végrehajtási utasításban gondoskodás nem történnék, ezeket szerény véleményem szerint méltánytalan sérelem érné. K'érem ezért, hogy a végrehajtási utasításba olyan értelmű rendelkezés vétessék fel, hogy ilyen esetben az alkalmazott segéd a tényleges megadóztatásnál vagy egyáltalán ne vétessék számításba, vagy pedig az adótétel megfelelő módon a segéd adótételével csökkenjen. Méltányosnak és különösen indokoltnak tartom a következőket is. Nagyon szeretném, ha valamilyen formában gondoskodás történnék az iparukat özvegyi jogon és köztudomásszerűleg üzletvezető alkalmazásának kötelezettsége mellett folytatókról és gyakorlókról, akik női és özvegyi mivoltuknál fogva amúgyis hátrányosabb helyzetben vannak. Kérem, hogy ezekre vonatkozólag is méltóztassék talán a kényszerűen alkalmazott segédek adóztatási tételét kedvezményesebben megállapítani, hogy ez az adó elviselhető legyen. Az életből tudom, hogy nagyon sokan vannak a^ vidéken olyan iparosok, akik segéd alkalmazása nélkül üzletükei iparukat folytatni sem tudják. Gondolok itt többek között csak a falusi kovácsokra, a falusi ácsokra, meg a falusi borbélyokra. Természetesen gondolok ezzel kapcsolatban a rokkant iparosokra is. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a falusi kovács kénytelen segédet tartani, mert maga nöm tudja egyidőben a.^ tüzes vasat is tartani és az üllőt is kalapálni. Üzeméhez, élete fenntartásához, kenyere megkereséséhez tehát feltétlenül szüksége van arra, hogy segédet alkalmazzon. (Ügy van! Úay van! a közénen.) Vagy gondolok — mondjuk — a falusi borbélyokra. A falusi borbély o<>*ész héten tétlenül, munka nélkül várja azt a szombatot, amikor megrohanlak az üzletét és kénytelen egész héten át tétlenül alkalmazni segédet, hogy szombaton a hozzá jövőket kiszolgálhassa, ha nem akarja kenyerét elveszíteni. (Üay van! Up*' van! a középen) Ezekkel kapcsolatban les-yen szabad még talán arra is felhívnom a mélyen t. pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy kisiparosainknak egy része saját gyermekeit alkalmazza segédi vagy tanonca minőségben, alkalmazza azért. hogy ezáltal a végleges képesítésükhöz szükséges előfeltételeknek megfelelhessenek. Ha az ilyen segéderők tételes adóösszegét 50%-kai •csökkenten ők, azt hiszem, csak méltányosan H.' ülése 19UO "május l~én, szerdán. 437 járnánk . el. Ez megint csak egy lépéssel előbbrevinné azt a gondolatot, amelynek érvényesülésére magyar fajtánk érdekében olyan nagyon, olyan elkerülhetetlenül szükség van. Ertem ez alatt a családtámogatás gondolatát, amely gondolat szolgálatára pedig szerény megítélésem szerint nagy magyar mezőgazdasági néprétegünk mellett a számbajövő második nagy népréteg, az iparos népréteg is szinte elsősorban és feltétlenül hivatott. {Ügy van! Ügy van! Helyeslés a középen) Mélyen t. Ház! Legyen szabad egypár gondolatot fűznöm még csak a javaslatnak a 65 évnél idősebb iparosokra vonatkozó rendelkezéséhez. Itt is felvetem a mélyen t. pénzügyi kormányzat előtt azt a gondolatot, hogy ne'm volna-e megkereshető és megtalálható a megoldás útja abban a tekintetben, hogy ezt a 65 éves korhatárt 60 évre szállítsuk le! (Helyeslés a középen.) Ugy értem ezt, hogy a 65. életévét elért, 65 esztendőn keresztül becsülettel, véres verejtékkel dolgozó, a kenyerét keservesen kereső, a maga nem egyszer nagyszámú családját felnevelő szegény vidéki kisiparos 65 éves korában tényleg elérkezett ahhoz az időhöz, amikor mindenkinek, még a magyar nemzetnek, a magyar államnak is hálát kell adnia azért, hogy az a kisiparos 65 eves kora után is még .mindig a maga munkájával tudja eltartani önmagát, úgyhogy ezt a kisiparost 65 éves kora után adóztatással terhelni — méltóztassék nekem megengedni, igen t. Ház — a mai idők, a mai kor szelleme szerint nem tartom megengedhetőnek. Éppen azért tisztelettel az a javaslatom az igen t. pénzügyi kormányzathoz, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy a 65 éves korhatár után az iparosokat a kereseti adó^ alól nem tudná-e egészen mentesíteni, a 60 éves iparost pedig a segéde ntáni kereseti adó alól esrészen vagy ha ez nem megy, akkor az adó 50%-ának megfizetése alól .mentesíteni. (Helyeslés

1 a középen.) Mélyen t. Ház! Legyen szabad ezekután most már csak a. javaslat 36; ^-ába/n, helyesebben a 23. §-ában foglalt rendel kezesekre egypár észrevételt tennem. Mi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy székesfővárosunknak úgy nemzeti, mint gazdasági életünkben való fontos szerepét és hivatottságát kétségbevonjam.. Eddig is ellene voltam, ma is ellene vagyok minden olvan szándéknak és kísérletnek, amely talán sokszor téves célkitűzések miatt vagy téves elgondolásokból az annyira kívánatos összetartás helyett éket akar verni, szakadékot akar ásni a magvar és a magvar, a falu ós a város, a vidék és Budapest között. Köztudomású tény azonban, igent. Képviselőház, hogv a. versenyfuttatás majdnem kizárólag mind Budanesten vag^

r Budapest körn y éi kén történik. Ezzel szemben azonban a versenylovak idomítása, a. versenylovak -nevelése, előkészítése mind a vidéken folyik. Ezért én igazságosabbnak, méltányosabbnak és helvesebhnek tartanám, ha a. versenvfu tatásból eredő i öved elmekre kivetett kereseti adót nem ki záróla er e,s*ak a székesfővárosnak juttatnák, hanem abból bizonyos mértékben » telepbe! v is részesednék, ahol a lovak nevelése és előkészítése történik. T. Ház! Azt merem remélni, hogy nincs a Háznak talán egyetlenegy olyan tagja sem, aki ne a legteljesebb elismerés és megértés hangján emlékeznék meg — természetes dolog, hozzá kell tennem, hogy pártpolitikától mentesen, kizárólag csak a nemzet egyetemes ér68*