Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselöházánaU" 1 sem szerint kizár a mentesítésből olyanokat, akik erre a kedvezményre még nagyon, de nagyon rá vannak szorulva. A javaslatban említett egyéb feltételek ugyanis, mint a helybenlakás, az egy faluban való bérlés st'b. az általános kereseti adó alól csak akkor mentesítik ezeket a bérlőket, ha az általuk bérelt földterület kataszteri tiszta jövedelme a 25 pengőnél, vagyis 2155 aranykoronánál alacsonyabb. Igaz ugyan, hogy az országos statisztika szerint — például Vas megyében is — az ebből a szempontból számításba vehető szántóterület átlagos kataszteri tiszta jövedelme 1077 aranykorona, e mellett azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen kis haszonbérletekre számításba jöhető földterület az én átlagos megállapításom szerint, országos átlagban a legtöbbször eléri a 16—35 aranykorona tiszta jövedelmet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) tehát nagyon sokszor 25 és 30 aranykorona tiszta jövedelmet. A javaslatnak általam előbb említett rendelkezései folytán kiesnek a kedvezményből azok az eddigi kishaszonbérlők, akik a maguk egy-két holdi földje után kereseti adóval megróva nem voltak az általam előbb említett joggyakorlat szerint, mert most a javaslat eme rendelkezései folytán kivétel nélkül mind kereseti adó alá fognak esni. (Ügy van! Üay van! jobbfelől.) Ezt az állításomat igazolják az e statisztika 38. oldalán látható f) kimutatás adatai. Ezekkel kívántam igazolni az előbb említett azt az állításomat, hogy én az egyszerű adóztatást nem a legkisebb, legalacsonyabb keresetű népréteg adótételeinek emelésével kezdeném el. Még ha a törvényben megszabott minimáUs kataszteri tiszta jövedelem összege a kétszeresere emeltetnék is, tehát a 25 pengő 50 pengőre, illetve a 2155 aranykorona 43 aranykoronára, az én megállapításom szerint akkor is csak azok kapnának kíméletet az államháztartástól, akik erre nagyon rászorultak és akik az ilyen tisztajövedelmű földöket csak nagyon is leszorított, — hogy a törvény szavaival éljek — mindennani kenyerüket nyújtó »saját szükségleteik kielégítése« céljából bérlik. T. Ház! Azért voltam bátor ezt a gondolatot az ieren t. Ház és a pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánlani, mert amennyiben ez a javaslatom elfogadtatnék, még mindig csak azok mentesülnének a kereseti adó fizetése alól, akik egy-két, vagy talán nagyon szórványos, nagyon ritka esetben három hold földet bérelnek s akiknek általános kereseti adóalapjuk eddig is 20—30 pengő körül volt felvéve. A statisztikai adatok szerint csak ezek maradnának le, vagyis a 8,600.000 pengőt kitevő adóalannak csak a fele, ami pedig az én megállapításom szerint a kereseti adóban mindössze évi 215.000 pengőt tesz ki. Ha a magyar nemzetgyűlés annakidején a mezőgazdaság védelme érdekében meg tudta hozni az áldozatot és az igen t. pénzügyi kormányzat megtalálta a módját és lehetőségét annak, hogy az 1—10 holdas földtulajdonosokat a földadó alól mentesítse, illetőleg nekik az említett megsegítési alap által segítséget nyújtson, akkor azt hiszem, nem mondható indokolatlannak és türelmetlennek az a tiszteletteljes kérésem a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy ha nem is magában a törvényjavaslatban, de legalább annak végrehajtási utasításában terjessze ki a földhaszonbérlők kereseti adó alól való mentességét 50 pengő tiszta jövedelemig. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. 4. ülése 19 UO május 1-én, szerdán. 435 Sőt tovább megyek: bizalomteljesen és tisztelettel arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, legyen olyan kegyes a szakaszban lévő »kizárólag« szót »elsősorban« szóval helyettesíteni. Nagyon jól méltóztatnak tudni ugyanis, hogy az a falusi kovács, cipész vagy nyerges, aki kizárólag az iparával nem tudja megkeresni a kenyerét, azért, hogy családja részére a krumplit és a kukoricát előteremthesse, a legtöbbször kényszerülve van arra, hogy bérlethez folyamodjék és ipara mellett elsősorban annak à kis bérelt földnek a megmunkálásával foglalkozzék, úgy, hogy az ő kishaszonbérlő minősége mellett iparát tulajdonképpen mellékfoglalkozásként iűzi. Méltányosnak tartom tehát, hogy azokat a falusi kisiparosokat, akik iparukat az elmondottak szerint jóformán csak mellékesen űzik és elsősorban földjükből tartják el magukat és családjukat, nem kizárólag, de elsősorban földmívelőknek és haszonbérlőknek minősítsék. Ezért azt^ hiszem^ indokolt az a kérésem, hogy a »kizárólag« szó helyett az »elsősorban« szó vétessék fel a szakaszba. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a kérdés másik oldalára és rámutassak arra, hogy csak az tudja megérteni és igazán méltányolni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 21. §-ának rendelkezéseit és annak óriási horderejét, amely szakasz a kisiparosok tételes adóztatását rendeli el, akinek alkalma volt egy egészen kicsiny vidéki kisiparos, kis falusi szabó vagy cipész kereseti adó vallomásába beletekinteni, amely adóvallomás a maga 20 rovatával, ugyanannyi tételből áll, mint az esetleg 100.000 pengő évi hasznot kereső nagv vállalaté. Méltóztassék ezért megengedni, hogy röviden áttérjek a javaslat erre vonatkozó részére. Az előttem fekvő statisztikai adatok igazolják, hogy a Felvidék és Kárpátalja kivételével az 1937. évben 129.306 kisiparos yolt megadóztatva évi 500 pengő adóalapig terjedő kereseti adóval. Mély tisztelettel kérek félórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak-e a kért 30 neTces meghosszaibbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Korponay Ede: Ebből mintegy 130.000 .-Kínzóból több mint 30.000 új kive

;

tés útján volt megadóztatva, vagyis nem rögzítés útján. Tgy tehát minden negyedk adózónak új adóvallomást kellett adnia, a vallomási ív húsz rovatát kitöltenie és ezekből kellett a pénzügyi kivető hatóságoknak az adóalapot kimunkálni, a kivetést eszközölni, az előírást foganatosítani, a fellebbezéseket elbírálni, az adófelszólamlási bizottságok által elintéztetni, stb., stb., ezek után pedig a törléseket keresztülvezettetni, tehát mérhetetlenül bonyodalmas, hoszszas volt az eljárás. Csak aki ezeket átélte vagy — amint mondottam — ezeket tanulmány tárgyává tette, az tud igazi képet alkotni arról, hogy milyen nagy és mélységesen messze kiható horderejű a javaslatnak az a rendelkezése, amely mindezek helyett hevezeti a tételes adóztatást. Megállapítom és meggyőződésem, hogy vaslatnak ez a rendelkezése bizonyára mélységes hálát és megnyugvást fog kiváltani az adózó közönség részéről és feltétlenül elismerés, hála és köszönet, illeti a pénzügyminiszter urat ennek hozataláért. Szeretném azonban hinni, hogy a tételes adóztatás bevezetéséhez fűzött 68