Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
436 Az országgyűlés képviselőházŐMak miniszteri indokolások adatai a helytállóak és nem az általam végzett számítások adatai. Köztudomású tény, hogy e szakasz rendelkezése folytán azoknak a kézműiparotoknak az adója került most tételes adóztatás alá, akik eddig egyéb bizonyítékok és adatok hiányában az általános kereseti adó hivatalos összeállítása tárgyában kiadott utasítás 29. §-ának 10. és 11. bekezdésében foglaltak alapján az úgynevezett minimális adótételek alapján voltak megadóztatva. Ezen utasítás szerint a segédek nélkül dolgozó kézműiparotok jövedelmét 500— 1000 pengőben, a legalább egy segéddel állandóan dolgozókét 1000—1400 pengőben és minden további segéd után megint 200—200 pengővel magasabban kellett adófizetés szempontjából alapul venni. Nyilvánvaló tehát, hogy a tételes adóztatásnak és mérvének a régivel való összehasonlításánál csak ezeknek az adózóknak terheit szabad kiindulási alapul venni, vagyis legfeljebb az eddigi 1500 pengőt. Minthogy azonban a statisztikai segédletek ilyen adatokkal nem bírnak, de azért is, mert nem célom az elmondottaknál fogva a kormányzat elgondolásával szemben indokolatlanul állástfoglalni, vagy minden áron kákán csomót keresni, ezért számításaim összeállításánál és azoknak realitása érdekében még ezen adatokon is túlmenőleg a 2000 pengőig terjedő adóalapokkal számoltam és azokkal kíséreltem meg az Összehasonlítást. így remélem azután elkerülhetni — amint már előbb is említeni bátor voltam — azt a színezetet, mintha a kérésem a kisemberek érdekében indokolatlan volna, avagy számításomban egyoldalú kívánnék lenni. Az 1937. évben a kézműiparból eredő 2000 pengőig terjedő jövedelemig összesen 204.252 iparosra 78,325.900 pengő kereseti adóalap volt megállapítva, amely adóalap után az 5%-os kulcsot alapul véve, általános kereseti adó címén 3,916.295 pengőt vetettek ki. Ezek megint csak hivatalos statisztikai adatok, amelyek megtalálhatók a statisztika 132., illetőleg 134. oldalán az ötödik és hatodik számú kimutatásban. Igen t. Képviselőház! Ha valaki, úgy én elsősorban szinte teljesen tudatában vagyok annak és tisztában vagyok azzal, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr és a pénzügyi kormányzat — az természetes dolog — az államháztartás mai helyzetében jelen javaslatával is a szükséges fedezetek megteremtését célozta és kívánja szolgálni és ehhez az én szerény megítélésem szerint nemcsak joga volt, de ez egyenesen kötelessége is, ha mindazokat a feladatokat és kötelezettségeket teljesítetni akarjuk, amelyek a mai helyzetben az államháztartásra várnak. Tehát tisztelettel hangsúlyozom, távol áll tőlem, mintha felszólalásommal azt a tendenciát kívánnám szolgálni, hogy általában a szükséges fedezetek előteremtése ellen volna a legkisebb és a legcsekélyebb észrevételem is. Tudom nemcsak én, de magyar földmívelésnépem kint, a falusi fajtám éppenolyan nagyon jól tudja, mint én, hogy adót fizetni hazafias kötelesség, terhet hordani addig, ameddig az állán» érdeke azt megkívánja, minden magyarnak, ha magyarnak érzi magát, kötelessége,, azonban méltóztassék megengedni, hogy ennek különös hangsúlyozása mellett mégis rámutassanak arra. hogy e szakasz miniszteri indokolásában fel'hozottak elfogadásával is kereken 204,000 adózóból 10A. ülése 194-0 május 1-én, szerdán. 110.000 adózó van kis- és nagyközségekben, 94.000 pedig a városokban él. Ugyancsak a hivatkozott indokolás szerint a községekben körülbelül 60—70 százalék, városokban pedig körülbelül 50 százalék dolgozik segéd nélkül, vagy legfeljebb egy segéddel és egy tanonccal, vagy általában segéd nélkül két tanonccal. Minthogy azonban ezeknek pontos számát megállapítani nem tudjuk, fölállításom során a legkedvezőtlenebb számítási mó- . dot választottam, amivel egyben jóhiszeműségemet is igazolni kívánom és abból indulok ki, bogy a kis- és nagyközségekben általában 40 százalék, a városokban pedig 50 százalék alkalmaz egy segédet. A továbbiakban a kis- és nagyközségekben lévő iparosok létszámát egyenlő arányban veszem, vagyis a javaslatban megállapított 12, illetve 16 pengős adótételek középarányosával számolok, 14 pengővel. Eszerint a tárgyalt javaslat 21. §-a alapján a jövőben a cirka 110.000 vidéki iparos 60 százalékát kitevő 66.000 iparosra ki fognak vetni 14 pengőjével 924.000 pengőt, a fennmaradó 44.000-re pedig a saját személyük után 44.000-szer 14 pengőt, azaz 616.000 pengőt, egy segédjük után pedig 44.000-szer 8 pengőt, vagyis 352.000 pengőt. A városokban lakó 94.000 iparosnak 50 százalékát véve az adókulcs középarányosával, 20 pengővel, kapunk 940.000 pengőt. A másik 50 százaléknál, amely egy segéddel dolgozik, maga a 47.000 mester után 20 pengőjével 940.000 pengő, a 47.000 iparosnál alkalmazott ugyanannyi segéd után á 8 pengő, az 376.000 pengő, továbbá, ha csak 200 pengőt veszek az üzletbér és ugyancsak 200 pengőt veszek a számítás alapjául az illető kézműiparos saját lakbérének egyenértékeképpen, akkor 94.000 adózó iparos után a szakasz szerint á 2 pengő, továbbá 94.000-szer 3 pengő a lakás után, az 188.000, illetőleg 282.000 pengő. Ez mindössze 4,618.000 pengőt tesz ki Ha mindehhez hozzászámítom a 21. § rendelkezésében megállapított 20 százalékos pótlékot, ami 923.600 pengőt tesz ki, akkor az én megálla; pításaim szerint összesen 5,541.600 pengő adó lesz kivetve, vagyis országos átlagban 8 pengővel több kereseti adó lenne egy iparosra kivetve. Őszintén megállapítom, — természetes dolog — hoay az igen t. pénzügyi kormányzat mint az előbb említettem, ezzel a javaslatával és az egyszerűsítéssel, az arányosítással, megint a legmostohább kereseti viszonyok között élők rétegére hárítja a nagyobb terhet. Ezt nyíltan, őszintén erről az oldalról is meg kell mondanom: nemcsak megmondom, hanem úgy is érzem: éppen azért, hogy minden vádat elkerülhessünk, a Magyar Élet Pártjának oldalán meg is kell mondanunk, hogy tudatosan vállaljuk a felelősséget a pénzügyi kormányzat indokai alapján, államháztartásunk mai helyzetében, hogv fennálló kötelességeinknek teljesen eleget tehessünk. Ezt tehát így ' meg kell tennünk. Felszólalásom nem ellenzékieskedés kíván lenni, hanem ezzel megint csak azt kívántam igazolni, hogy dacára ennek f a nyíltan és őszintén elismert ténynek, én mégegyszer megismétlem azt a szerény kijelentésemet, — s nagyon kérem a mélyen t. pénzügyi kormányzatot, hogy ezt figyelemre méltassa — hogv amennyiben lehet, s ha nem adnak a kisebb adózóknak kedvezményeket, a terhek nagyobb részét az erősebbek, a gazdagabbak vállára hárítsák. Éppen ezért legyen szabad a mélyen t. pénzügyi kormányzatot arra kérnem, hogy legalább a törvény végrehajtási utasításánál legyen figyelemmel az általam elmondottakra.
